Ha meghalljuk azt a szót, hogy „zsidó falu”, legtöbbünk előtt egy romantikus, de poros kép jelenik meg: dohos chéder, lóvontatta szekér, sakternél sorakozó asszonyok – egy nosztalgikus Anatevka, ahogyan azt a régi világ filmjeiből ismerjük. Ám a mai valóság sokkal élőbb, gazdagabb és korszerűbb – különösen igaz ez Kfár Chábád, a modern zsidó falu esetében. Steiner Zsófia, a Gut Sábesz és Egységfőszerkesztőjének e heti gondolatai.
Kfár Chábád, Izrael egyik legismertebb vallásos közössége, idén ünnepli fennállásának 76. évfordulóját. A település, amelyet a Lubavicsi Rebbe víziója hívott életre, mára egyedülállóan ötvözi a haszid hagyományokat a modern életformával. Ez nem egy múzeumba illő múltidézés, ez a zsidó jövő élő laboratóriuma.
Kfár Chábád nem olyan, mint Anatevka
Amikor egy haszidok lakta zsidó falura gondolunk, általában egy olyan Anatevka jellegű település jelenik meg a gondolatainkban. Lovaskocsik, amint az út sarába süllyednek, szegény zsidók, ahogy igyekeznek a napi betevőt előteremteni a gyerekeiknek (akikből, bóruch Hásem, bli ájin hóre, rengeteg van…). Tágra nyílt szemű pajeszos kisfiúk gubbasztanak a chéderben, hallgatják a toldozott-foldozott kaftánú melámed tanítását. Asszonyok sietnek csirkével a hónuk alatt a sakterhoz – és így tovább…
Nos, ez a kép nem is állhatna távolabb attól, amire akkor kell gondolnunk, ha egy mai zsidó falut képzelünk el, például a fennállásának 76. évfordulóját ünneplő Kfár Chábádot. Kfár Chábád az, ahol Brooklyn találkozik a vidéki élettel. Egy modern Anatevka, ahol a haszidok akár a high-techben dolgozva is előteremthetik a napi betevőt a gyerekeik számára (akikből, bóruch Hásem, bli ájin hóre, rengeteg van…), ahol a csirke konyhakészen érkezik az összkomfortos konyhákba és ahol a tágra nyílt szemű, pajeszos kisfiúk melámedje az internetről nyomtatja ki a játékos tanulnivalót.
A hatodik lubavicsi rebbe kezdeményezte
A települést ijár hó 21-én (idén május 19.) alapították, 1949-ben, nem sokkal a modern Izrael Állam megalapítása után, a hatodik lubavicsi rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi kezdeményezésére. A rebbe célja az volt, hogy a főként Kelet-Európából menekült Chábád haszid zsidók számára teremtsen új otthont az Ígéret Földjén. Még megérhette a falu megalapítását, ám azt, hogy benépesül és az ő elképzeléseit visszatükröző, pezsgő településsé válik, már nem láthatta, hiszen következő év januárjában elhunyt.
A falu tényleges fejlődése és intézményrendszerének kiépítése már a hetedik rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi idején történt. Az ő távolról is figyelő szemei előtt Kfár Chábád nemcsak szellemi és oktatási központtá nőtte ki magát, amelyből Chábád-küldöttek, tanítók és rabbik ezrei indultak el a világ minden tájára, hanem igazi, meleg és szerető otthonává is vált haszidok generációinak. A folyamatosan fejlődő és gyarapodó település ma már több, mint 7000 embernek ad otthont.
Az utcák, a parkok, az iskolák, a zsinagógák tele vannak gyerekekkel: a kommunista elnyomás és a holokauszt borzalmait túlélők leszármazottaival. Az emberek a hagyomány ritmusában élnek, a sábeszek, az ünnepek, közös örömökkel és bánatokkal. Kfár Chábád nem csupán lakóhely, hanem életforma is, ahol az élő hagyomány összefonódik a modern élettel Izrael csodálatos földjén.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.