Az őszi ünnepek kapcsán Menáchem Mendel Schneerson rabbi, a lubavicsi Rebbe, számos beszédben és írásban világította meg ezeknek a szent napoknak a különlegességét. Az alábbi – különböző címzetteknek kiküldött – levele átfogóan mutatja be az újévtől a Szukkotig terjedő időszak felépítésének spirituális sorrendjét.

 

Isten segítségével

5711. tisré hó 13. (1950. szeptember 24.)

Smuel Schneerson rabbi, a negyedik lubavicsi rebbe

halálozási évfordulóján

 

Üdvözlet és áldás,

Az elkövetkezendő ünnepi hónapban, tisré havában, még inkább feladatunk, hogy kimutassuk szeretetünket embertársaink felé és mindannyian összefogjunk, jobban, mint az év többi hónapjában.

Ros hásáná a Király megkoronázásának ideje, amikor a világ királyát a saját királyunknak ismerjük el, hogy „legyen király Jesurun felett”. Ennek útja, hogy „a nép vezetői összegyűlnek, Izrael törzsei egységbe tömörülnek”.

Jom kipur előtt ki kell békítenünk embertársainkat, hogy [az imák alatt, az egész zsidó nép] az angyalokra hasonlítson, akik között nincs irigység vagy veszekedés.

Szukkot ünnepén az egység bölcseink tanításán keresztül valósul meg: „Minden zsidó méltó arra, hogy a szukában ülhessen”.

Smini áceret ünnepén bölcseink azt a gondolatot hangsúlyozták, hogy az Örökkévaló parancsa szerint egy bikát és egy kost hoztak áldozatnak, mert nehéz volt számára az elválás a zarándokoktól.

Ez még nagyobb hangsúlyt kap szukkot ünnepén, a négy növényre utaló „vegyetek magatoknak” parancs kapcsán, melynek szimbolikus magyarázata több forrásban is fellelhető, többek között annak tanításában is, akinek ma emlékezünk meg a halálozási évfordulójáról.

Miért éppen e növényekre esett a választás? Mert mindegyikük az egységet szimbolizálja. Ezenfelül még csokorba is kell fogni őket. Az etrog azokat a zsidókat jelképezi, akiknek tóratudásuk és jó cselekedeteik is vannak, a luláv és a mirtusz azokat, akik vagy tóratudással vagy jó cselekedetekkel rendelkeznek, a fűzfaág pedig azokat, akik egyikkel sem. Amikor azonban egy csokorba kötjük őket, az Örökkévaló azt mondja: „Fel fogom emelni a datolyapálmát”. Ez a zsidó népre utal. A „fel fogom emelni” szó héberül (eele) a négy növény nevének kezdőbetűit foglalja magába: etrog, árává (fűzfaág), luláv (pálmaág) és hádász (mirtusz). [Az idézet és a zsidó nép kapcsolatát a következő mondat is alátámasztja: „Termeted pálmához hasonló”.]

Bölcseink azon megállapítását, hogy „minden zsidó méltó arra, hogy a szukában ülhessen” kiterjeszthetjük arra a megállapításra, mely szerint egy kölcsönvett szukával is teljesíthető az előírás, mely során minden szukában ülő zsidó kölcsönadja a saját részét egy társának és így mindenki rendelkezik minimális, egy prutá értékű tulajdonrésszel az ünnepi sátorban.

Ez a gondolat jelenik meg szentéletű apósom, a Rebbe írásában, mely szerint a szuka a Végtelen lényegéből származó, mindent átfogó fényt jelképezi, és saját magunknak kell azt megalkotnunk, ahogy a Tórában áll: „Készíts magadnak”. Ez az istenszolgálatra, a Tóra parancsolatainak betartására és önmagunk fejlesztésére utal. Mindenkinek legalább egy prutá értékű részt kell birtokolnia a szukában, mert a prutá az a mennyiség, amivel már el lehet jegyezni egy menyasszonyt. Ez teremti meg a lehetőséget a számunkra, hogy az Ő jelenlétében lehessünk, belső energiával telve.

Bölcseink elmagyarázták és kihirdették, hogy az egy prutányi tulajdonrészhez kizárólag a többi zsidó által nyújtott kölcsönadás révén lehet hozzájutni, mert mindenkinek van olyan tulajdonsága, melyben magasabb szinten áll, mint a társa, így mindenkinek szüksége van a többiekre.

Áldásomat adom a boldog ünnepekhez és ahhoz is, hogy minél több ember számára szerezzen érdemeket, hogy „összefogjanak és teljes szível teljesítsék mennyei atyjuk akaratát”.

Megjelent: Egység Magazin 29. évfolyam 122. szám – 2019. szeptember 1.

 

Megszakítás