Minden évben nyaranta, mikor a hőség egyre nagyobb, Budapest egyre üresebbé válik. Aki csak teheti, vízpart felé veszi az irányt, a legtöbben egy másik B-betűs város felé. Az egyik legkedveltebb úticél Balatonfüred – minek népszerűsége 150 év alatt sem változott. Judapest lakossága a tópartra költözik; Balatonfüredet Zsidófürednek, Siófokot pedig Zsidófoknak csúfolják. Egy cikk erejéig rovatunk is Füredre költözött, hogy bemutassuk a város egykori és mostani zsidó árnyalatait, így a pár hónapja megnyitott Zsidó Kiválóságok Házát, ahol a kiállítás koncepciójának megálmodója dr. Olti Ferenc kalauzolt minket.
Füredből üdülőparadicsom
Balatonfüredre nagyobb számban a 19. század környékén kezdtek zsidók letelepedni, de az első „füredy sidót” már egy 1758-as vármegyei összeírás említi. A régió adottságainak megfelelően kezdetben a zsidók is a borászatban helyezkedtek el, többen szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Mikor az 1880-as filoxérajárvány elpusztította a környék legtöbb szőlőskertjét, az elkeseredett gazdáknak Baradlai Jenő (Steiner Aurél; 1866–1936) adott újra reményt, aki a járványnak ellenálló amerikai oltványokat telepített a domboldalakra, ráadásul a legszegényebb gazdáknak ingyen biztosította a szőlővesszőket.
A 19. század végétől aztán egyre többen inkább a szolgáltató szektort választották megélhetésük forrásának: hogy kielégítsék az évről évre gyarapodó számú nyaralók igényeit. Szuvenírboltot, női kozmetikát nyitottak, heti kétszer már mozielőadásokat is vetítettek – kivéve szombaton, mert akkor minden zsidó bezárt; a nap szentségét még a negyvenes években is mindenki megtartotta, Füreden ugyanis orthodox hitközség volt.
A fürdőváros atyja, az ország első zsidó származású orvosa
A Balaton körül számos település van, de igazi fürdőváros kevés. Balatonfüred fürdővárossá fejlesztésében kiemelkedő szerepe volt Oesterreicher Manes Józsefnek (1759–1831), Magyarország első zsidó származású orvosának, aki 1782-ben kapta meg doktorátusát, pár évvel később pedig már Füred vezető főorvosa volt. Elvégezte a helyi savanyúvíz összetételének kémiai elemzését, majd kezdeményezte a helyi gyógyfürdő megalapítását, mely az 1792-es német nyelvű tanulmánya után egyhamar európai ismeretségű lett. A szívkórházban található az 1885-ben elhelyezett márvány emléktáblája (Gyógy tér 2.).
Kóser Balaton
A gyógyfürdő látogatása hamar népszerűvé vált a zsidók körében is, így a fürdőházban már 1836-tól kóser vendéglő működött, ez 1878-tól új helyre költözött, a századforduló környékén pedig az akkori bérlője után, Lőbl-féle étteremként emlegették, de a kávéház és vendéglő valódi neve „Balaton” volt.
1925 májusában nyílt meg dr. Ajtós Emil Imre (1876–1957) alezredes főorvos villájában (Honvéd utca 5.), a korabeli hirdetések szerint a város egyetlen kóser vendéglője, tehát feltételezhető, hogy a „Balaton” vendéglő ekkor már nem létezett, vagy nem állt rituális felügyelet alatt.
A zsidó tanítók pihenőhelye
1931. június 25-én volt az ünnepélyes megnyitója az Országos Izraelita Tanítóegyesület bauhaus jellegű, modern üdülőjének, melyet Faragó Ferenc műépítész tervezett. A nyaraló az országban zsidó iskolák fáradt dolgozóinak biztosított lehetőséget az olcsó pihenésre. Az üdülő orthodox vallási felügyelet alatt kezdhette meg működését – e tény feletti örömében dr. Deutsch Adolf rabbi, a fővárosi orthodox iskolák igazgatója boldogságának adott hangot, amikor azt mondta, hogy míg eddig a vallásos tanárok, amikor nyaralni mentek, gyakorta el kellett mondaniuk az „Isten gyógyítsa meg testét és bocsássa meg vétkeit, amiket ott elkövetett” imát, addig itt erre nem lesz szükség, mert itt minden kóser!
Antiszemita humor?
A népes zsidó nyaralótábort persze nem mindenki nézte jó szemmel. 1925-ben Az elveszett Balaton címmel írt kesergőt egy írói vénától forró antiszemita, melyben panaszolta, hogy nemzetközivé lett a tó, hogy a zsidók „ellepik az ős-zengésű pogány magyar nevű helyeket, keleti testüket beledagasztják a magyar tenger vizébe…” Efféle cikkek évente jelentek meg a nyár derekán, ám ezek inkább szórakoztatták, mint sem bosszantották a fürdőközönséget.
Templomból zsinagóga
A 19. század derekán a gyarapodó füredi zsidóknak lehetőségük adódott egyszerű imaszobájukat egy önálló épületre cserélni, de nem is egy akármilyen hétköznapi épületre. A helyi református egyház kínálta ugyanis eladásra az ótemplomát, mely alapjaiban Balatonfüred egyik legrégebbi épülete, az első említése 1267-ből való, abból tudjuk, hogy eredetileg Szent Margit tiszteletére építettek ott kápolnát.
A nem mindennapi vásárlást komoly dilemma előzte meg, a füredi zsidók a pozsonyi Ktav Szófer rabbihoz intéztek kérdést, hogy megvehetik-e a templomot. A válasz egyértelmű volt, így 1855. május 30-án a helyi zsidók 2000 ezüstforintért megvásárolták a református egyház ótemplomát, melyet aztán zsinagógává alakítottak. A klasszicista stílusú Tóraszekrény fölött héber zsoltáridézet állt, melynek fordítása: „Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem.” (Zsoltárok 119:147.).
A füredi bóherek
Az 1868/69-es Kongresszus után a helyi hitközség orthodox alapokra szerveződött, mely Talmud-tudós rabbikat választott. A helyi rabbik között találjuk a váci dajan egyik fiát, Avraham Eliezer Eckstein (1738–1908) rabbit, aki néhány évet működött itt, majd 1871-ben az akkor megalakult pesti orthodox hitközség dájánjának hívták meg, ahol komoly eredményeket ért el a kóser élelmiszergyártásban. 1870-től haláláig Avraham Pollak (?–1903 / 5663. ijár 26.) rabbi foglalta el a rabbiszéket, akit fia, Sraga Dovid Pollak (Fülöp; 1876–1910 / 5671. hesván 17.) követett.
1913-tól Ezra Menakhem Goldstein (1886–1942 / 5702. tévét 21.) volt a rabbi, aki a Magyarország egyik legnagyobb Talmud-tudósának, Júda Aszód rabbinak volt a dédunokája. Rav Goldstein 1927-ben egy kisebb jesivát alapított, ahol a szegény családok fiai ingyen, a többiek pedig kedvezményes áron kaptak „egészséges lakást és tápláló kosztot” is. Goldstein rabbi a jesiván kívül nagy gondot fordított a kisebbek vallásos oktatására, nevelésére, később pedig a foglalkoztatásukra is.
A Goldstein-rabbicsalád egykori otthona, dacolva az idővel, még a mai napig szinte eredeti formájában áll (Dózsa György út 13.) – itt tanította hímezni, horgolni és kötni Grizella rebecen (szül.: Glück; ?–1944) a kézimunkára fogékony füredi nőket és asszonyokat.
Vészkorszak Balatonfüreden
1920-ban a hitközség létszáma elérte a csúcspontját, ekkor 187 izraelita vallású embert regisztráltak a városban, mely ekkor az összlakosság 7,2%-át jelentette, ezt követően viszont lassú apadásnak indult a közösség. A hitközség utolsó rabbija a korábbi fia, Avraham Goldstein (Árpád; 1918–1942 / 5703. tisri 8.) lett, de tisztségét csak pár hónapig tölthette be, mert munkaszolgálatra sorozták a keleti hadszíntérre, ahol ugyanazon év szeptemberében agyonlőtték. Füredről százötvennégy embert deportáltak, akik közül csak néhányan élték túl.
A háború után
A kevés túlélő között volt Oblatt Sándor (1898–1984), a korábbi hitközség elnöke, aki haláláig Füreden élt és hirdette az egykori füredi zsidó történelmet. 2007-ben négy botlatókövet helyeztek el, kettőt a Kossuth Lajos utca 19. szám előtt és kettőt a Dózsa György utca 9. szám alatt lévő ház elé, utóbbiakon Oblatt Sándor feleségének, Groszmann Jolán (1901–1944) és Judit (1928–1944) leányának nevével.
Az egykori Oblatt-ház volt 1918-ban a helyszíne a Bortermelők Részvénytársasága megalapításának, mely a családi vállalkozásból nőtte ki magát; az Oblatt-féle borok közül kitűnt a furmintjuk, melyet az aranyérmes díjazottak közül is kiemelt a zsűri az éves versenyeken. Az Oblatt-család egy leszármazottja, dr. Olti Ferenc ma is a városban él, és apjához hasonlóan ápolja a – füredi – zsidó hagyományokat, nem csoda hát, hogy őt kérdezte az önkormányzat, hogy mit lehetne csinálni a romos zsinagógával.
A zsinagóga 1946-ban adásvétel útján magántulajdonba került, és ezután két évtizedig a hajógyár garázsaként működött. Majd az ódon épületet vadszőlő futotta körbe és lakatlanná vált, a kilencvenes években pedig éttermet alakítottak itt ki, aztán évekig újra üresen állt.
Olti úr koncepciója szerint és ösztönzésére, Sugár Péter és Varga Piroska tervei alapján, az Önkormányzat és vezetője, dr. Bóka István polgármester kezdeményezésére és projektirányításával az egykori zsinagógában megvalósult a Zsidó Kiválóságok Háza (ZSKH), mely 2018 márciusában nyitotta meg kapuit.
Új perspektíva, új emlékezetpolitika
Olti Ferenc mérnök, tanár úr – aki családjával kétlaki életet él: a hét nagy részét Füreden a maradékot pedig Budapesten töltik – a vidéki zsidók aktív hírmondója elmondta, hogy szerinte új emlékezetpolitikára van szükség. Az évente megrendezett Holokauszt-megelékezéseken nagyrészt zsidók beszélnek zsidóknak, a hivatalosság is képviselteti magát, de az igazi célközönség, a mai fiatalok nagyrészt távol maradnak.
Az emlékezés nagyon fontos, de a gyógyíthatatlan sebek saját körben való újbóli felidézése helyett a széles társadalmat kell megszólítani, rádöbbenteni a veszteségekre és a hiányérzet felkeltésére kell a hangsúlyt fektetni úgy, hogy közben pozitív érzületet keltsünk. Olti úr pedig az elképzeléseit a gyakorlatban implementálta.
A koncepció nemcsak a saját múlt ápolásáról szól, hanem a közös múlt elfogadásáról és feldolgozásáról is. A felújított zsinagóga évszázados falai és a modern, indusztriális jellegű sok fém- és üvegfelületet felhasználó kiállítótér épülete éles kontrasztban áll egymással, mégis harmónikus egészként tud funkcionálni. A ZSKH megjelenésében is ötvözi a múltat és a mindenkori jelent, nem engedi elszakítani egymástól a kettőt.
Kiállítás, nem múzeum
A projekt keretében megújult a zsinagóga is, melynek fehérre meszelt terébe egy budapesti elhagyatott orthodox zsinagógából, a Garay utcából hoztak Tóraszekrényt – a restaurált Frigyszekrény felső részét eredeti Róth Miksa ólomüvegek díszítik. A zsinagógában egy-egy táblán a füredi zsidó hitközség és a zsinagóga történetével lehet megismerkedni, a tér pedig multifunkcionális, alakítható, ahol előadásokat vagy éppen koncerteket is lehet tartani, és, a Tóraszekrénynek hála, szakrális funkciót is betölthet.
A megújított ódon térhez kapcsolódik a legmodernebb technikával berendezett kiállítótér – nem pedig múzeum, hiszen nem a múltba réved. A ZSKH-ban a látogatók interaktív kiállítás keretében ismerhetik meg egy-egy kiemelkedő zsidó történetét. Az előcsarnokban minden látogató saját plasztik kártyát és egy fülhallgatós lejátszóeszközt kap, melyre mindenki öt zsidó híresség életét töltheti fel, választva 132 lehetőségből, hogy aztán az emeleti érintőképernyős monitorsarok egyikében átélhessen. De mi lett volna, ha a gonoszság terve sikerül…?
Ars poetica
„Ha a gonoszság terve sikerül, ezeket a tudósokat is megölték volna, hasonlóan azokhoz a nővéreinkhez és fivéreinkhez, akiket elpusztítottak. Ők azonban megmenekültek és az Élet szavával válaszoltak a sötétség szavára. Gondolatokból építettek palotát. Ez a palota az otthonunk. Nekik is köszönhető, hogy él az emberség és az emberiség.” – áll a ZSKH bejárata előtti fémtáblán.
Tervek: szabadtéri múzeum?
A város határában, az egykori Papsoka lankáján omladozó terméskőfal öleli körbe a füredi zsidó temetőt, ahonnan széles horizontú panoráma nyílik a Balatonra. A tölgyek árnyékában dülöngélő sírkövek és magasra nőtt füvek tengeréből egy magaslaton emelkedik ki az 1949-ben emelt holokauszt-emlékfal, melyre százharmincnégy áldozat nevét vésték fel.
Olti úr kérdésünkre elmondta, hogy jelenleg benyújtott pályázat várja elbírálását, hogy megújulhasson a temető, mi több, egyfajta szabadtéri kiállításként lehetne bemutatni a Hevra Kadisa működését, a temetkezési szokásokat stb.
Mi várható?
A ZSKH megnyitása óta egyre nagyobb ismertségnek és népszerűségnek örvend, útbaigazító táblák mutatják az utat ide a város különböző pontjairól, sőt még a strandon is bemondják a régi-új látványosságot. Hamarosan megnyílik az iskolás csoportok számára létesített interaktív, edukációs szoba, ahol a diákok még intenzívebb élményekkel gazdagodhatnak.
A zsinagógában már eddig is nívós fellépők tartottak esteket – színvonalas folytatás várható. Füreden jelenleg nem él az imádkozáshoz szükséges tíz felnőtt férfi, de nyaranta meglenne a minyen, így Olti úr nem tartja kizártnak, hogy a zsinagógában újra felhangzik az Örökkévaló héber dicsérete is – szerinte minden csak elhatározás kérdése!
Bibliográfia: Erődi Jenő: „A jubiláló Balatonfüred magyar zsidó emlékei”, in: A Magyar Zsidók Lapja (1943), 5. évf. 20. szám, 5. o.; Varga Lászlóné: A balatonfüredi zsidó temető (Balatonfüred: Balatonfüredi Önkormányzat, 2004); Z. Karkovány Judit: „A füredi Baradlai Jenő és rokonai” in: Füredi História VI. évf. (2004) 13. szám, 5-13. o. (Balatonfüred: Balatonfüredi Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény, Balatonfüredi Helytörténeti Egyesület, 2006); Z. Karkovány Judit: „Két évszázadról számokban, Együttélés és kirekesztettség Balatonfüreden 1758–1944 között (I. rész)” in: Balatonfüredi Napló (2014), 16. évf., 5. szám, 7. o.; Z. Karkovány Judit: „Két évszázadról számokban, Együttélés és kirekesztettség Balatonfüreden 1758–1944 között (II. rész)” in: Balatonfüredi Napló (2014), 16. évf., 6. szám, 9. o.; „A balatonfüredi főrabbi”, in: Orthodox Zsidó Ujság (1942), 4. évf. 4. szám, 5. o.; „A balatonfüredi főrabbi halála”, in: A Magyar Zsidók Lapja (1942), 4. évf. 3. szám, 4. o.; „A balatonfüredi jesivában”, in: Zsidó Ujság (1928), 4. évf. 13-14. szám, 15. o.; „Az elveszitett Balaton”, in: Egyenlőség (1925), 44. évf. 31. szám, 6. o.
Megjelent: Egység Magazin 28. évfolyam 108. szám – 2018. július 2.