Rabbik közti levelezésből tudjuk, mi történt több mint kétszáz éve a Szentföldön.

1777-ben indult útnak az első csoport hászid, hogy a kelet-európai stetleket hátrahagyva a Szentföldön telepedjen le. Az aliját a vityebszki Menáchem Mendel rabbi (1730-1788) és a kaliszki Ávráhám rabbi (1741-1810) vezette. A közösség 300 főből állt, ami abban az időben igen jelentős szám volt, mert korábban csak sokkal kisebb csoportokban érkeztek Izraelbe zsidók. Az országban élő zsidó közösség is igen szerény méretű, talán 6000 fős volt, mely így a hászid bevándorlók révén 5%-kal növekedett.

Az újonnan érkezők először a zsidó misztika központjában, az északon fekvő Cfát városában telepedtek le, majd 1781-ben  – belső súrlódások miatt – egy részük a vityebszki cádik vezetésével a Kineret partján fekvő Tverjába (Tibériásba) költözött, mely szintén Izrael négy szent városa közé tartozik (Jeruzsálem, Cfát és Hevron mellett). Kilenc évvel a hászidok érkezése után azonban súlyos járvány ütötte fel a fejét Galileában.

Kivándorlása előtt Menáchem Mendel rabbi az egyik legfontosabb hászid vezetőnek számított. Még azzal is megpróbálkozott, hogy személyes találkozón próbálja rábeszélni a hászidizmust ellenzők táborának fejét, a Vilnai Gáont, hogy fogadja el az új mozgalmat, ám törekvését nem koronázta siker. Neve és befolyása azonban még azután is jelentős maradt, hogy a Szentföldre települt át.

Az Izraelben élő apró zsidó közösség szinte teljes egészében a diaszpóra anyagi támogatásra szorult, és ennek kézben tartása is a rabbira hárult. Gyakran levelezett kollégáival és egykori tanítványaival, és beszámolt nekik a járvány következményeiről is. A vityebszki rabbi nem nevezte meg a betegséget és a szimptómákat sem írta le, de annyit közölt, hogy a járvány Tverjából indult ki, heves lefolyású volt, ám viszonylag hamar véget ért. Purimkor kezdődött és mintegy hét héten keresztül tombolt, egészen ijár hónapig. A hászid közösség úgy döntött, hogy nem hagyja el a várost, mert nem tudták, hogy máshol nagyobb biztonságban lennének-e, viszont bezárkóztak a saját lakónegyedükbe. Valamivel több, mint tíz felnőtt férfi élt együtt, így lehetőségük volt, hogy minjenben imádkozzanak „magukért és Izrael egész házáért”.

A Tverjában élő többi közösség is hasonlóan cselekedett. A városban maradtak és izolálták magukat. Akik elmenekültek a városból, azok többnyire a járvány áldozataivá váltak és meghaltak. Menáchem Mendel rabbi megemlítette, hogy a betegség egyformán érintette az askenázi és a szfárádi zsidókat. Az Európába küldött levél nemcsak beszámoló volt, hanem kérelem is. A karantén ideje alatt a közösség hitelt kényszerült felvenni, és ennek visszafizetéséhez kérték hitsorosaik adományait. A rabbi azt is leírta, hogy milyen hatalmas erőfeszítésekbe került, hogy a legalapvetőbb dolgokat be tudják szerezni a járvány ideje alatt.

A levélben leírta a közeli Pekiin faluban élő hászidokkal történt eseményeket is. Amikor Menáchem Mendel rabbi Tverjába költözött, a hászidok egy része Cfáton maradt, ahol 1785-ben tört ki járvány. Akkor Pekiinbe menekültek. Az egy évvel később megjelenő járvány azonban ezt a települést is elérte, ahonnan a galileai hegyekben rejtőző barlangok felé vették az irányt. A veszély elmúltával visszatértek Pekiinbe, ahol házaikat kifosztva találták.

Ijár hónap beköszöntekor a járvány alábbhagyott, de az emberek továbbra is karanténban maradtak, egészen sávuot utánig. Az ünnep után küldött levelében a rabbi leírta, hogy bár a veszély elmúltával szabadon mozognak a városban, arra odafigyelnek, hogy megfelelő távolságot tartsanak a Damaszkuszból érkezett emberektől, ahogy az 1785-ös járvány során is távol tartották magukat a Cfátból és Akkóból érkezőktől.

A járvány után keletkezett levélben a vityebszki rebbe már örömteli hangot üt meg és megköszöni az Örökkévaló segítségét. A levelet a közösség minden olyan tagja aláírta, aki veszteség nélkül vészelte át a nehéz időszakot. Minden egyes aláírás egy-egy túlélő családot jelöl. A rabbi azt is hozzátette, hogy egy hiányzó név nem feltétlenül jelenti tragédia bekövetkeztét, hiszen voltak, akiknek nem volt módjuk az aláírásra, mert éppen más városban tartózkodtak, vagy úton voltak és felsorolt olyan embereket, akikről tudta, hogy épek és egészségesek maradtak.

Menáchem Mendel rabbi azzal zárta sorait, hogy a címzett, a lubavicsi Jiszáchár Ber rabbi másolja le a levelet és küldje tovább a többi hászid rebbének, különös tekintettel a Báál Sém Tov unokáira. A vityebszki rabbi azt is kérte, hogy az adományozás mellett a hászidok örvendezzenek együtt szentföldi testvéreikkel a járvány szerencsés túlélése miatt.

zsido.com

Forrás: JPost