Jom kipur elmúlt, de a bocsánatkérésnek nincs lejárt határideje.
A zsidó hagyomány megkülönbözteti az Isten és az embertárs ellen elkövetett vétkeket. Van, amelynél a tesuvá és jom kipur hozhat engesztelést, és van, amelynek rendezéséhez ahhoz az emberhez is oda kell fordulnunk, akit megbántottunk. Jom kipurkor a zsidó ember számot vet az elmúlt évvel, megvallja vétkeit, böjtöl és Isten bocsánatát kéri. A hagyomány szerint azonban fontos különbséget tenni az Isten és az embertársunk ellen elkövetett vétkek között.
Ha valakit megbántottunk, megaláztunk, becsaptunk vagy anyagi kárt okoztunk neki, az imáink önmagukban nem rendezik azt, ami történt.
Kétféle vétek
A zsidó hagyomány megkülönbözteti az „Isten és ember közötti” (bén ádám láMakom), illetve az „ember és ember közötti” (bén ádám lechávéró) vétkeket. Az első csoportba tartozhat például egy vallási előírás megszegése. Ezeknél a tesuvá – a megtérés és Istenhez való visszatérés –, valamint jom kipur hozhat engesztelést.
Egészen más azonban a helyzet akkor, ha egy másik embernek okoztunk sérelmet. A Talmud és a zsidó jogi hagyomány alapján jom kipur nem engeszti ki az embertársunkkal szemben elkövetett vétket mindaddig, amíg nem próbáljuk kiengesztelni azt, akit megbántottunk.
Rámbám a Hilchot Tesuvá című művében egyértelműen megkülönbözteti az ember és Isten, valamint az ember és embertársa közötti vétkeket. Azt írja, hogy az ember és Isten közötti vétkek esetében a tesuvá és jom kipur hozhat engesztelést, míg az embertársunk ellen elkövetett vétkeknél a másik ember kiengesztelése is szükséges. Ha pedig anyagi kárt okoztunk, a jóvátételről is gondoskodni kell.
Nem elég csak megbánni
Lehet valaki őszintén megbánó, elmondhatja a Viduj minden szavát, végigimádkozhatja jom kipurt, de ha egy másik embernek sérelmet okozott, a tesuvához az is hozzátartozik, hogy megpróbálja rendezni a vele szemben elkövetett vétket.
Ez nem csupán annyit jelent, hogy kimondjuk: „ha megbántottalak, bocsánat”. Az igazi tesuvához hozzátartozik annak felismerése, hogy mit tettünk, az őszinte megbánás, a bocsánatkérés és – ha szükséges – a jóvátétel. Ehhez társul annak elhatározása is, hogy nem ismételjük meg ugyanazt.
És mi van akkor, ha már elmúlt jom kipur?
Semmi nincs veszve. Jom kipur elmúlt, de a tesuvá nem egyetlen napra korlátozódik. Ha valaki most jön rá, hogy van valaki, akitől még bocsánatot kell kérnie, attól még megteheti.
Sőt, talán éppen ez lehet az ünnep egyik fontos utóhatása: nem az a cél, hogy egyetlen nap alatt minden hibánkat „letudjuk”, hanem hogy valóban változtassunk azon, ahogyan egymással bánunk.
Ha valakit megbántottunk, érdemes először felismerni, hogy pontosan mi történt, majd őszintén bocsánatot kérni. Ha kárt okoztunk, azt is meg kell próbálnunk rendezni. A cél nem pusztán az, hogy mi érezzük jobban magunkat, hanem hogy amennyire lehet, helyreállítsuk azt, amit elrontottunk.
A megbocsátás
A történetnek azonban van egy másik oldala is. Mit tegyen az, akitől bocsánatot kérnek? Rámbám ebben is egyértelmű útmutatást ad: ha a vétkes valóban megbánta tettét és őszintén kéri a bocsánatot, nem szabad kegyetlennek lenni és megtagadni tőle a megbocsátást. A Rámbám szerint a megfelelő hozzáállás, hogy az ember teljes szívvel és készséges lélekkel megbocsásson.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a történteket azonnal el kell felejteni, vagy hogy minden helyzetben meg kell szüntetni a szükséges határokat. A megbocsátás és a bizalom visszaépítése nem feltétlenül ugyanaz. A zsidó hagyomány azonban arra tanít, hogy ha valaki őszintén megbánta a tettét, bocsánatot kért és megtette, amit a jóvátétel érdekében megtehetett, akkor a másik fél részéről is helye van a megbocsátásnak.
Jom kipur után kezdődik az igazi munka?
Talán ezért is érdemes a jom kipur utáni napokban feltennünk magunknak egy egyszerű kérdést: Van-e valaki, akitől még bocsánatot kellene kérnem? Lehet, hogy az illető egy régi barát. Egy családtag. Egy kolléga. Valaki, akinek hónapokkal ezelőtt mondtunk valami bántót. Vagy éppen valaki, akivel azóta sem beszélünk.
Jom kipur elmúlt, de ha valakinek tartozunk egy őszinte bocsánatkéréssel, még mindig megtehetjük az első lépést. A tesuvá nem ér véget az ünneppel: amit lehet, érdemes helyrehozni.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.