A Tóra egyik legtalányosabb utalása a „Isten harcainak könyvére” vonatkozik, amelyről csak néhány homályos sor maradt fenn a Mózes negyedik könyvében Chukát hetiszakasz egy mondatában. Vajon egy elveszett tekercsről van szó, egy költői szófordulatról, vagy éppen az egekben vezetett Isten-i könyvről? A klasszikus zsidó kommentárok különféle értelmezéseket kínálnak, amelyek nemcsak a szöveg mélyebb rétegeibe engednek bepillantást, hanem a zsidó gondolkodás gazdagságát is tükrözik.
A zsidó hagyományban kevés olyan kifejezés van, amely annyira megragadta az olvasók képzeletét, mint az „Isten harcainak könyve” (ספר מלחמות ה׳), amelyre Chukát hetiszakasz egy mondata utal. A szöveg, amely a zsidó nép vándorlásának egyik állomását rögzíti, egy látszólag ismeretlen forrásra hivatkozik, de létezett valaha fizikailag is? A rejtélyes könyvről Mordechai Rubin rabbi rántja le a leplet.
A hetiszakasz nem egy tényleges könyvre utal
Rási és unokája, a Rásbám szerint az „Azért mondják az Örökkévaló harcainak könyvében […]” (4Mózes 21:14.) mondatban a „könyv” szó nem tényleges iratra utal, hanem egy hagyományozott történetre. Eszerint a vers egyszerűen azt jelenti, hogy amikor Izrael népe emlékezni fog az Örökkévaló csodáira, ez a történet (az Arnon-völgyi események) is része lesz az emlékezetnek, éppúgy, mint a Vörös-tenger kettéválása.
Egy elveszett háborús krónika lenne?
Rásiékkal szemben viszont Ibn Ezra úgy véli, hogy létezett egy valódi könyv ezzel a címmel, csak éppen elveszett. Szerinte nem elképzelhetetlen, hogy már Ábrahám korában is voltak írott háborús beszámolók. Hiszen sok más iratot is említ a Tánách, amelyek szintén elvesztek (mint például a Nátán beszédei).
Ugyanakkor Chizkuni kommentárja szerint ez a könyv inkább egyfajta határnapló lehetett, amelyben a zsidók lejegyezték azokat a földrajzi pontokat, amelyeken áthaladtak.
A Tárgum Jerusálmi szerint pedig az „Isten harcainak könyve” nem más mint a Tóra. A Midrás Ágádá szerint pontosabban a Smot könyvről van szó, amely Isten egyiptomi hadjáratát és a Vörös-tenger kettéválását rögzíti. A hetiszakasz ezen mondata így az örök történetfolyam része lehet, amely a múltbeli és jövőbeli csodákra egyaránt utal.
A hetiszakasz ominózus szava egy mennyei könyvet is rejthet
Az Or háChájim egészen más síkon vizsgálja a témát. Szerinte ez a könyv egy mennybéli, Isten-i könyv, amelyben a népek sorsa, földjeik határai és a jövőbeni örökségek is rögzítve vannak.
Onkelosz szerint viszont ezt a könyvet még meg sem írták, s szerinte az ominózus szó egy témamegjelölés. Ezek szerint a csodás események még csak később fognak bekerülni a történelemkönyvekbe, amelyeket a bölcsek és krónikások írnak majd meg.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.