Shinzo Abe litvániai látogatása során tiszteletét tette Chiune Sugihara emlékművénél, aki egymagában 6 ezer zsidó életét mentette meg.
A második világháború idején a japán diplomata 6 ezer litvániai zsidó életét mentette meg – a németekkel szövetséges japán kormány ellenkezése ellenére. Az egykor a japán konzulátusnak helyet adó kétemeletes épület Kaunasban, Litvánia második legnagyobb városában található, és ma múzeumként üzemel.
„Sugihara bátor, humanitárius fellépése nagy elismerést vált ki szerte a világon. A diplomata szilárd meggyőződéssel és szenvedélyesen mentett életeket. Japánként rendkívül büszke vagyok rá.” – mondta Abe. A miniszterelnököt Linas Linkevicius, litván külügyminiszter kísérte, aki „meghatónak” nevezte a múzeumban tett látogatást.
A miniszterelnök még litvániai útja előtt beszélt újságíróknak a kaunasi látogatás jelentőségéről: „Sugihara emléke a mai napig útmutatást ad a világ számára, mert a törvényesség és igazságosság sokszor még ma is sok helyütt csorbát szenved.”
Az 1900 és 1986 között élt Sugihara egyike volt annak a 15 diplomatának, akik a holokauszt idején vízum kiadásával segítették az üldözött zsidókat. Sugiharát időnként a „japán Schindlernek” is nevezik, utalva a német gyárosra, aki 1200 zsidó életét mentette meg.
A diplomatát 1939 októberében nevezték ki a kaunasi konzulátus élére, egy hónappal az után, hogy Németország és a Szovjetunió támadást intézett Lengyelország ellen. A japán kormány úgy vélte, hogy az akkor még független és semleges Litvánia nagyszerű helyszín lehet a katonai információszerzésre, a számos nyelven beszélő Sugihara pedig alkalmasnak tűnt a feladatra. Amikor azonban a Szovjetunió lerohanta Litvániát, a szomszédos Lengyelországból korábban átmenekült zsidók hosszú sorokban várakoztak a japán konzulátus előtt, hogy vízumhoz juthassanak. Sugihara átlátta a zsidók tragédiáját, és megállás nélkül ontotta magából a vízumokat, gyakran 18 órát dolgozva naponta. A japán kormány felszólította a gyakorlat megszüntetésére, de ő a lelkiismeretére hallgatott, nem pedig feletteseire. Elmozdítása után sem fejezte be a vízumok kiállítását, szemtanúk beszámolója szerint még a kaunasi vasútállomásról kigördülő vonat ablakából is dobált ki elkészült vízumokat.
„Sugihara hatalmas bátorságról tett tanúbizonyságot, mert saját kormánya utasításainak semmibevételével nagy kockázatot vállalt.” – mondta Faina Kukliansky, a litvániai zsidó közösségek vezetője.
Azok a zsidók, akik japán vízumhoz jutottak, Moszkvába utaztak, majd kéthetes vonatozást követően a Szovjetunió távol-keleti végén fekvő Vlagyivosztokba értek. A konzul volt az, aki elérte, hogy a szovjet hatóságok felengedjék a vonatokra a menekülő zsidókat, igaz a menetdíj ötszörösét kérték el tőlük. Vlagyivosztokból hajóval utaztak tovább a szigetországba. A legtöbbjük Japánból a sanghaji gettóba került, és ott élte túl a háborút.
Sugihara 1947-ben kénytelen volt lemondani diplomata karrierjének folytatásáról. Egészen 1967-ig nem ismerték el hősiességét. Ekkor talált rá a tokiói izraeli nagykövetség munkatársa. 1984-ben Sugihara átvehette a Világ Igaza kitűntetést, melyet a zsidó életeket mentő hősöknek adományoz a jeruzsálemi Jád Vásem Intézet.
2015-ben a japán kormány kezdeményezte, hogy az ENSZ is ismerje el Sugihara embermentő tevékenységét.
zsido.com
Forrás: Arutz7