Az Igaz Emberekért Alapítványt 1992-ben alapította meg Vértes István, aki maga is holokauszttúlélő: a vészkorszakot gyermekként élte át. Az alapítvány célját a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet által kitüntetett Igaz Emberek támogatásában jelölte meg. 

Az Igaz Emberek az 1944-es vészterhes időkben maguk és családjuk biztonságát kockáztatva bújtatták, segítették az üldözötteket. Nem egy közülük tizenéves gyerekként vett részt a mentőakciókban. Bátor tettükért e kitüntetéssel mondott köszönet Izrael Állama. A mindennapi életüket nehezítő gondok megoldásához rendszeres, intézményes segítséget nem, vagy csak részben kapnak.

Az alapítvány a Jad Vasem Intézettől, az izraeli követségtől, a Holokauszt Múzeum és Dokumentációs Központtól, szakbibliográfiából származó információk alapján gyűjtötte össze a kitüntetettek nyilvános adatait. Az alapítványt fennállása óta kis létszámú – 3-4 fős – kuratórium működteti, a tagok önkéntes alapon dolgoznak, szívügyüknek tekintve munkájukat. Tevékenységünk közhasznú jellege elismert, 2014-ig és 2020-tól besorolása is köz­hasznú. Elsőként Vértes Istvánnal, az alapítvány alapítójával és vezetőjével, majd pedig Schmelcz Ágnes kuratóriumi elnökkel beszélgetünk.

Mesélne részletesebben arról, hogy mi volt a közvetlen indíttatás ahhoz, hogy létrehozza ezt a segítő szervezetet?

V.I.: Az Igaz Emberekért Alapítványt 30 évvel ezelőtt hoztam létre, elsősorban azért, mert az 1944-es vészkorszakban én is a megmentettek között voltam, és – legalább részben – ki akartam fejezni hálámat a kivételes emberiességet, segítőkészséget és bátorságot tanúsító embermentők iránt.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért csak 1992-ben, tehát közel 50 évvel a holokauszt után gondoltam az alapítványra, holott a tények már sokkal korábban ismertek voltak számomra. Ezt csak az 1992-es körülményekkel tudom indokolni: az 1990-es évek elején, vagyis a rendszerváltás kezdetén összehasonlíthatatlanul aktívabbá és egységesebbé vált a magyar zsidóság, mint a Kádár-korszakban. 1992-ben még rendszeresen összejöttünk a MAZSIKE Garay utcai helyiségében, ahol színvonalas előadásokat hallgattunk az aktuális, zsidókat is érintő politikai kérdésekről és utána szenvedélyesen vitatkoztunk. Ha időnként antiszemita megnyilvánulás történt a politikai életben, akkor nyomban kivonultunk az utcákra, hogy tüntessünk ellene. Szerintem az említett körülmények döntő mértékben járultak hozzá az Igaz Emberekért Alapítvány megalakulásához.

Miben áll pontosan a támogatás, amit az Igaz Embereknek nyújtanak? Nyilván elsőként az anyagi segítség, de ezenkívül miként próbálnak segíteni még az idős embereknek? Idén hogyan indult az év az Alapítvány számára és milyen feladatok várnak a segítőkre?

S.Á.: Alapvető célunk az anyagi támogatás, de ahogy egyre idősebbek támogatottjaink, egyre jobban igénylik a telefonos és személyes törődést is. Tavaly két idős hölgyet látogattunk a kórházban – ameddig lehetett. Élelmiszer-bevásárlásban segítettünk és egyikőjüknek járókeretet is vásároltunk. Volt, amikor rendkívüli segélyt adtunk rablás esetén és nehéz helyzetekben is. Volt olyan közös programunk az Élet Menete Alapítvánnyal, melyen majdnem mindenki részt vett.

Az idei év szomorúan indult, mert megint elvesztettünk egy Igaz Embert, így már csak heten maradtak. Még tart a Covid-időszak, így telefonon tartjuk  a kapcsolatot az embermentőkkel.

– Megosztana-e velünk egy olyan érdekes történetet, amely egy magyarországi Igaz Emberrel esett meg – akár a régmúltból, amikor az illető „Igaz Emberré” vált, akár napjainkból – egy-egy érdekes találkozás vagy kedves történet a segítség kapcsán?

S.Á.: Nagy Andrásné, Baranyai Magdolna történetét szívesen megosztom. Magdi néni tavaly volt 100 éves és az Élet Menete Alapítvánnyal közösen alapítványunk a lakásán felköszöntötte, aminek nagyon örült.

Az ő történetük úgy kezdődik, hogy Nagy András és felesége Baranyai Magdolna és Nagy András testvére, Erzsébet, Kispesten laktak. 1944. május második felében a kispesti zsidókat a helyi gettóba tömörítették, majd június végén átvitték őket a monori téglagyárba. Köztük volt Rab Györgyné is, aki ismerte Nagy Andrást és feleségét, tudta róluk, hogy jószívű emberek, akik élelmet és gyógyszereket vittek  a téglagyárba zsúfolt embereknek. A deportálás kezdete előtt, a csend­őr pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva Nagy András kicsempészte Rabnét a téglagyárból, majd testvére, Erzsébet kispesti lakására vitte. Noha korábban sohasem találkoztak, Erzsébet befogadta, és a háború végéig bújtatta az asszonyt. A nyilas uralom alatt Nagy és felesége kispesti lakásukon bújtatták Rabné testvérét, Heiss Emilné Editet és egy kislányt, Benjamin Évát és édesanyját, Benjamin Zoltánnét. Stern Sándornét és Szender Bélánét szintén a házaspár és Nagy Erzsébet bújtatta a felszabadításig.

A Jad Vasem 1998. március 5-én mindhármukat Világ Igaza kitüntetésben részesítette.

– Mik a jövőbeni tervek, hogyan lehet még kiterjeszteni a támogatás nyújtását?

S.Á.: Szükség van az adományozói kör bővítésére. Még gyakoribbá kell tennünk a személyes segítségnyújtást, elsősorban több telefonnal és látogatással. Újabb zsidó szervezetek figyelmét kell felhívnunk az Igaz Emberekre. Így kerültünk kapcsolatba az EMIH-hel is, akik jelentős anyagi támogatással segítették a munkánkat.

– Hogyan lehet támogatni az Alapítványt?

S.Á.:  Átutalás esetén az alábbi számlaszámra küldhetik hozzájárulásukat:

Igaz Emberekért Alapítvány 11707024 – 20313964

Közhasznú alapítványként, igény esetén kiállítjuk a megfelelő adóigazolást.

A személyi jövedelemadó 1%-át az alábbiak szerint ajánlhatják fel a Jad Vasem kitüntetettek megsegítésére:

Igaz Emberekért Alapítvány. Adószám: 18040094-1-43

Adományozók telefonon is igényelhetnek csekket a 398-0766-os telefonszámon az esti órákban.

Amint említettük, sajnos már csak hét Igaz Ember van életben Magyarországon. Többségük 90 év feletti, tehát nagyon korlátozott az az idő, amíg egyáltalán segíthetünk.

 

Ukrajnai zsidókat bújtattak – most őket kell megmenteni

A Jad Vasem által a holokauszt idején a zsidók életének megmentésében játszott szerepükért kitüntetett a 2673 ukrajnai Világ Igazai közül már csak 17-en élnek, mindannyian a 80-as és 90-es éveik végén járnak – írja a Neokohn.

A Lengyelországban található From The Depths Foundation csütörtök reggel átadta az izraeli külügyminisztériumnak az Ukrajnában élő utolsó élő Világ Igazai listáját. Jonny Daniels, aki brit és izraeli állampolgár, elküldte a listát Izrael varsói nagykövetségének is.

„Tudtuk, hogy gyorsan és határozottan kell cselekednünk, hogy minden esélyünk megvan arra, hogy segítségére legyünk ezeknek a hősöknek, ahogy ők is segítségünkre voltak” – mondta Jonny Daniels, a From The Depths alapítója és ügyvezető igazgatója.

A cím elnyerése mellett az Világ Igazai Izrael Állam tiszteletbeli állampolgárságát is megkapják, ami feljogosítja őket az alijázásra.

„Furcsa érzés az Igazak listáját összeállítani” – mondta Daniels.

„Ezek a hősök, akik 80 évvel ezelőtt életüket kockáztatták testvéreink megmentéséért, most a mi segítségünkre szorulnak. Szó szerint összeállítom a Schindler listáját. Függetlenül attól, hogy elmennek, vagy úgy döntenek, hogy a családjukkal maradnak, kampányt indítottunk, hogy továbbra is segíthessünk nekik, helyi partnerekkel együttműködve” – folytatta.

„A cél az, hogy biztosítsuk, hogy minden szükséges dologgal rendelkezzenek ahhoz, hogy otthon maradjanak és biztonságban legyenek, élelmiszercsomagokat és egészségügyi ellátást biztosítva számukra, ahogyan azt az egész koronavírus-járvány alatt tettük. Célom, hogy ha lehetséges, a következő napokban Kijevbe utazzak, hogy segítsek azoknak, akik segítettek nekünk” – mondta.

Nina Bogorad 97 éves, a legidősebb élő ukrán Világ Igaza. 1942-ben, 17 évesen hazahozott egy fiatal sebesült ukrán katonát, aki kétszer is elmenekült a németek elől.

Helyzete egyre rosszabbodott, és a nő el akarta vinni az orvosokhoz, de a férfi visszautasította, azzal magyarázta neki, hogy amellett, hogy a partizán, zsidó is, és bárki feladhatja.

A nő megértette, hogy milyen hihetetlen kockázatot jelent egy zsidó rejtegetése, de ettől függetlenül megtette.

A bujkálás és a lábadozás ideje alatt egymásba szerettek, és a háború után összeházasodtak.

A Jad Vasem emiatt 1992-ben a Világ Igazai között ismerte el. Bogo­rad ma Kijevben él, családja pedig szerte Ukrajnában, Izraelben és az Egyesült Államokban.

Megjelent: Egység Magazin 32. évfolyam 152. szám – 2022. március 10.