A házasság után az asszonyoknak el kell takarniuk a hajukat, melyet sokan parókával (jiddisül sejtel/sájtli) oldanak meg, azonban több döntéshozó szerint nem mindegy, hogy milyen kialakítású vendéghajat használnak erre a célra. Yair Hoffman, a népszerű amerikai internetes rabbi most ezt a témát járta körül.
A csipke elejű („Lace front”) parókák használata meglehetősen kényes téma a cháredi világban. Egyes rabbik a legszigorúbban tiltják a hordásukat, míg mások szerint semmi probléma nincs velük. Nagyjából két hónappal ezelőtt egy Kol korét, vagyis egy felhívást írt alá több haszid rabbi és rebbe, melyben megtiltották ezen parókák használatát, sőt készítését és árusítását is, kampányt indítottak „Erase the Lace” (“A csipke kiírtása”) szlogennel. Körülbelül egy hónappal ezelőtt számos rabbi gyűlt össze Lakewoodban, hogy körbejárják a témát.
A témának több aspektusa is van, kezdve az alsóvonal háláchájától a paróka történelméig, szóval lássunk is neki.
A csipke elejű parókák használatával kapcsolatban a legszigorúbbak csoportja teljesen tiltja az ilyen sájtlik használatát, mert az úgy néz ki, mint az igazi haj. A másik véglet szerint ez teljesen rendben van, míg a középen álló rabbik szerint az ilyen parókák használata zárt közösségen belül, ahol mindenki tudja, hogy az illető asszonyon paróka van és nem fedetlen fővel jelenik meg, szabad, azonban közösségen kívül, ahol nem ismerik őt, és felmerül annak a lehetősége, hogy azt hinnék, a nő megszegi a haj befedésének parancsolatát, ott tilos az ilyen sájtlik hordása.
Általánosságban két féle anyagot, illetve szövetet használnak sájtli készítésére, melybe a hajszálakat varrják be. Tehát ez az anyag határozza meg, hogy a parókának, milyen lesz a „fejbőr” hatása. Általában selyembe vagy csipkébe szövik a hajat, azonban léteznek ezek kombinációi is.
A csipkébe szőtt vendéghajjal az a probléma, hogy az elején lévő szálak a hajkoronán kívül állnak, s „babahaj” benyomását keltik, azokra a hajszálakra hasonlítanak, mely természetesen nő egyébként a hajunk szélén, s ezáltal ez megtévesztő lehet, az igazi haj látszatát keltheti. A fenti ábra is ezt szemlélteti, de az elülső oldali csipke a valóságban még kevésbé érzékelhető, mint az illusztráción.
Malky Goldstone, az Egyesült Államokban ismert parókakészítője Hoffmann rabbit arról is tájékoztatta, hogy a csipkés elejű parókák csipkerésze gyakorlatilag teljesen átlátszó, ezért mindig hangsúlyozni kell a vásárlónak a háláchikus aggályokat, egyébként pedig a teljesen csipkéből készült parókáknak bár meg van az előnyük, miszerint könnyebben alakíthatók személyre, azonban kevésbé tartósak mint a selyembe szőtt parókák. Több ortodox parókaárus egyébként már nem is árul csipke alapú, pláne csipke szélű parókákat, hogy elkerülje az esetleges kellemetlenségeket.
A világon egész közösségek léteznek, melyek teljes egészében tiltják a csipkeelejű parókákat, így például a New York-i Williamsburgben vagy a New Jersey-i Lakewoodban nem is találkozhatunk ilyen sájtlikkal. Yitzchok Felder rabbi, Lakewood egyik vezető poszekja kijelentette, hogy az az asszony, aki olyan parókát hord, amelyen nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy sájtli, megsérti a Tóra akaratát, mely megtiltotta, hogy egy házas nő fedetlen hajjal mutatkozzon.
„Rebeka fölvetette szemeit és meglátta Izsákot és lecsúszott a tevéről. És mondta a szolgának: Ki az a férfi, aki a mezőn elénk jön? És a szolga mondta: Ő az én uram. Erre vette a fátyolt és befödte magát.” (1Mózes 24:64–65.)
Felder rabbi az alábbi történetet is felidézte: „Egy ortodox nő egyszer a tengerparton sétált a parókája nélkül. Amikor azt kérdezte tőle, hogy miért nincs befedve a haja, az asszony így válaszolt: Az igazság az, hogy a parókám pontosan úgy néz ki, mint a saját hajam. Itt a tengerparton sok a homok, miért tenném tönkre a 2000 dolláros sájtlimat? Ilyenkor csak felfedem a saját hajamat és mindenki azt fogja feltételezni, aki csak ismer, hogy sájtliban vagyok most is.”
Hoffman rabbi véleménye szerint, amikor David Lichtenstein a Headlines Radio műsorában Ráv Felder nézetét ismertette talán túlságosan leegyszerűsítette azt, amikor kijelentette, hogy a tórai tilalom oka, hogy ne gondoljuk, hogy egy házas nő valójában hajadon. A szerző, Hoffman rabbi véleménye szerint Ráv Felder valójában a mááris ájin miatt tiltja az ilyen parókákat, vagyis hogy a szemlélők még véletlenül se jussanak hamis következtetésre valaki kapcsán, hogy megszegi a háláchát, holott valójában nem.
A Monseyban élő Gedaliah Oberlander rabbi a „Halacha Headlines” című siúrjában kijelentette, hogy ha egy nő parókájáról valóban nem lehet megállapítani, hogy az tényleg egy sájtli vagy esetleg a nő saját haja, akkor az ilyen paróka a mááris ájin miatt tényleg tiltott. De tanításában azt is hozzá tette, hogy amíg tudható, hogy csipkeszéles parókás nő van jelen és nem pedig egy fedetlen hajú asszony, akkor szabad dvár Tórát mondani előtte is.
Ezzel szemben, Ráv Joszef Salom Eliashiv (1910–2012) rabbi véleménye például egyáltalán nem volt összhangban a Misná Brurá megengedőbb nézetével és egyáltalán nem pártolta a parókák hordását.
Ráv Yisroel Reisman azt mondja, hogy bár nem tiltható az ilyen parókák hordása, ugyanakkor nem a szent Tóránk szellemében történő cselekedetnek számít. Véleménye szerint míg egy jesivaleit-nek (egy jesiva közösség tagjainak) – nyilvánvalóan a magasabb szintű tórai tudásuk miatt – meg lehet tiltani a csipkeszélű parókákat, addig ez generálisan mégsem tiltható a cháredi világ számára.
A legutóbbi „konferencia” egyik felszólajóa, a Flatbush-i Ráv Binyomin Cohen szerint pedig azért tilos az ilyen paróka mert sérti a dász jehudisz-t, vagyis a nők által elfogadott szemérmességi törvényeket.
A paróka esetében ráadásul felmerülhet a Sulchán Áruch azon része is (Even háEzer 115:4.), mely azt írtja, hogy valójában nem is egyszer, de duplán kellene befedni az asszonyoknak a fejét. A pozsonyi Chátám Szófer (Schreiber Mose, 1762–1839) szintén ugyan ezt írja reszponzumában (O.Ch. 36.). Ez tárgyalja Ráv Moshe Sternbuch könyve is a „dász veháláchá” 12. oldala idézve a szentföldi Kabbalistát MáHáRáM Chagizt (1671–1750). Akkor mégis mivel indokoljuk azt az askenáz minhágot, hogy az asszonyok csak egy parókát viselnek további befedés nélkül? A válasz abban rejlik, hogy manapság az umosz háolám, vagyis a világ népei nem igazán takarják el a hajukat, tehát már önmagában az egyszeri eltakarás is megkülönböztető lehet másoktól, így elég lehet egy paróka, kivéve, ha az valódi hajnak néz ki. (Természetesen mai napig vannak olyan közösségek, és olyan asszonyok, akik a parókán kívül további fejfedőt is viselnek.)
Eddig voltak a csipkeszélű parókák főbb ellenzőinek véleményei, most pedig lássuk azok okfejtéseit, akik mégis engedik az ilyen sájtlikat. Rabbi Jicchák Berkowitz, Jeruzsálem egyik vezető poszekja az angol eredetű közösségek számára úgy szabályozta, hogy mivel Ráv Mose Feinstein (1895–1986) a híres reszponzumában úgy határozott, hogy nincs probléma a csipkeszélű parókákkal, ezért ő is engedélyezi. Ráv Feinstein egy 1962-es, David Lapa rabbihoz írt levelében fejtette ki, hogy szerinte az ilyen parókákra miért nem vonatkoztatható a mááris ájin: 1. A mááris ájin csak lav-ra („talmudi nem”), de nem iszur-ra (tilalomra) használható. 2. Az esetek legnagyobb részében az ilyen parókákról is lehet látni, hogy azok sájtlik. 3. Még ha a férfiak nem is ismerik fel, hogy az paróka, a nők felismerik, és ez elég ahhoz, hogy a mááris ájin-t megelőzzük, mint ahogy ez látható az elektromos borotvával való borotválkozás esetében is. 4. Egy vallásos asszonyt senki se merjen gyanúsítani azzal, hogy nem követi a háláchát.
Ráv Reuven Feinstein, a Staten Island-i Jesiva vezetője eleinte ellenezte a csipkeszélű parókák használatát, azonban az apjával, Ráv Moséval folytatott beszélgetést követően a megengedők táborát gyarapítja, aki azt gondolja, hogy mivel nem merül fel a mááris ájin problémája, ezért az asszonyok dolga eldönteni, hogy milyen parókát akarnak hodani, és nem a férjé.
A Chicagoban élő Shmuel Fuerst rabbi, az Egyesült Államok egyik elismert poszekje szintén Ráv Feinstein véleményét osztva megengedi a csipkeszélű parókák hordását, azonban figyelmeztet, hogy ez csak azokra a sájtlikra vonatkozik, melyek betartják a cnieszt, ami egy újabb kérdést vet fel, hogy milyen hosszú az a paróka, ami még a szerénység mércéje szerint rendben van, és melyik az, melyik már túl hosszúnak számít…
Mit gondolnak tehát az előzők Ráv Feinstein könyvéről, akik szerint tiltott? Ráv Herschel Ausch, Boro Park és Williamsburg egyik fő vallási döntéshozója minden tisztelete ellenére azt mondja, hogy az 1962-ben írott paszkenolás 2021-ben már nem használható, hiszen míg akkoriban valóban meg lehetett mondani akármelyik parókáról, hogy az vendéghaj, addig a mai fejlett technikával készült sájtlikról már sokszor a hozzászokott szemeknek is nehéz ítéletet mondani, és sokszor még a nők sem ismerik fel.
A parókák rövid története
Az általunk ismert, emberi hajból készült parókákat már az ókorban is használtak, melyek Róma 476-os bukásával gyakorlatilag eltűntek. Körülbelül fél évezreddel ezelőtt jelentek meg újból, XIII. Lajos francia király nyomán, aki saját kopaszságától való félelmében terjesztette el a legkülönbözőbb parókákat az arisztokrácia körében.
A sájtli szó a német Scheitel-ből ered, ami elválást jelent, míg a jiddisben ez borítót jelent, és a tfilin tartódobozaira is használjuk.
A Misna (Sábát 6:5.) szintén tanúsítja a parókák használatát, melyet az egyiptomiaktól és más ókori népektől eltérően, akik valószínűleg a meleg ellen használták, hogy ne égesse le a fejbőrüket az erős nap, addig a zsidók elsősorban a szépség érdekében használták, hogy úgy tűnjön, mintha sok hajuk lenne. RáSI pedig ennek a részleteit is leírja (Bechorot 7b), hogy azok a nők, akiknek kevés volt a hajuk, ők kiegészítésképpen mások haját kötötték a sajátukhoz.
Ugyanakkor, míg az askenáz világban a legtöbben elfogadták a parókát, mint a házasság utáni hajelfedőt, addig Ráv Chájim Palaji (1788–1868) Izmír főrabbija, a Ruách Chájim könyvében és Ovadia Joszef (1920–2013) Izrael Állam korábbi Szefárd főrabbija a szefárd asszonyok számára megtiltotta a parókák használatát, s csak a kendőt és más fejfedőket tartottak elfogadottnak.
Érdekes kiegészítés, hogy Ráv háGáon Chájim Kanievsky úgy döntött, hogyha egy szefárd férfi szefárd és askenáz jesivában is tanult, akkor ilyen esetben a feleség hordhat parókát, ellenkező esetben viszont kendővel kell letakarni a haját.
Egyébként a legkorábbi ismert forrás, mely a témát tárgyalja az Ráv Jehosua Boáz ben Simon Báruchtól (megh. 1557) származik, aki a Silté Giborim című könyvében a Sábát 64b kapcsán azt írta, hogy a paróka megengedett, méghozzá akkor is, ha az a nő saját hajából készült, s nem tesz különbséget az idegen hajból készült sájtlitól.
A paróka-téma összetettsége miatt Yair Hoffman rabbi mindenkinek azt ajánlja, hogy kozultáljon saját közössége rabbijával.
Hoffman rabbi rendszeresen publikál háláchikus állásfoglalásokat napjaink legkülönbözőbb történéseivel kapcsolatban, mely ismeretterjesztő cikkei végén jellemzően egy-egy vallásos zsidó család megsegítését célzó felhívást is közzétesz. Aki szeretne segíteni egy nehéz helyzetbe került jesiva bócheren, most megteheti.
Forrás: www.vinnews.com