Cipővel kapcsolatos meglepő zsidó hagyományok.
A cipő viselése talán a leghétköznapibb cselekedeteink egyike, amelyet a zsidó hagyomány sem hagyott szó nélkül. A Tóra az élet minden területére kiterjed, még olyan egyszerű dolgokra is, mint a lábbeli felvétele vagy levétele.
Melyik cipőt vegyük fel először?
A zsidó vallási törvény, a háláchá szerint a jobb oldal nagyobb megbecsülésnek örvend, ezért először mindig a jobb cipőt vesszük fel, és utoljára azt vesszük le. Balkezeseknél ez a sorrend természetesen fordított.
A cipőfűző kérdése azonban már nem ennyire egyértelmű. Miután mindkét cipő már a lábunkon van, először a bal oldali cipőfűzőt kötjük meg és utoljára azt is kötjük ki, amikor levesszük a cipőt. Ennek magyarázata, hogy a tfilint a bal karra kötik fel.
A chálicá
A cipő vallási jelentősége már a bibliai időkben megjelent. Amikor egy házas férfi gyermek nélkül hal meg, a Tóra előírja, hogy testvére vegye feleségül az özvegyet.
De mi történik, ha a testvér visszautasítja ezt a kötelezettséget? Abban az esetben, ha a testvér visszautasítja ezt a kötelességet, egy chálicá nevű szertartást kell elvégezni, amelynek egyik legfontosabb pillanata, amikor az özvegy levesz egy külön erre a célra készített cipőt a sógora lábáról.
Mikor tilos a bőrcipő a zsidó hagyományban?
Évente kétszer, két különböző alkalommal nem viselünk bőrből készült cipőt. Jom kipur napján, a Tóra arra utasít bennünket, hogy „alázzuk meg” magunkat. Ennek egyik módja, hogy lemondunk a kényelmes bőrcipőről.
Tisá beáv napján hasonlóképpen kerüljük a bőrcipőt, ezúttal a jeruzsálemi Szentély pusztulásával kapcsolatos gyász jeléül. Ilyenkor nem bőrből készült szandált, sportcipőt vagy papucsot hordanak az emberek.
Reggeli áldás a cipőre
Minden reggel áldások sorát mondjuk el, megköszönve az Örökkévalónak a mindennapi ajándékokat. Az egyik ilyen áldás így szól:
„Áldott vagy Te… aki minden szükségletemről gondoskodtál.”
De vajon melyik szükségletről van szó? Pontosan a cipőről, amely lehetővé teszi, hogy elvégezzük mindennapi teendőinket és biztonságosan közlekedjünk.
A gyász és a cipő
A siva alatt a gyászoló nem visel bőrcipőt, ezzel is kifejezve fájdalmát és veszteségét. Ha azonban elkerülhetetlen, hogy mégis ilyet hordjon (például ha hatóság idézi be, vagy egyéb kényszerítő ok miatt), akkor egy kevés földet kell tennie a cipőbe.
Ez a szokás segít abban, hogy a gyász tudata akkor is megmaradjon, amikor külső kényszer miatt rendes cipőt kell viselni.
Kikötött cipőfűző
Egyes zsidó közösségekben az esküvői szertartás előtt a vőlegény ruháján minden csomót és kötést kibontanak, beleértve a cipőfűzőt is.
Ennek a szokásnak régi, középkori gyökerei vannak. Egykor úgy tartották, hogy varázslók és gonosz erők a ruhán lévő csomókon keresztül árthatnak az ifjú párnak. A csomók kibontásával a pár negatív befolyásoktól mentesen, tiszta lappal kezdi meg közös életét.
Külön cipő szombatra
Az egyik legfontosabb micva a szombatot különleges ételekkel és ruházattal megtisztelni. Sokan külön cipőt is tartanak kizárólag erre a napra, amelyet egyszerűen „szombati cipőnek” vagy „sábát-cipőnek” neveznek.
Vannak, akik péntekenként, a szombat előkészítésének részeként még ki is fényesítik ezeket a speciális lábbeliket, hogy méltóképpen tisztelegjenek a hét legszentebb napja előtt.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.