Kóser gasztro: bableves

A diaszpórában, vagyis Izraelen kívül december 5-én, szombat este kezdik meg az esőért való imádkozást. Bár a zsidó ünnepek és szokások alapvetően a zsidó naptárt követik, vannak különleges esetek, amikor a polgári időszámításhoz alkalmazkodunk.

Számos helyen írtunk már arról, milyen különleges jelentőséggel bír az eső Izraelben. Ha bőségesen esik az eső, jó lesz a termés, lesz mit ennie és innia embernek és állatnak egyaránt. A Tórában több helyen is olvashatunk arról, hogy az eső Isten ajándéka Izrael lakóinak számára, így nem meglepő, hogy bekerült az imáink közé is.

Az Ámidá főimádságban kétszer is szerepel az eső, az első alkalommal a második áldásban, a második alkalommal pedig az ún. „brikát hásánim”-ban, az évek áldásában. Magát az esőt azonban csak a téli időszakban említjük, mivel Izraelben az az esős évszak. Az esős időszak hivatalosan smini áceretkor kezdődik, de csak chesván hónap hetedikén kezdünk imádkozni az esőért, azon a napon, amikor a Jeruzsálemet legkésőbb elhagyó zarándokok is visszaérkeztek Babilóniába, az Eufráteszen túlra, és nem fenyegette őket az a veszély, hogy út közben találják őket az áradások.

Ezt a szokást követjük ma is Izraelben. Chuc láárecben azonban, vagyis Izraelen kívül azonban ennél bonyolultabb a helyzet. A diaszpóra legnagyobb zsidó közössége évszázadokon át Babilóniában, a mai Irakban volt. Ezen a területen, annak alacsony fekvése miatt, csak később van szükség esőre, így a bölcsek úgy határoztak, hogy elegendő, ha csupán 60 nappal az őszi tkufá, évszak, vagyis a háláchikus ősz kezdete után toldják be az esőért mondott könyörgést a főimába. Ugyan Irakban gyakorlatilag megszűnt a zsidó élet, a diaszpórában továbbra is ezt a szokást követik.

A pontos napokat a polgári időszámítás szerinti III. században élt Smuel rabbi állapította meg bonyolult számítások alapján. Számításainak eredményei megegyeztek a Julianus-naptár által meghatározott időszámítással. A Julianus-naptárt egészen 1582-ig, a ma a polgári időszámításban használatos Gergely-naptár bevezetéséig használták. Eszerint a háláchikus ősz, héberül tkufát tisré kezdete mindig szeptember 24-re esett, és 60 nappal később, november 22-én kezdtek az esőért imádkozni Izraelen kívül. Később azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ahogyan a Julianus-naptár, úgy Smuel rabbi számításai is tévesek, és a napév 11 perccel és 14 másodperccel rövidebb, mint ahogyan vélték, vagyis 400 évenként 3 nappal tolódik el az év. Amikor a Gergely-naptárt a valós napévhez igazították, a hatvan napos periódus vége december 2-ra esett. Mégis december 5-én toldjuk be ma a diaszpórában az esőért való imát, mivel a néhány percnyi eltolódás miatt száz évente egy nappal későbbre esik az a nap. (A polgári szökőévet megelőző év decemberében december hatodikán este kezdik az imáért való esőt mondani.) Az esőért egészen peszáchig imádkozunk.

Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem mendel Schneersohn rabbi magyarázata szerint nemcsak az északi, hanem a déli félteke országaiban is ezt a szokást kell követni, és emellett bárki, akár egyén, akár közösség, könyöröghet bármikor esőért az Ámidá 16. áldásában, amikor csak szükség van rá az adott területen.

Most, a tél kezdetén, amikor már az egész világon egyaránt az esőért imádkozunk, sűrű, meleg levest ajánlunk olvasóinknak:

 

Bableves

 

párve, glutén- és tojásmentes

 

2 pohár száraz fehérbab

3 szál sárgarépa

2 szál halványító zeller, levéllel

1 nagy fej hagyma

6 gerezd fokhagyma

1 piros kaliforniai paprika

friss petrezselyem, koriander és kapor

só, bors, őrölt koriander és római kömény, ízlés szerint

2 babérlevél

2-3 ek. olívaolaj

 

A babot átmossuk, átválogatjuk, és 6-8 órára vízbe áztatjuk, majd 2 órán át főzzük. A répát megtisztítjuk és vékonyra karikázzuk, a hagymát és a fokhagymát apróra vágjuk, a paprikát is vékonyra csíkozzuk, vagy felkockázzuk. A zellerszárakat lemossuk, a leveleket a többi zöldfűszerrel egytt vízbe áztatjuk. A zöldségeket az olajon néhány percig, kevergetés mellett pároljuk, hozzáadjuk a megfőzött babot, hozzáadunk annyi vizet, hogy bőségesen ellepje, és nagy lángon felforraljuk. Ha már forr, kis lángra vesszük, megfűszerezzük. A friss zöldfűszereket átmossuk, vízbe áztatjuk, majd átvizsgáljuk, nehogy bogár kerüljön általuk az ételbe. Finomra aprítva, vagy egészben ezeket is a leveshez adjuk, és további 40-45 percen át kis lángon főzzük, amíg minden zöldség megpuhul, és az ízek összeérnek. Tésztával, vagy nokedlivel, frissen vágott petrezselyemmel, forrón tálaljuk.

 

zsido.com

  • Küldés emailben