Mit gondol a zsidó vallás az asztrológiáról, és miért tekinti mégis Isten akaratának részeként az égi jelenségeket?
A zsidó hagyomány elismeri az asztrológia történeti szerepét, de elutasítja annak meghatározó hatalmát. A csillagok az isteni rend részei, de a zsidó hit szerint az ember sorsát végső soron nem a mázál, hanem az Örökkévaló irányítja.
A Talmudban ezt olvasható:
„Amikor belépünk Ádár hónapba, sokasodik az öröm. Azt mondta ráv Pápá: ezért kell a zsidóknak a nem zsidókkal való pereskedést elhalasztani Áv hónapban, mert akkor rossz a mázál, és inkább Ádár hónapra kell tenniük, amikor a mázál jó.” (Táánit 29a–b)
A mázál szó itt nem egyszerűen „szerencsét” jelent, hanem csillagjegyet vagy égi befolyást. Innen ered a jól ismert „mázál tov” kifejezés is, amely szó szerint „jó csillagzatot” kíván. A jiddis slimázel pedig épp ennek ellentéte: „rossz csillagzat alatt született ember”.
Horoszkóp nincs, asztrológia van a zsidó vallásban?
A talmudi forrásokból látható, hogy a rabbik nem tagadták az asztrológia létezését, de egészen másként tekintettek rá, mint a modern horoszkópokra. Az asztrológia akkoriban az égi rend megértésére törekvő tudománynak számított. A zsidó bölcsek elfogadták, hogy a csillagjegyeknek lehet bizonyos hatásuk, ugyanakkor azt hangsúlyozták, hogy Izrael népe az isteni gondviselés által „a csillagok fölött” áll.
Rámbám máshogy vélekedett
A középkori gondolkodók között is megoszlott a vélemény. Maimonidész (Rámbám) például elutasította az asztrológiát, és azt vallotta, hogy az ember sorsa nem a csillagokban, hanem a szabad akaratában és az Örökkévaló döntésében rejlik. Más rabbik viszont – köztük olyan neves filozófusok, mint Ábrahám ibn Ezra – elismerték, hogy az égitestek befolyásolhatják az emberi élet bizonyos aspektusait, bár végső irányítójuk mindig Isten marad.
Tiltott varázslás
A Sulchán Áruch, a zsidó jog legfontosabb kódexe, Maimonidész véleményét követi, és az asztrológiát a tiltott varázslások körébe sorolja. A hagyomány ugyanakkor megengedi annak felismerését, hogy a világban minden ok-okozati viszonyban áll egymással, és az égi mozgások is részei ennek a rendnek.
Egy midrási példázat szerint:
Egy király új országot hódított meg, és a nemesek azon versengtek, ki köt majd jó kapcsolatot az új vezetőkkel. Egy bölcs így szólt:
„Én magával a királlyal barátkozom össze, mert a miniszterek változnak, de a király mindig király marad.”
A midrás tanulsága az, hogy a csillagjegyek csak eszközök.
A hívő ember nem a csillagokat szolgálja, hanem azt, aki teremtette őket.
Ez a szemlélet ma is meghatározó. A csillagjegyek, az égi rend és a természet törvényei mind Isten akaratának részei, de nem önálló erők. Jeremiás próféta így figyelmeztet:
„A nemzetek útjához ne szokjatok, és az ég jeleitől ne rettegjetek.” (Jeremiás 10:2)
A zsidó gondolkodás szerint az ember boldogsága és sorsa nem a csillagokon múlik, hanem azon, hogyan kapcsolódik a Teremtőhöz.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.