Tomer Tarfa Dardzsa új vesével él már öt éve. A létfontosságú szerv, amely tisztítja vérét, egyensúlyban tartja teste vízháztartását, szabályozza hormonjait, vércukorszintjét és még további fontos feladatokat lát el, korábban egy másik embert szolgált. A 28 éves Eszti Lerert, a három gyermekes hászid édesanyát, egy veszélyeztetett fiatalokat segítő szervezet munkatársát – írja a Hadassah Magazine.

„Mit mondhatnék annak, akinek az életemet köszönhetem? Szavakkal ezt úgysem lehet kifejezni” – mondja a 26 éves, Jeruzsálemben élő Dardzsa, aki csecsemőként érkezett Izraelbe Etiópiából özvegy édesanyjával.

Egészségügyi problémájára hat évvel ezelőtt derült fény, amikor a hadsereg egyik elit egységébe való felvételire készülődött. Enyhe hasfájása miatt orvoshoz fordult. A vizsgálatokból kiderült, hogy genetikai eredetű vesebetegségben szenved. Állapota rohamosan romlott, és 2018-ra már heti három dialízisre szorult. Lerer éppen abban az évben váltotta valóra régi álmát: az egyik szervét egy rászorulónak ajándékozta. “Erről már 16 éves koromban döntöttem, amikor a legjobb barátnőm édesapja meghalt, mert nem találtak időben megfelelő vesét a számára. Erről a férjemet, Chánánt is tájékoztattam, még a legelső randevúnk alkalmával. Ahogy 23 éves lettem, regisztráltam a megfelelő szervezetnél, mert ez a legfiatalabb kor, amikor valaki szervet adományozhat Izraelben” – mesélte Eszti.

„Az izraeli orvosok általában azt javasolják a női donoroknak, hogy várják meg, amíg már nem akarnak több gyermeket vállalni, de Eszti megállíthatatlan volt, Dardzsa pedig tökéletesen illett hozzá orvosi szemmel. Nagyon ritka az ilyen fiatal donor, ami nagy szerencse egy fiatal páciens számára” – mondta Netá Málká, a Hádászá Kórház vesetranszplantációs intézetének koordinátora.

A beavatkozást Dr. Abed Khalaileh végezte a jeruzsálemi Hádászá-Éjn Kárem kórházban. A neves szakember hetente általában két tervezett és további egy vagy két sürgősségi máj- vagy veseátültetést végez.

„Ez a hivatás egy utazás. Ahogy mindenki meg tud tanulni rajzolni, de csak néhányan válnak művésszé, úgy a transzplantáció sem csupán technikai tudást és háromdimenziós látásmódot igényel, hanem tehetséget is. Ezért azt gondolom, hogy inkább a hivatás választott engem és nem én a hivatást” – mondta az orvos.

Az izraeli Nemzeti Transzplantációs Központ adatai szerint a zsidó államban évente 250 ember adományoz vesét. Ez a szám a tíz évvel ezelőtti négyszerese. Az izraeli transzplantáltak 90-95%-a túléli a műtétet követő első évet, ami világviszonylatban kimagaslóan jó arány. A szervadományozás első lépése egy transzplantációs koordinátor felkeresése valamelyik kórházban. A Hádászá kórházában két ilyen koordinátor dolgozik: egyikük az elhunytak szerveinek adományozását intézi, másikuk az élő adományozókkal áll kapcsolatban. A kórházban a Moszkvában született Kiril Grozovszki foglalkozik az agyhalál állapotában lévő páciensek családtagjaival, akiknek döntést kell hozniuk a szervadományozásról.

Tomer Tarfa Darja és Esti Lerer (forrás: Hádászá kórház)

„Ebben a kórházban évi ötven potenciális donort találunk. Ilyen esetben veszek egy mély levegőt, és megkeresem a családot. Elmondom, hogy miről lenne szó és közben igyekszem megismerni őket. Általában ez egy hosszú és érzelmekkel átszőtt folyamat, melynek célja, hogy megmentsünk egy életet. Amikor ez megtörténik, az gyakran jelent vigasztalást a gyászolóknak. Nemrég egy 42 éves férfi halt meg hirtelen agyvérzésben. Egy szekuláris zsidó családról volt szó. A hozzátartozók nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek. Megkérdeztem az asszonyt, hogy milyen ember volt a férje. Az felelte, hogy barátságos, közkedvelt és rendkívül segítőkész. Azt mondtam neki, hogy engedje, hogy a halála után is segíthessen másoknak. Beleegyezett. Egy másik esetben egy muszlim házaspárral beszéltem, akik a 3 éves gyermeküket veszítették el egy autóbalesetben. A muszlim társadalomban a nagycsalád feje, általában egy idős férfi hozza a döntéseket, ezért felkerestem a nagypapát és az imámot is. Végül az imám hatására döntöttek az adományozás mellett” – idézte fel Grozovszki.

Napjainkban az érintett családok 60%-a mond igent a szervadományozásra. Húsz éve ez még csak 40% volt. A növekedésnek számos oka van, melyek közül a Nemzeti Transzplantációs Központ kampánya az egyik legfontosabb. Idén áprilisban írták alá az egymilliomodik, általuk kibocsájtott donor kártyát. Fontos mérföldkő volt továbbá az a 2008-ban elfogadott törvény, mely a halál beálltát nem a szívverés leállásához köti, mely után a szervek állapota gyors romlásnak indul, hanem bizonyos neurológiai állapotokhoz. Ezt számos zsidó és muszlim vallási vezető is elfogadta. A számok azonban még most sem kielégítőek.

„Én 19 éve vagyok ebben a szakmában és valóban jelentős a fejlődés, de messze nem elégséges. A szervadományozásnak ugyanolyan széles körben elfogadott társadalmi normává kellene válnia, mint annak, hogy a piros jelzésénél megállunk az utakon” – mondta Grozovszki.

Jelenleg 700 izraeli vár vesére, 150 pedig májra. Minden évben 300 újabb ember kerül fel a várólistára és százan halnak meg várakozás közben. Nagy szükség van tehát az emberek önzetlenségére. Az elhunytak szerveinek felajánlását tekintve Izrael viszonylag alacsony helyet foglal el nemzetközi összehasonlításban. Törökországgal és Dél-Koreával áll egy szinten.

Netá, aki Esztit segítette az adományozás teljes folyamata során, már hét éve foglalkozik a Hádászá kórházhoz forduló donorokkal. Az adományozást komoly egészségügyi, pszichológiai és etikai vizsgálatok előzik meg. “Az élő szervadományozás fantasztikus dolog, de csak akkor, amikor ez megfelel a donornak és családjának is. Azt szoktam javasolni például, hogy egy apa várja meg a fia bár micváját. Arra is szoktam biztatni a szülőket, hogy döntésüket vitassák meg a nagyobb gyermekeikkel”.

Beni Kásáni, a kórház klinikai pszichológusa három évvel ezelőtt döntött a szervadományozás mellett.

„Egy adományozás egy egész láncolatot indíthat el. Az én vesém egy nő életét mentette meg. Ennek hatására a férje is felajánlotta a veséjét egy ismeretlennek, aki orvosilag illett hozzá. Az ismeretlen apja pedig ezután egy kislány életét mentette meg a veséjével”.

Az élő donorok felkutatásával és támogatásával foglalkozik a Mátnát Chájim (az élet ajándéka) nevű szervezet, melynek nagy szerepe van abban, hogy Izraelben több élő donor van, mint halott. A szervek 63%-a élő adományozótól származik. Az Egyesült Államokban ugyanakkor csak 28%-a. A szervezetet 2009-ben alapította Jesájáhu Heber rabbi Jeruzsálemben. Ő 42 éves korában lett vesebeteg. Sokáig dialízisre járt, majd találtak számára egy megfelelő donort. A kórházban töltött idő alatt összebarátkozott egy betegtársával és megpróbált a számára is szerezni egy megfelelő vesét, de nem járt sikerrel és barátja elhunyt. A rabbi ekkor határozta el, hogy minden erejét vesedonorok felkutatására fogja fordítani. Szervezete ma már minden izraeli kórházzal kapcsolatban áll és az Egyesült Államokban is vannak partnerei. Az általuk létrejött veseátültetések száma meghaladja az ezret. Heber rabbi tavaly hunyt el, 55 éves korában, koronafertőzés miatt. Azóta özvegye, Ráchel vezeti a szervezetet.

Idén májusban, amikor számos vegyes lakosságú izraeli városban pogromot rendeztek az arabok, az 56 éves Jigál Jehosuát egy téglával fejbe dobták és hat nappal később belehalt a sérülésbe. Tüdeje, mája és két veséje négy ember életét mentette meg. Egyikük Randa Aweisz volt, egy 58 éves, hatgyermekes, keresztény arab nő. Családja nagyon hálás volt Jehosua hozzátartozóinak. Eszti Lerer is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a szervadományozás egészen különböző embereket képes közel hozni egymáshoz. Dardzsa, az etióp bevándorló családtag lett a haszid Lerer családnál.

„Tudom, hogy Isten egy olyan embernek juttatta a vesémet, akinek erre a legnagyobb szüksége volt. Egy évvel ezelőtt ünnepeltük Dardzsa esküvőjét, nemrégiben pedig a lánya születését. Nekem is a közelmúltban született kislányom, remélem, hogy a két gyerek jó barátságban lesz egymással. A szervadományozás volt a legnagyobb örömöt hozó dolog, amit valaha is tettem”.

Nyitókép: Pixabay