Negyedik verseskötetének megjelenése kapcsán Lefkovics Péterrel, az EMIH választmányi tagjával, az Óbudai zsinagóga kántorával beszélgettünk. A hétköznapi dolgokat is szentté lehet tenni, meg kell adni a módját a dolgoknak, lehet mindennapjainkba is belevinni spiritualitást. Nem nekünk kell szentté válni, hanem a cselekedeteinknek, a tetteinknek! 

 

Mi ihlette az első verseskötetét? Abban a kötetben milyen témájú verseket találunk?

– Kisebb-nagyobb szünetekkel 16 éves koromtól kezdve írok verseket. Bár teljesen mással foglalkoztam aktív éveimben: mérnök, majd vállalkozó voltam, az írás mindig fontos szerepet töltött be az életemben. Az első kötetem 2002-ben jelent meg, címe Egy kis segítség volt. Úgy véltem, hogy a gondolataimmal, észrevéte­leim­mel segíteni tudok azoknak, akik elolvassák verseimet. Ezért az ebben a kötetben megjelent versek lelki segítségről szólnak, bölcselkedések.

 

– Nemrég jelent meg a negyedik kötete, meséljen kérem erről. Kiknek szólnak a versek? Mit szeretne elmondani az olvasónak ezekkel az írásokkal?

– Vezérfonalam a társadalmunk, témám pedig az, hogy hogyan lehetne megelőzni a társadalmunk betegségeit.

– Mikor álltak össze a versek kötetté?

– Három dolog kellett hozzá: mennyiség, azaz sok-sok vers, amelyekből lehetett válogatni, minőség, azaz egységes gondolatiság, mely a szerkesztést, az összeállítást lehetővé tette és természetesen pénz a megvalósításhoz, melyhez óriási segítséget kaptam mecénásoktól: Győrfi Lászlótól és Szegedi Csa­nádtól.

 

– Költészetében hogyan jelenik meg a zsidóság? Vannak e kifejezetten a zsidó kultúra/vallás köré épülő versek?

– Azt remélem, hogy majd minden versemben megjelenik a zsidóság két nagyon fontos eszméje: a világunk javítható (tikun olám) és javítani is kell! Valamint, hogy a hétköznapi dolgokat is szentté lehet tenni, meg kell adni a módját a dolgoknak, lehet mindennapjainkba is belevinni spiritualitást. Nem nekünk kell szentté válni, hanem a cselekedeteinknek, a tetteinknek! Ez egy nagyon fontos dolog. Természetesen írtam sok verset direkt a zsidó vallás témaköréből. Egy részük ebben a kötetben is helyet kapott.

 

– Elolvasva a kötetet úgy érzem, hogy a könyvben  szereplő versek gyakran egy egy hétköznapi élményt dolgoznak fel, az élet szépségeire mutatnak rá. Így van ez?

Igen. De a bővebb válasz rejtik az eddig elmondottak és a kötetben minden fejezet előtt írt rövid bevezetőből egy-egy kulcsmondat. Csak egy példa, ahogy a könyvben is írom „Könnyebb az élet, ha alapból optimisták vagyunk.”

 

– Mik az eddigi visszajelzések? Az olvasók hogyan vélekednek a kötetről?

– Én csak barátok, ismerősök, családtagok visszajelzéseit ismerem többnyire. Ezek mind pozitívak, elismerőek. Tudomásul kell venni, hogy ma a költészetnek kicsi az értő tábora, és csak az igazán nagyoknak van nagyobb megjelenési lehetőségük és így viszonylag nagyobb olvasótáboruk. Nagyon fontos és jóleső visszacsatolás számomra, hogy a Lauderben az egyik versem már irodalom órai tananyag.

 

Hozzáállás

 

„Mondd azt, hogy nem szép, s ne azt, hogy csúnya

mondjad azt, hogy nem jó, s ne azt, hogy ez rossz

mondd azt, hogy ez nem sok, s ne azt, hogy kevés

mondjad, nem elégséges, s ne azt, hogy elégtelen

mondjad, nem biztos ez, ne azt, hogy bizonytalan

mondd, ezt nem hiszed, s ne azt, hogy lehetetlen

mondjad, nem vagyok erős, s ne azt, hogy gyenge

mondd, hogy nem érted, ne azt, hogy értelmetlen

mondd, hogy nem látok, s ne azt, hogy láthatatlan

mondd azt, hogy nem találok, s ne azt, hogy nincs

mondd, hogy még nincs vége, s még reménykedsz

mondd azt, hogy megint neki fogsz, ha felébredsz

s a folyó vize, mit még sose láttál kéknek, kék lesz”

 

Bécsi Éva írása