Ezúttal rendhagyó módon egy másik Menáchem Mendel rabbitól, a harmadik lubavicsi rebbétől, más néven a Cemách Cedektől idézünk. Levelét após társának, Slomó Frédesz rabbinak írta 1829-ben. Frédesz rabbit ekkor már súlyos betegség gyötörte, melyből nem épült fel.

„…Azt olvasom levelében, hogy gondolatai gyakran teljes mértékben legyengült egészsége körül forognak, ami nagy fájdalmat okoz nekem. Ha hallgatott volna tanácsomra, messze elkerülte volna az efféle viselkedést és teljes mértékben kitörölte volna elméjéből. Csak bízzon az Örökkévalóban, hogy kedvező ítéletet hoz és minden bizonnyal meggyógyul.

Ha állandóan efféle gondolatokkal gyötri magát, azzal kárt tesz önmagában, mind fizikailag – ahogy azt most láthatjuk is –, mind pedig spirituálisan. Az Istenben való bizalom azonban elhárítja az égi vádakat és ítéleteket a feje fölül, ahogy a Résit Chochmá könyvben, a Szeretet kapuja című rész 12. fejezetében is olvashatjuk: „Aki Istenben bízik, azt körülveszi a kegyesség”. A könyv szerint ez a kegyesség körülveszi az embert, és pajzsként védelmezi az ellene hozott ítéletek ellen, továbbá megóvja minden evilági szenvedéstől.

Ez a kegyesség az Egy kegyessége, aki az idő felett áll. Ezt „nagy kegyességnek” is hívjuk, mert határok és mérték nélkül ragyog, azaz még egy olyan személyre is, aki egyáltalán érdemli meg, hogy részesüljön belőle.

Az Örökkévalóba vetett bizalom ezen a nagy kegyességen alapszik, mert onnan származik a folyamatos, megszakítás nélküli isteni gondviselés.

Ahogy az írás mondja: „Mert az Ő haragja csak egy pillanat, de az Ő jóakarata egy életre szól”. Minden haragja és ítélete mulandó és pillanatnyi, az isteni kegyesség azonban éltető erő, mely hatalmas jóakaratból táplálkozik, ahogy az Éc Chájim könyvben is áll.

Ez különösen így van nagyapám, mesterem és tanítóm magyarázatában (Igeret Hákodes 10. fejezet), mely szerint, amikor a jövedelmünk ötödét vagy tizedét meghaladó összeget adományozunk jótékony célra, akkor receptorokat hozunk létre, melyek által e végtelen kegyesség láthatóvá válik a világunkban. Ez alapján a mi nemzedékünkben, a jelenlegi nehézségek közepette, amikor minden bizonnyal mindenki többet adományoz, mint jövedelmének egyötöde, kétségkívül elősegítjük az isteni kegyesség megnyilvánulását, mely határok és mérték nélkül ragyog. Az is bizonyos, hogy ez megsemmisíti az összes, ellenünk szóló ítéletet és vádat.

Ennek oka, hogy e kegyesség mellett nincs helye semmilyen akadálynak vagy gátnak. Ahogyan keresztülárad az égi kamrákon, felülről aláfolyva, kamrából kamrába, nem veszi figyelembe, hogy az az ember, aki felé tart, méltó, avagy méltatlan rá. Hatalmas áradatként ömlik alá, ameddig meg nem érkezik végül fizikai világunkba.

Olyan, mint egy hatalmas, megállíthatatlan folyam. Olyan erős, hogy képtelenség egy vízimalom meghajtására felhasználni.

Továbbá a következőt hallottam nagyapámtól, szent mesteremtől és tanítómtól a papi áldással kapcsolatban. Elmagyarázta, hogy a kohénok áldásukkal felébresztik ezt az isteni kegyességet, és így az gyorsan a fizikai valóságba érkezik. Bölcseink magyarázata szerint az „Ő megáld benneteket” kifejezés azt jelenti, hogy anyagi áldást kapunk Tőle. Más szóval, valóban fizikai javakat, gyermekeket, egészséget és megélhetést.”

Ki volt az első Menáchem Mendel Schneersohn rabbi?

A Chábád hászidizmus harmadik vezetője a fő műve után Cemách Cedeknek is nevezett Menáchem Mendel Schneersohn rabbi (1789-1866) volt. Mivel édesanyja korán elhunyt, anyai nagyapja, a Chábád mozgalom megalapítója, Sneur Zálmán rabbi vállalta magára nevelését. Unokahúgát, a dinasztia második rebbéjének, Dov Ber rabbinak a lányát vette feleségül, majd három évvel apósa halála után, Sávuot ünnepén átvette a mozgalom vezetését. Számos fontos jogi, filozófiai és kabbalisztikus mű szerzője volt, és kiadta nagyapja több írását. Az egyre erősödő reformmozgalom elleni küzdelem során több neves kortársával működött együtt, még a hászidizmust ellenző mitnágéd irányzat vezetőivel is szoros kapcsolatot ápolt, ami enyhítette a két mozgalom közötti feszültséget. Sokat tett a cári hadseregbe gyermekként besorozott és gyakran keresztény hitre térített zsidókért, az ún. kantonistákért, s igyekezett gondoskodni fizikai és spirituális szükségleteikről. Hét fia és két lánya született. Halála után a Chábád közösség vezetését legkisebb fia, Smuél rabbi vette át, további négy fia pedig saját hászid udvart alapított. Leghíresebb mondása így szól: „Trácht gut – vet zájn gut”, azaz gondolj jó dolgokra, és akkor minden jól alakul majd.

Megjelent: Egység Magazin 30. évfolyam 129. szám – 2020. április 1.