Izrael Állam amellett, hogy megünnepli a zsidó vallási ünnepeket, nemzeti ünnepekkel és emléknapokkal is rendelkezik. A Holokauszt Napja és az Emlékezés Napja, olyan emléknapok, amelyek tradíciója az államalapítás után alakult ki, és amelyek fontos szimbólumaivá váltak a fiatal országnak. Cikkünkben ezt a két emléknapot fogjuk bemutatni a hozzájuk kötődő szokásokkal, tradíciókkal együtt.
"Emlékezzünk azokra a fivéreinkre és nővéreinkre, akiknek áldozata árán megszületett Izrael Állama. Legyen az ő bátorságuk a mi inspirációnk és erőnk. Hogy életük rövid volt, álmaik pedig beteljesületlenek: erre emlékezünk." (Részlet az Emlékezés Napján elhangzó imádságból)
A zsidó történelem és a zsidó vallás ünnepei szorosan összekapcsolódnak: pészah megemlékezés a szabadulásról Egyiptom földjéről, sávuot a tóraadás ünnepe, míg purim és hanuka napjai egy-egy csodás győzelem megtörténtére hívják fel a hívők figyelmét. A zsidó vallásban a történelem folyamán a bibliai ünnepek mellett (pészah, sávuot, szukkot, jom kippur stb.) mindig is voltak különböző helyi ünnepek és emléknapok, amelyek a közösség tragédiájára vagy éppen megmenekülésére emlékeztek. Ezeknek az egyik jellegzetes példája az ún. budai purim, melyet az 1684-ben Budáról Páduába menekült zsidók tartottak megemlékezésül arra, hogy túlélték a városban zajló pogromot. Az ünnepek mellett a zsidóság mindig is rendelkezett hagyományos gyász- és emléknapokkal, ezek közül a legnagyobb jelentőséggel a tisá beáv bír, mivel a hagyomány ehhez a naphoz köti a zsidó nép legtöbb tragédiáját: ezen a napon rombolták le az első és második jeruzsálemi Szentélyt, ez volt az a nap, amikor kiűzték a zsidókat Angliából, Spanyolországból és Portugáliából is.
A XX. század a zsidó nép történelmében hatalmas veszteségeket okozott. A holokausztra való emlékezést Izrael Állam kötelességének tekintette, ezért 1953-ban a zsidó naptár niszán hónapjának 27-ik napját kinevezték a holokauszt napjává. Az állam vezetői ugyanígy fontosnak tartották azt is, hogy a holokauszt áldozati mellett az 1948-1949-es függetlenségi háború emberveszteségeiről is megemlékezzenek, ezért 1951-től az izraeli Függetlenség Napját egy nappal megelőző ijár hónap 4-ét kinevezték az Emlékezés Napjává. Milyen világi és vallásos szokások alakultak ki az elmúlt több mint hat évtizedben a fent említett napokhoz kötődően?
A Holokauszt Napja (jom ha-soa, niszán 27.)
1953-ban David Ben Gurion és Jichák Ben Cvi, Izrael Állam akkori elnöke, javaslatára niszán hónap 27-ét a holokauszt emléknapjává nyilvánították. Az emléknap Izraelben naplementekor kezdődik (a zsidó vallás szerint az új nap este kezdődik) a központi megemlékezéssel, amely során a jeruzsálemi Jad Vasem múzeumban félárbocra engedik az izraeli zászlót, beszédet mond az állam elnöke és miniszterelnöke, valamint holokauszt túlélők hat lángot gyújtanak meg emlékezve a vészkorszak alatt elpusztított hatmillió zsidóra. Az emléknap egyik jellegzetes aktusára másnap délelőtt tíz órakor kerül sor, ekkor Izrael szerte megszólalnak a szirénák és két percre megáll az egész ország.
Az izraeli holokauszt emléknapra a diaszpórában, így Magyarországon is szokás megemlékezni. Itt a zsidó közösségek megemlékezéseket tartanak, valamint ekkor zajlik a hagyományos, nemzetközi Élet Menete Auschwitzban, ahova ilyenkor izraeli és diaszpórabeli zsidók és nem-zsidók tízezrei szoktak elzarándokolni, hogy emlékezzenek. Az ünnep megtartásával kapcsolatban eltérő vélemények vannak a zsidóságon belül is. Míg vannak olyan ortodox irányzatok, amelyek más időpontban (tisá beávkor, a Szentély pusztulásának időpontja) emlékeznek a soá áldozataira, addig a konzervatív és progresszív közösségek egyedi liturgiát alakítottak ki az ünnep számára, amelyhez kapcsolódóan modern zeneszerzők és írok is alkottak új vallásos szerzeményeket.
Az Emlékezés Napja (jom ha-zikaron, ijár 4.)
Az Emlékezés Napját hivatalosan 1963-ban foglalták törvénybe, azonban ijár 4-i megünneplésére 1951-től került sor minden évben. A jom ha-zikaron-t egy nappal Izrael Állam függetlenségi ünnepe tartják meg, pontos elnevezése: az emlékezés napja Izrael elesett katonáira és a terror áldozataira. Ezen a napon az ország jelentős része az 1860 óta elesett 23 085 elesett katonára és terrortámadásokban elhunyt civilre emlékezik. A központi ünnepségek helyszíne a jeruzsálemi Herzl-hegyen található temető, ahol az ország civil és katonai vezetői mondanak beszédeket. Az emlékezés naplementekor kezdődik, amikor megszólal országszerte a sziréna és egy percre megáll az élet. Az este folyamán vallásos zsidók a Siratófalnál szoktak imádkozni, ott külön erre a napra alkotott imákat és bibliai zsoltárokat mondanak, A következő nap folyamán az emberek saját elhunyt hozzátartozóik sírját szokták meglátogatni, az állam pedig több kisebb megemlékezést tart, így például megemlékeznek a háborúk beduin halottjairól, a brit mandátum idején kivégzett zsidó földalatti szervezetek tagjairól és 2013 óta az elesett tűzoltókról. Az emléknap este hét és nyolc óra között ér véget, amikor a Herzl-hegyi katonai temetőben ismét felhúzzák az izraeli lobogókat és kezdetét veszi a Függetlenség Napja.
Bár sokaknak meglepő lehet, hogy az ország egyik legfontosabb gyásznapja, majd ünnepnapja között egy napnyi kihagyás sincs, ennek legfőbb oka az, hogy így emlékeztetik az embereket arra, hogy mekkora árat fizettek az állampolgárok azért, hogy létrehozzák az államot és fenntartsák annak biztonságát. A gyors váltás csak erősíti az emberekben azt, hogy mindkét nap megfelelő fontossággal legyen jelen az életükben. Míg a fentebb bemutatott holokauszt emléknap kapcsán nem jellemző az ellentét az izraeli társadalmon belül, ezzel szemben az Emlékezés Napjával kapcsolatban eltérnek a vélemények főképp az Izraelben élő palesztinok és a többségi zsidó társadalom között. Ennek kapcsán így ír az egyik legsikeresebb izraeli palesztin író Szajed Kasua Táncoló arabok című könyvében.
A holokauszt emléknapján Naomi fehér blúzt viselt és egy fekete dossziéból olvasott fel egy kislányról, aki látta édesapját élve elégni az erdőben. A szertartás végén elmondtam, hogy szeretem őt és ő mosolygott. Az Emlékezés Napján mérges volt, hogy nem álltam fel, mikor megszólalt a sziréna. Együtt ültünk biológia órán. Mindenki más felállt, de én ülve maradtam. Elvégre a háborúban elvesztettem egy nagyapát és egy nagybácsit. A sziréna után nem ült vissza. Fogta a táskáját és elment. (Sayed Kashua: Dancing Arabs, New York: Grove Press, 2004, p. 113.)
Magyarországon a jom ha-zikaron-ról főképp az itt élő izraeliek szoktak megemlékezni, valamint az Izraeli Kulturális Intézetben is volt már példa arra, hogy ebből az alkalomból speciális programmal várták a látogatókat.
Izrael Állam két legfontosabb emléknapja a Holokauszt Napja és az Emlékezés Napja, ezeken a napokon izraeliek szerte a világban a zsidó nép és az izraeli nemzet emberveszteségeire emlékeznek. Az évek során mindkét emléknapnak hagyományos rendje alakult ki, amelyhez a vallás által liturgikus elemek is kapcsolódtak, főképp igaz ez a holokauszt emléknapjára. Ennek az emléknapnak a megtartása az izraeli zsidó közösségen kívül is elterjedt, főképp a progresszív zsidó irányzathoz kötődő zsinagógákra jellemző és komoly vallási irodalom kötődik hozzá, versektől kezdve egészen a holokauszt történetét elmesélő vallásos stílusban íródott tekercsekig. Magyarországon mindkét alkalomról meg szoktak emlékezni bizonyos zsinagógákban és közösségekben. A témához kapcsolódó következő cikkünkben Izrael Állam nemzeti ünnepeit fogjuk bemutatni, azok vallási és világi rituáléit.
forrás: Kitekintő – Végh Roland