„Ebben a helyzetben mindenkinek hősnek kell lennie a maga módján” – interjú Nissim Blackkel.
Nissim Black afroamerikai származású, ám hosszú évek óta breszlávi hászidként Izraelben élő rapper, aki már Budapesten is adott nagy sikerű koncertet. A háború kezdete óta folyamatosan azon dolgozik, hogy ne vesszen ki az optimizmus az izraeliekből ebben a sötét időszakban. Alább a JPost által készített interjút olvashatják:
A kezdetekben Jeruzsálemben lakott, majd elhagyta a várost. Milyen volt jeruzsálemiként élni?
Amikor Izraelbe érkeztem, eleinte a főváros Katamon nevű negyedében vettem ki lakást, majd Recháviában, azt követően pedig két évet töltöttem Meá Seárimban [az ultraortodoxia fellegvárában]. Ma már Bét Semesben élek a családommal és ezt nem cserélném el semmivel. Megtapasztaltam a jeruzsálemi létet, de elég volt. Itt sokkal mélyebb kapcsolatot érzek a földdel. Sokat jelent, hogy fákkal, erdőkkel vagyunk körülvéve.
Hogyan élte meg október hetedikét?
Az első légiriadó alkalmával éppen a zsinagógába készülődtem. Az ima alatt volt még további hat-hát szirénázás. Ráadásul akkor már hallottuk a robbanásokat is és láttuk a vaskupola működését. Később megtudtuk, hogy mi történt délen. Rettenetes volt.
Azóta mivel telnek a napjai?
Sokféle elfoglaltságom van, de a legfontosabbnak azt tekintem, hogy lelkierőt öntsek az emberekbe, személyesen és online egyaránt. Már több bázison jártam, ellátogatok a sebesült katonákhoz a kórházakban, próbálok minél többet tenni. A katonák között nagyon sokan szeretik a zenémet. Ezen kívül pedig kivesszük a részünket az általános segítségnyújtásból, mint bárki más, azaz főzünk a katonáknak, adakozunk és adományokat gyűjtünk. Éppen úgy, mint az ország többi lakója. Az ismerőseink közül sokakat behívtak a hadseregbe és elképesztően sokan jelentkeztek maguktól tartalékos szolgáltra, még a háredi közösségből is. Ehhez hasonlót még sohasem láttam. Az összes egyéb feladatomból visszavettem, például az októberre tervezett albumomat valószínűleg csak márciusban adjuk ki.
Mit gondol arról, ahogy a világ művészei nyilatkoznak a háborúról?
Sajnos sok rágalom terjed rólunk, mert hiába élünk az információs forradalom idején, ez nem jelenti azt, hogy az igazság jut el a közvéleményhez. Az emberek gyakran csak átveszik azt, amit másoktól hallanak és valójában nem a saját meggyőződésük szerint foglalnak állást. Ez meglehetősen bosszantó jelenség. Például Macklemore, aki az Egyesült Államokban igen népszerű rapper és régi jó barátom, olyan véleményt fogalmazott meg a közösségi média felületein, amire mindenképpen reagálnom kellett. Az emberek szeretnek beállni egy ügy mögé és ez alól a művészek sem kivételek. Vannak, akik azt mondják, hogy ez egyfajta kötelességük, mert annyian követik őket a különböző platformokon, mások pedig csak a népszerűséget hajszolják. Ez utóbbi hozzáállás meglehetősen irritáló a számomra. A tényekre kellene támaszkodni, de főleg érzelmi alapon kialakított véleményeket és összeesküvés-elméleteket hallok. Az érzelmi kitöréseket persze meg lehet érteni, ráadásul rengeteg megválaszolatlan kérdés is maradt, de nem lehet ezek alapján véleményt formálni. Elég aggasztó látni, hogy mi megy a szórakoztatóiparban Izraellel kapcsolatban.
Milyen érzés koncertezni háborús időben?
Minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy felvidítsuk az embereket és optimizmust közvetítsünk feléjük. Eleinte persze borzasztó nehéz volt mindez. Új dalokat ezért nem is jelentettem meg. Nem lett volna ízléses éppen most promózni az új dalaimat. Október hetedike óta azon töprengek, hogy miként tudnák viszonzás nélkül minél többet adni? Sokaktól hallom, hogy erőt és vidámságot adnak nekik a dalaim és ezért most még komolyabban veszem a dolgaimat. Van, aki a fronton harcol, mások a médiában. Az én feladatom az, hogy beszéljek. Nemcsak koncertjeim vannak, hanem előadásokat is tartok és beszélgetéseket vezetek. Ebben a helyzetben mindenkinek hősnek kell lennie a maga módján.
