A vasút megérkezése új korszakot nyitott Kecskemét életében, de kellett egy kivételes, zsidó kereskedő is ahhoz, hogy a homokhátság gyümölcsei és borai Európa piacaira jussanak.
Az 1853-ban átadott Budapest–Szeged vasútvonal nem csupán a közlekedést forradalmasította a Dél-Alföldön, hanem új gazdasági lehetőségeket is teremtett Kecskemét számára. A város kereskedelmi felemelkedésében számos szereplő vállalt fontos szerepet, ám közülük is kiemelkedett Kecskeméti Herz, aki a helyi gyümölcs– és kóser borkereskedelem egyik legjelentősebb úttörőjévé vált.
Ennek a zsidó családnak sosem volt német neve
Kecskeméti Herz 1827-ben született egy olyan családban, amelynek története szorosan összefonódott a várossal. A família nem viselt más, németes hangzású vezetéknevet: már édesapját, reb Ávrahámot is Kecskemétinek hívták. A név eredete egészen II. József koráig nyúlt vissza, amikor számos zsidó család újonnan választott lakóhelyének nevét vette fel családnévként.
Herz mélyen vallásos, ugyanakkor erősen magyar identitású közegben nőtt fel. Életét a munka és a hit egyszerre határozta meg; a hétköznapok fáradhatatlan tevékenységét csupán a szombat szent nyugalma szakította meg.
Fia, Kecskeméti Vilmos ismert újságíró volt.
A homokhátságtól a nemzetközi piacokig
A 19. század második felében Kecskemét gazdasági fejlődése új lendületet kapott. A vasút révén a helyi termények immár gyorsan és nagy mennyiségben juthattak el a távoli piacokra. Kecskeméti Herz felismerte az ebben rejlő lehetőségeket, és jelentős energiát fordított arra, hogy megszervezze a környező országok kereskedelmi kapcsolatait.
Munkájának eredményeként a város mezőgazdasági termelése látványosan bővült. Az addig elsősorban nyári almát, kajszibarackot és bajor szőlőt termelő gazdák egyre többféle gyümölcs termesztésébe kezdtek. Kecskemét rövid idő alatt a gyümölcskereskedelem egyik meghatározó központjává vált.
A kóser bor sikertörténete
A fejlődés egyik legérdekesebb fejezete a borkereskedelemhez kapcsolódik. Az új szőlőfajták kiválóan alkalmazkodtak a térség adottságaihoz, és hamarosan jelentős kereslet mutatkozott a belőlük készített kóser borok iránt is.
Kecskeméti Herz innovatív megoldással segítette ezt a piacot. Felhívására a Felvidékről és Lengyelországból zsidó családok százai érkeztek a szüretek idején Kecskemétre. Ők maguk végezték a szőlő szedését, préselését és a bor érlelését, biztosítva ezzel a vallási előírások maradéktalan betartását. A rendszer a helyi gazdák számára is előnyös volt, hiszen a kész termék elszállításáról a vásárlók gondoskodtak.
A kecskeméti kereskedők „Nesztora”
Kecskeméti Herz tekintélyét jól mutatja, hogy 1905-ben bekövetkezett halálakor a helyi sajtó kiemelt helyen emlékezett meg róla. Az Országos Ellenőr nekrológja a „kecskeméti kereskedő társadalom Nesztorának” nevezte, és hangsúlyozta, hogy a város gyümölcsexportjának, valamint a baromfi- és borkereskedelem külföldi sikereinek jelentős része az ő munkájának köszönhető.
Kecskeméti Herz neve ma kevésbé ismert, mint azoké a politikusoké vagy iparosoké, akik szintén hozzájárultak a város fejlődéséhez. Pedig munkássága nélkül aligha válhatott volna Kecskemét a magyar gyümölcstermesztés és -kereskedelem egyik meghatározó központjává.
Borítókép: Kecskemét nagy halottai 1905-ből: Kecskeméti Herz, a kereskedővilág nesztora; Tóth László, szigorló mérnök; Kisfaludi Lipthay Pál, egykori országgyűlési képviselő; Fazekas László, nyugalmazott népiskolai tanító – a Szőlősgazdák nagy képes naptárában (1906).
Források: „Kecskeméti Herz.”, Országos Ellenőr, 1905. 4. évf. 30. szám, 1. old.; „Kecskeméti Herz”, Szőlősgazdák nagy képes naptára, 1906., 125–126. old.; „Régi kecskeméti zsidók”, Egyenlőség, 1932. 52. évf. 24. szám, 4. old.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.