A zsidó misztika egyik legizgalmasabb kérdése: ha a Sechinát nőneműként emlegetik, vajon Isten nő vagy férfi, vagy a kérdés eleve félrevisz bennünket?
A zsidó hagyományban Istenről többnyire férfiként beszélünk, ezért sokakat meglep, amikor a kabbalisztikus és haszid irodalomban újra és újra felbukkan egy nőnemű fogalom: a Sechina. A „Isten-i jelenlétként” fordított kifejezés évszázadok óta foglalkoztatja a gondolkodókat. Mit jelent az, hogy a Sechinára női nemben beszélnek, és miért beszélnek róla úgy, mint aki száműzetésben van? A válasz nem csupán Isten természetéről szól, hanem arról is, hogy miért vagyunk ezen a világon.
Isten nő vagy férfi? A Sechina titka
A kérdés első pillantásra egyszerűnek tűnhet: ha a Sechina nőnemű, akkor talán a zsidó misztika szerint Isten nő? A válasz azonban egyértelműen nem.
A hagyomány szerint az Örökkévaló végtelen és testetlen, ezért sem férfiként, sem nőként nem írható le a szó hétköznapi értelmében. Amikor a Tóra és az imák többnyire hímnemű alakban beszélnek Istenről, az nem biológiai nemet fejez ki. Ugyanez igaz a Sechinára is: a nőnemű nyelvezet nem azt jelenti, hogy az Örökkévalónak női identitása volna.
A haszid tanítások szerint a férfi és női megszólítások kapcsolatokat jelölnek. Amikor Isten a teremtett világhoz viszonyul, mint adó és forrás, a hagyomány gyakran hímnemű képeket használ. Amikor viszont az Isten-i jelenlétről beszélünk, amely belép a világba, benne lakozik, és közel kerül az emberhez, akkor jelenik meg a Sechina nőnemű fogalma.
A héber „Sechina” szó a sáchen – „lakni”, „benne lakozni” – gyökből származik. A Sechina tehát az Örökkévaló jelenléte a világban: Isten úgy, ahogyan a teremtmények között jelen van.
A Sechina száműzetése
A kabbala egyik központi gondolata szerint a világ nem véletlenül tökéletlen. Rabbi Jicchák Luria, az Ári tanításaiban megjelenik az ősi „törés” képe: egy olyan kozmikus folyamaté, amelynek következtében Isten-i szikrák hullottak a teremtés legalsó rétegeibe.
Ezek a szikrák ma a mindennapi valóságban rejtőznek. Az anyagi világban, az emberi kapcsolatokban, a munkában, az étkezésben, sőt, még a küzdelmekben és a kudarcokban is.
A haszid mesterek szerint ezért „száll alá” a Sechina a világba. Nem azért, mert segítségre szorulna, hanem azért, hogy az emberrel együtt feltárja és felemelje ezeket az elveszett szikrákat. A Sechina sorsa így összefonódik a teremtés sorsával.
Ez az a pont, ahol a zsidó misztika egy meglepő képet használ: a Sechina maga is száműzetésben van.
Természetesen nem szó szerint. Az Örökkévaló nem válhat fogollyá saját világában. A „száműzetés” itt azt jelenti, hogy az Isten-i jelenlét rejtve van. Ott van mindenütt, mégis olyan világban élünk, amely gyakran úgy tesz, mintha semmi sem mutatna túl önmagán.
A lélek és a Sechina közös története
A haszid tanítás szerint az ember lelke a Sechina történetének tükörképe.
A lélek eredetileg tiszta és Isten-i, mégis alászáll egy anyagi testbe. Nem azért, hogy önmagát tökéletesítse, hanem hogy küldetést teljesítsen. Feladata a birur és a tikkun: az Isten-i értékek felismerése és helyreállítása a világban.
Ezért lehet szent cselekedet egy áldás elmondása étkezés előtt, becsületesen üzletelni, segíteni egy embertársunknak vagy Tórát tanulni. A haszid gondolkodás szerint ezek nem pusztán erkölcsös tettek, hanem a világban szétszórt Isten-i szikrák felemelésének pillanatai.
Minden embernek megvannak a saját szikrái, amelyekhez egyedül ő juthat el. Ahová az élet vezeti, azok a helyzetek, találkozások és kihívások nem véletlenszerűek. Mindegyik egy lehetőség arra, hogy valamennyit helyreállítsunk a teremtésből.
Miért kell „belülről” megjavítani a világot?
A Sechina titkának talán legmélyebb üzenete, hogy a világot nem lehet kívülről megjavítani.
Ha az Isten-i fény teljes erejében tárulna fel, a teremtett világ egyszerűen megszűnne önálló valóságként létezni. A cél azonban nem a világ eltörlése, hanem annak átalakítása.
Ezért a léleknek be kell lépnie a világba. Ezért kell az embernek küzdenie a saját korlátaival. És ezért beszél a kabbala a Sechináról úgy, mint aki „velünk van” a száműzetésben. A helyreállítás mindig belülről történik.
A legmélyebb Isten-i szikrák
A haszid mesterek szerint a történelem előrehaladtával a legértékesebb szikrák maradnak a legnehezebben elérhető helyeken. Ezért tűnik úgy, hogy a világ problémái egyre összetettebbek.
A legmélyebb felismerés azonban az, hogy még a kudarcok is részei lehetnek a helyreállítás folyamatának. Vannak olyan területek, amelyeket nem lehet pusztán erővel vagy tökéletességgel megváltani. Néha az ember éppen a botlásból, a visszatérésből és a megtérésből meríti azt az erőt, amely a legsötétebb helyeket is képes fénnyel megtölteni.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.