Egy Ravensbrück-i holokauszttúlélő gyűrűje végre visszakerült jogos örököseihez.
Különleges ceremóniá keretében adták át azt a gyűrűt Sylwia és Anna Kucharczyknak, amit egykor holokauszttúlélő nagymamájuktól, Halina Kucharczyktól loptak el. A megható eseménynek jelképes helyszínt választottak,a Ravensbrücki Emlékhelyet.
A holokauszt során elvett tárgyakat próbálják visszaadni
A nácik a zsidó foglyokat minden személyes tárgyuktól megfosztották a koncentrációs táborokban, beleértve órákat, karikagyűrűket, leveleket fényképeket és egyéb értékeket.
Az Arolsen Archívum ma is körülbelül 2 000 személyes tárgyat őriz. Ezek úgynevezett „hatósági tárgyak”, amelyeket igyekeznek visszaadni a tulajdonosok leszármazottainak. A folyamatot nagyon sok önkéntes segíti.
A tárgyak között található a Ravensbrücki koncentrációs tábor egykori rabjaitól elvett személyes holmik, amelyeket az SS a tábor személyes tárgyak raktárában őrzött. Halina Kucharczyk gyűrűje is ezek közé tartozott.
A holokauszttúlélő tulajdonos története
Halina Latkiewicz (később Kucharczyk) 1924. február 6-án született Varsóban, ahol édesanyjával élt. 1944 nyarán a német megszállók a varsói felkelés idején letartóztatták Halinát, ahonnan először a Ravensbrücki koncentrációs táborba deportálták.
Valószínű, hogy később a Neuengamme koncentrációs tábor számos kisebb táborának egyikében is fogva tartották, amint azt az a boríték is sugallja, amelyben a gyűrűt Bad Arolsenben őrizték.
1945. május 2-án Halinát végül az amerikai hadsereg szabadította fel. Röviddel ezután a Schleswig-Holstein-i menekülttáborban férjhez ment Stanislaw Kucharczykhoz. 1945 decemberében együtt tértek vissza Lengyelországba. Halina 1999 júniusában hunyt el.
Egy különleges emlék
2025 tavaszán Manuela Golc, a Stolen Memory program egyik önkéntésnek sikerült felvennie a kapcsolatot Halina családjával. Ezután a család először látogatott el a Ravensbrücki Emlékhelyre a visszaadási ceremóniára.
Sylwia Kucharczyk mélyen meghatódva így nyilatkozott a ceremónián:
„A nagymamám soha nem beszélt a fogságáról. Nemrég édesapám is elhunyt. Csak két hónappal azután értesültem róla, hogy a nagymamám gyűrűjét az Arolsen Archívumban őrzik. Amikor megtudtam ezt, az olyan érzés volt, mintha a sors akarta volna így.”
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.