A műhelyre nemrégiben, stílusosan éppen hanuka ünnepét megelőzően bukkantak a feltáró régészek a Jeruzsálemtől északra fekvő Bét Semes közelében végzett feltáráson. A megtalált tárgyak között több száz, agyagból készült olajmécses található, valamint a készítésükhöz szükséges, kőből készült formák és terrakottából készült figurák, melyeket 1600-1700 évvel ezelőtt gyártottak a műhelyben. A lámpásokat világításra használták, és a régészek, amellett, hogy elámultak a lelet nagyságán és kiemelkedően jó állapotán, egy 86 éves rejtélyre is magyarázatot találtak végre.

„1934-ben, a [palesztinai] Brit Mandátum idején Dimitri Baramki régész, a Régiségek Osztályának felügyelője felfedezett egy ciszternát Bét Semes környékén. Annak kiásásakor igencsak elcsodálkozott, amikor ősi »kincset« talált – nagy mennyiségű érintetlen olajmécsest, melyeket állati és növényi motívumok, valamint geometrikus formák díszítettek” – mondta az Izraeli Régészeti Hatóság illetékese a mostani lelet kapcsán.

A lámpások a késői római korból származnak, a polgári időszámítás szerinti III-IV. század környékéről. A felfedezésük idején a lelőhelyhez közeli faluról „Bét Nátif lámpások”-nak nevezték el őket. A régészek azt is elmondták, hogy Baramki a mécsesekkel együtt kőből készült lámpa öntőformákat és sokféle, agyagból készült alakokat: állatokat, lovasokat, nőket és madarakat is talált. A ciszterna pontos helyszínéről azonban megfeledkeztek, és a régészek erőfeszítései ellenére egészen a mai napig rejtély maradt.

„Felfedeztünk egy vízgyűjtő ciszternát, mely első ránézésre pontosan úgy nézett ki, mint a régió sok más ciszternája. Legnagyobb meglepetésünkre azonban a ciszterna mellett hatalmas mennyiségű olajmécsesre, kő öntőformákra és kis méretű alakok töredékeire bukkantunk. Amikor az archeológusok lemásztak a még mindig érintetlen ciszternába, elképedve tapasztalták, hogy Baramki ásatásairól készült felvételekkel megegyező kép tárult a szemük elé.” – mondták a régészek, akik azt is elmondták, hogy az ősi lelet mellett az 1934-es ásatás hátrahagyott tárgyait is megtalálták, melyek magától Baramkitól származnak, többek között bőrkosarakat, melyekkel a földet hordták ki, valamint egy üres fémdobozt.

 Kőből készült forma

Binjámin Storchan, a Régészeti Hatóság olajmécsesekkel foglalkozó szakértője elmondta, hogy a kis figurák és a lámpásokon látható motívumok a Bár-Kochba felkelés korának környékbeli történetét mesélik el. „Josephus [Flavius, római történetíró] írásaiból tudjuk, hogy a második Szentély idejében Bét Nátif regionális adminisztratív központként szolgált” – vagyis a Hasmóneusok uralma alatt álló tíz legfontosabb település egyike volt. A felkelés leverését, illetve a római hatalomátvételt követően a helyi, vagyis a Júdeai-hegyek között lakó zsidó népesség igencsak megfogyatkozott. Helyükbe bálványimádó népesség költözött, ezt bizonyítja a műhelyben talált alakok egy része is. Ezzel párhuzamosan azonban az olajmécsesek egy részét határozottan zsidó szimbólumok díszítik, például sófár, füstölőoltár és hétágú gyertyatartó, vagyis menóra. Ez a tény arra utal, hogy a Júdeai-hegyek között megmaradt a zsidó élet is, hiszen a műhely nyilvánvalóan a helyiek igényeit szolgálta ki. Emellett egyes lámpákon az egyértelműen keresztény hal-szimbólum is megtalálható, ami a régió korabeli lakosságának sokszínűségét mutatja.

A helyszín és a lelet fontosságát jelzi, hogy a Régészeti Hatóság és az Építés- és Lakásügyi Minisztérium tervei szerint az állagmegóvási munkálatok elvégzése után parkot létesítenek a helyszínen, melyet a nagyközönség számára is megnyitnak majd.

zsido.com

Forrás: israelnewsstand