Egy éve hunyt el Keleti Ágnes, a magyar és izraeli sport ikonja

Egy éve, hogy január 2-án (tavaly éppen hanuka utolsó napján) elhunyt Keleti Ágnes, a magyar és izraeli sport történetének egyik legfényesebb csillaga, aki nemcsak a tornaszőnyegen mutatta meg a bátorságát, hanem az élet legsötétebb éveiben is. A túlélés, a kitartás és az életigenlés ikonja volt: olyan személyiség, akinek története nem halványul az idővel. Most, egy évvel a távozása után újra felidézzük mindazt, amit ránk hagyott. A mosolyt, a hitet és azt a bizonyos rendíthetetlen derűt, amellyel még a legnehezebb napokon is továbbment.

Keleti Ágnes eredetileg Klein volt

Egy éve, hanuka nyolcadik napjának hajnalán csendben távozott közülünk Keleti Ágnes. A világ legismertebb holokauszttúlélő olimpiai bajnoka, a magyar sport ikonja, Izrael tanára, generációk példaképe. 104 éves volt. Egy év telt el azóta, de a hiánya nem csökkent – mert Keleti Ágnes nem egyszerűen egy sportoló volt, hanem egy életfilozófia megtestesítője.

Budapesten született 1921-ben, Klein Ferenc és Gyárfás Róza gyermekeként. A mozgás iránti szenvedélye már fiatalon megmutatkozott, tehetsége pedig hamar utat tört magának: még húszéves sem volt, amikor magyar bajnok lett. Az élet azonban brutálisan közbevágott. A holokauszt éveiben hamis papírokkal, Juhász Piroska néven bujkált Szalkszentmártonban, miközben édesapját Auschwitzban meggyilkolták. Az édesanyját és testvérét Raoul Wallenberg mentette meg. Keleti Ágnes túlélte – és nemcsak testben, hanem lélekben is.

A holokauszt borzalmai után rögtön visszatért a tornaszőnyegre

A háború után ott folytatta, ahol abbahagyni kényszerült: a tornaszőnyegen. Helsinkiben talajon olimpiai bajnok lett, Melbourne-ben pedig három aranyérmet és egy csapatgyőzelmet szerzett. Ötszörös olimpiai bajnok, 46-szoros magyar bajnok, hétszeres csapatbajnok – számok, amelyek önmagukban is történelem. De az ő esetében a sporteredmények mindig csak a felszínt jelentették.

1957-ben Izraelbe költözött, ahol nemcsak edzőként és tanárként dolgozott, hanem egy fiatal ország sportkultúráját is formálta. 1980-ig vezette az izraeli tornaválogatottat, munkásságát 2017-ben Izrael legmagasabb szintű állami kitüntetésével ismerték el. A kilencvenes évektől egyre gyakrabban tért vissza Budapestre, élete utolsó éveit is itt töltötte, aktívan, nyitottan, mosolyogva. Tavaly tavasszal még ott volt az Élet Menetén.

2020-ban az EMIH életinterjút készített vele a Sorsok Háza-projekt részeként. Nem a traumákról beszélt hosszan, hanem az életről. Arról, hogy mindig van remény. Hogy a szeretet, a barátság, a család megtartó ereje mindennél fontosabb. És hogy az életért mindig érdemes harcolni.

„Az ember érzi, mi esik jól neki, és csak olyan dolgokat csináljon, amit szeret. Az a legfontosabb a világon, hogy az ember szeressen” – mondta egyszer. Ez nem motivációs frázis volt tőle, hanem túlélési kézikönyv.

Halála az egész világot gyászba borította

2024 telén, egy héttel a 104. születésnapja előtt szívelégtelenséggel és tüdőgyulladással került kórházba. Világszerte emberek ezrei imádkoztak érte. Hanuka utolsó napjának reggelén hunyt el. Gyászolta Magyarország, Izrael, a sportvilág és mindazok, akik valaha hallották őt beszélni az életről.

Egy év telt el azóta. De Keleti Ágnes nem a múlt része. Ott van minden mosolyban, amely nem adja fel. Minden mozdulatban, amely újra feláll a padlóról. És minden fiatalban, aki megtanulja: lehet túlélni a legsötétebb időket is – és lehet mégis az életet választani.

Emlékéből fakadjon áldás!