A holokauszttúlélők napról napra kevesebben vannak, ami egyre sürgetőbbé teszi, hogy a most felnövekvő és a következő generációk számára újításokkal éljenek a náci népirtás oktatásával kapcsolatban.

Egy Los Angeles-i videójáték-készítő, Luc Bernard pedig úgy döntött, hogy részt vállal a kihívásból és egy, a „The Light in the Darkness” („A fény a sötétségben”) nevű X-box – és a Windows 10-en majd ingyenesen elérhető – játékot készített, mely a következő évben fog megjelenni – jelentette a VINnews ortodox portál.

„Az emberek folyamatosan panaszkodnak, hogy a világnak milyen elhanyagolható ismeretekkel rendelkezik a holokausztról, és hogy az antiszemitizmus újból mekkora teret hódít, azonban megoldásokkal nem álltak elő, ez a játék viszont az lehet.”

Mondta Luc Bernard, – aki a Franciaországban született és az Egyesült Királyságban nőtt fel – a Combat Antisemitism Movement (CAM) kérdezőjének. „Talán itt az idő, hogy kipróbáljunk valami újat!”

 

The Light in the Darkness

Bernard téma iránti érdeklődése családja történetéhez köthető. Már gyermekkorában meséltek neki az Egyesült Királyságban élő nagymamájának múltjáról, aki részt vett a náci Németországból mentett zsidó gyermekek mentőakciójában (ún. „Kindertransport”), röviddel a második világháború kitörése előtt.

„Amikor ezt megtudtam, teljesen felforgatta az életem.” – emlékezett vissza Bernard. „Arra késztetett, hogy beleássam magam a holokauszt történelmébe. Amit pedig egyedül találtam, az sokkal borzasztóbb volt, mint amit az iskolában valaha tanultam róla. Levetítették a Schindler listája című filmet, mely hatással volt ugyan ránk, de nagyjából ennyi történt.”

Felnőttként, mint videójáték-rendező a következőt jegyezte meg: „Láttam ezeket a második világháborús játékokat, de azok mindig elmulasztották megemlíteni, vagy ábrázolni a holokausztot, szinte úgy tettek, mintha az meg sem történt volna, mintha a történelemnek nem is létezett volna ez a pillanata.”

Bernard tíz évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni azzal, hogy a holokausztot megpróbálja oktatási célzattal, de mégis játék formájában bemutatni, azonban a kezdeményezése sokáig nem vezetett sehová, leginkább azért, mert a holokauszt emlékezetpolitikájával foglalkozó szervezetek meglehetősen szkeptikusan álltak az ötlethez. „Néhány idősebb ember nem tartotta jó ötletnek, mely meglehetősen demoralizált.” – ismerte be Bernard.

Tavaly azonban olyan olyan professzorokkal találkozott, akik újból felélesztették a projektet Bernradban. „Azt mondták nekem, hogy bennem van a jövő, és hogy nagyon fontos lenne, ha megcsinálnám.”

A tavaly májusi gázai erőszakhullám fellángolása pedig újból felszította az antiszemita szólamokat, mely végső lendületet adott a projektnek:

„Amit az interneten és a való életben láttam, azt soha nem gondoltam volna, hogy megtörténhet. Megdöbbentem és elborzadtam. Ez nem csak Izrael-ellenesség volt, hanem valódi antiszemitizmus. Voltak olyanok, akik horogkeresztet raktak az izraeli zászlóra és a Los Angeles-i Holokauszt Múzeum előtt masíroztak vele, tőlem egy utcára. Azt hiszem ezen a ponton döntöttem el, hogy biztosan megvalósítom a projektet. Az antiszemitizmus érezhetővé vált, a környékemen zsidó gyerekeket vertek meg. Olyan volt, mint a régi időkben.

Muszáj oktatnunk az embereket, hogy mihez vezet a gyűlölet.” – folytatta Bernard. „A fiatalabb generáció azt sem tudja, mit csináltak a nácik, mégis mindent hozzájuk és a holokauszthoz hasonlítanak, de úgy tűnik nem értenek semmit.”

Bernard azt is elmondta, hogy a gyűlölet ellen harcoló és a vészkorszak emlékezetpolitikájával foglalkozó szervezetek most nyitottabbak az ötletére, mint tíz évvel ezelőtt. Egyesek már egészen jó ötletnek is tartják.

A játék cselekménye egy kitalált, háromtagú lengyel zsidó családra épül, melynek tagjai Mózes, az apuka, Bluma, az anyuka és Sámuel, a fiuk, akik a második világháború előtt Franciaországba költöznek egy jobb életet remélve. A játékosok megtapasztalhatják Franciaország náci megszállása előtti eseményeket egészen a hírhedt 1942. július 16–17. között Párizsban lezajló tömeges letartóztatásig. A „Rafle du Vel’ d’Hiv’”-nek nevezett eseményben a feljegyzések szerint 13.152 külföldi illetőségű zsidót – közöttük több mint négyezer gyermeket – tartoztattak le, akik többségét Auschwitzba deportáltak.

The Light in the Darkness

A „játék” megalkotásához a készítő számos holokauszttúlélővel, történésszel és oktatóval konzultált, hogy biztosítsa a történet autentikus és hiteles voltát. „Amikor egy ilyen jellegű termék készül, abban nem lehetnek hibák.” – hangsúlyozta Bernard. „Kétszeresen, sőt háromszorosan is ellenőriztük az információkat. Minden egyes dolog ami a játékban történik, igazságon alapul. Különböző emberek beszámolóiból lett összeállítva, hogy hitelesen mondhassuk el a történetet.”

„Nem árulok el titkot: a karakterek meghalnak. Nem egy hollywoodi sztorit készítettünk happy enddel, hanem az igazságot akartuk megmutatni.” Az igazság pedig az volt, hogy a vészkorszakban a legtöbb zsidót megölték,

Bernard célja pedig ennek a bemutatása volt, oly módon, hogy a karaktereken keresztül a befogadók közelebb kerülhessenek a történethez.

„Azt szeretném, hogy amikor az emberek ezzel játszanak, valódi érzelmek korbácsolódjanak fel bennük.” – mondta a játék készítője, aki a digitális alkotásába külön oktatóanyagokat is gyűjtött, fényképekkel, vallomásokkal és egyéb dokumentumokkal.

A készítő legalább hárommillió felhasználóra számít a „The Light in the Darkness” megjelenésének első évében. „Ha sikerül újra elbeszélgetnünk a fiatalokkal a holokausztról, és sikerül megszólítani a digitális nemzedéket is és nem erőltetett módon tanítani őket, akkor ez sikeres lesz.” – zárta gondolatait Bernard.