Fotókiállítással és közös megemlékezéssel tisztelegnek június 17-én Kecskeméten a holokauszt helyi áldozatai előtt, felidézve a város zsidó közösségének tragikus sorsát.
A múlt emlékei nem halványulnak, különösen akkor nem, amikor olyan tragédiákról van szó, amelyek egész közösségek életét formálták át. Kecskeméten idén is megemlékeznek az 1944-ben deportált zsidó lakosokról. A tiszteletadás központi eleme ezúttal „A fény mint tanú” című különleges fotókiállítás lesz.
A holokauszt árnyékában, a fény mint tanú
„A fény mint tanú: Fotográfia és emberi sorsok a holokauszt árnyékában” címmel nyílik kiállítás a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban, amely az idei megemlékezés gerincét adja. A tárlat a fotográfia eszközével mutatja be azokat a sorsokat, amelyeket a holokauszt tragédiája tört ketté.
A kiállítás címe egyszerre utal a fényképezés alapvető elemére és arra a szimbolikus szerepre, amelyet a fény tölt be az emlékezésben. Fény és árnyék, élet és halál, elválaszthatatlan fogalmak és a valóság. Ahogyan a fény tanújelét adja a múltnak, úgy az utókor felelőssége, hogy őrizze azok emlékét, akiket több mint nyolc évtizeddel ezelőtt a halálba küldtek.
Közös emlékezés a régi ortodox zsinagógában
Az EMIH kecskeméti hitközsége tisztelettel meghívja minden jóérzésű honfitársunkat 2026. június 17-én 17 órára a régi ortodox zsinagógába, a mai Magyar Fotográfiai Múzeumba (Kecskemét, Katona József tér 12.), ahol közösen emlékeznek a holokauszt során elhurcolt kecskeméti zsidó testvérekre és honfitársakra.
Az eseményen Radziner Shalom Ber kecskeméti rabbi, illetve más vallási és közéleti vezetők is részt vesznek, hogy együtt hajtsanak fejet a helyi áldozatok emléke előtt.
A kecskeméti deportálások tragédiája
Nyolcvankét évvel ezelőtt, 1944 júniusának végén Kecskemét és környékének zsidó lakosságát vagonokba zsúfolták és az auschwitzi megsemmisítő táborba deportálták. 1944. június 27-én és 29-én családok, gyermekek és idősek százait hurcolták el Kecskemétről.
A tragédia előzményei már hónapokkal korábban megmutatkoztak. 1944 áprilisában náci német katonák hatvan zsidó embert kényszerítettek arra, hogy lerombolják a város nagyzsinagógájának belső terét, amelyet később lóistállóvá alakítottak.
A város téglagyára a környék zsidó lakosságának gyűjtőtáborává vált. Innen közel 5500 embert deportált a magyar csendőrség két transzportban Auschwitzba. A több mint 1200 fős kecskeméti zsidó közösségből mindössze 74-en tértek vissza, közülük csupán négy nő élte túl a borzalmakat.
Az emlékezet helyszínei
A második világháborút követően a város zsinagógáinak funkciója megváltozott. A neológ zsinagógát 1974-ben a Technika Házává alakították, míg az ortodox zsinagógában a belső díszítés részleges helyreállítását követően 1991-ben nyílt meg a Magyar Fotográfiai Múzeum.
Az épület oldalán 1994-ben, Túri András tervei alapján épült fel a kecskeméti zsidók siratófala, amelyen a holokauszt áldozatainak nevei olvashatók. A helyszín azóta a városi emlékezés egyik legfontosabb pontjává vált.
Az egykori ortodox zsinagóga viszont mára nem csupán történelmi emlékhely. 2023 óta ismét rendszeres vallási élet zajlik falai között: Radziner Shalom Ber rabbi vezetésével újra közös imádkozásoknak ad otthont az épület.
A megemlékezésen és a kiállításon való részvételi szándékát ide kattintva tudja jelezni.
Borítókép: Fortepan / Lili Jacob.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.