A legtöbben azt hiszik, hogy Istennek egy neve van. A zsidó hagyomány szerint azonban nemcsak több neve létezik, de van köztük olyan is, amelyet kétezer éve senki sem ejt ki.
A hétköznapi beszédben a vallásos zsidók ritkán mondják ki Isten héber neveit. Ehelyett olyan kifejezéseket használnak, mint a HáSém („A Név”), vagy egyszerűen az országuk anyanyelvén mondják: „Isten”, „Örökkévaló”. Ennek oka nem pusztán a tisztelet, hanem egy több ezer éves vallási hagyomány, amely szerint bizonyos isteni nevek különleges szentséggel bírnak. Tzvi Freeman rabbi összegyűjtötte, hogy a zsidóságban hány neve van Istennek, és azok mit jelentenek.
A név, amelyet senki sem mond ki
A legismertebb Isten-i név a négy héber betűből álló, úgynevezett tetragrammaton (י־ה־ו־ה). Ez az egyetlen név, amelyet a zsidó hagyomány valódi Isten-i névnek tekint, nem pedig Isten valamely tulajdonságának leírásaként.
Ma ezt a nevet egyáltalán nem ejtik ki. A hagyomány szerint egykor csak a jeruzsálemi Szentélyben hangzott el, elsősorban a főpap szájából a legszentebb szertartások során. Mivel a Szentély már közel kétezer éve nem áll, a név kiejtése megszűnt. A Tóra felolvasásakor az Ádonáj („Uram”) hangzik el.
A bölcsek szerint maga a héber szöveg is utal erre: az a szó, amelyet általában úgy fordítanak, hogy „örökké”, más olvasatban azt is jelentheti: „elrejtve”. Vagyis Isten neve örökre rejtve marad.
Miért mondják inkább azt, hogy „HáSém”?
A hétköznapokban a vallásos zsidók legtöbbször egyszerűen azt mondják: HáSém, vagyis „A Név”.
Ennek egyik oka, hogy a zsidó vallás szerint Isten neveit nem szabad könnyelműen használni. Feleslegesen vagy tiszteletlen módon kimondani, például felkiáltásként nem illendő. Ezért még azok a nevek is, amelyeket imában használnak, a hétköznapi beszédben gyakran helyettesítést kapnak.
Ez az oka annak is, hogy sok vallásos zsidó az országának anyanyelvén is kerüli HáSém teljes leírását, helyette így írják: I-ten vagy Ö-való.
A hét kitörölhetetlen Isten-i név
A zsidó vallásjog hét olyan nevet ismer, amelyek különleges szentségük miatt nem törölhetők vagy semmisíthetők meg.
Az Örökkévaló kiejthetetlen neve
A négybetűs Isten-i név Isten idő feletti létezését fejezi ki. A hagyomány szerint egyszerre utal a múltra, a jelenre és a jövőre: Isten nincs alávetve az időnek.
Elohim
Az Elohim Isten hatalmát és erejét hangsúlyozza. Érdekesség, hogy a Tánách ezt a szót olykor angyalokra vagy bírákra is alkalmazza, amikor azok Isten-i feladatot töltenek be.
Ádonáj
Jelentése: „Uram”. Ez Istennek mint a világ és minden teremtmény urának a megszólítása.
Sádáj
A hagyomány egyik magyarázata szerint ez a név arra utal, hogy Isten irányítja és fenntartja a természet rendjét.
Él
Ez a név Isten szeretetét, jóságát és gondoskodását emeli ki, ugyanakkor a legfőbb hatalomra is utal.
Ehje
Amikor Mózes megkérdezte Istent, milyen néven mutatkozzon be Izrael népének, a válasz így hangzott: „Ehje aser Ehje”, vagyis „Leszek, aki leszek”, illetve „Vagyok, aki vagyok”.
A zsidó magyarázat szerint ez arra utal, hogy Isten túlmutat minden emberi meghatározáson és néven.
Cváot
Ez a név gyakran más Isten-i nevekkel együtt jelenik meg, és a mennyei seregek Urára utal.
Nem csak hét neve van
A zsidó hagyomány számos más megszólítást is használ Istenre, amelyek nem feltétlenül számítanak önálló Isten-i névnek, mégis fontos vallási jelentéssel bírnak.
Ilyen például:
- Sálom – vagyis „Béke”. A Tóra szerint a béke maga is Isten egyik neve.
- HáRáchámán – „Az Irgalmas”.
- HáKádos Báruch Hu – „A Szent, áldott legyen Ő”.
- Sechiná – Isten jelenlétének megnevezése, amikor az ember különösen érzékeli az Isten-i közelséget.
- HáMákom – szó szerint „A Hely”. A bölcsek szerint nem Isten van a világban, hanem a világ van Istenben.
- Én Szof – „A Végtelen”, amelyet elsősorban a kabbalisztikus irodalom használ.
- Ribono sel Olám – „A Világ Ura”, amely a zsidó imák egyik leggyakoribb megszólítása.
Minden nyelven ugyanazt jelenti
A világ különböző zsidó közösségei saját nyelvükön is kialakították Isten megszólításait.
A jiddisül beszélők például gyakran mondják, hogy Ojbershter („Aki fenn van”) vagy Básefer („A Teremtő”). A ladinó nyelvet használó szefárd zsidók a Dios, míg az arab nyelvű zsidók az Allah szót használják – ugyanazt a szót, amelyet az arab keresztények és muszlimok is Isten megnevezésére alkalmaznak.
A zsidó hagyomány számára Isten nevei nem egyszerű megszólítások. Mindegyik egy-egy különböző nézőpontból mutatja be az Örökkévalót: a Teremtőt, a Bírót, az Irgalmast vagy éppen a Végtelent.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.