A szovjet Vörös Hadsereg 1945. január 27-én szabadította fel az auschwitzi koncentrációs tábort, ezért tartják minden évben január 27-én a holokauszt nemzetközi emléknapját.
Az ENSZ Közgyűlése 2005. november 1-jén nyilvánította január 27-ét a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává, hogy emlékezzenek az auschwitzi haláltábor 1945. január 27-i felszabadítására. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás felelősségét”. Célja, hogy a jövő generációi megismerjék a náci tömeggyilkosságok történetét, melyek során mintegy hatmillió ártatlan ember, túlnyomórészt zsidók vesztették életüket.
„A holokauszt túlélői a szemünk láttára fogynak, és hamarosan nem marad senki, aki beszélhetne a soá borzalmairól. Ezért erkölcsi kötelességünk, hogy a fiatalabb generációt arra ösztönözzük, hogy meghallgassa, megbecsülje és tovább mesélje a hősök és áldozatok történeteit az elkövetkező generációk számára”
– mondta Amira Ahronoviz, a Jewish Agency for Israel főigazgatója egy korábbi nyilatkozatában.
A hitleri Németország 1942 januárjában tette hivatalossá a 11 milliós európai zsidóság kiirtására irányuló tervet, „a végső megoldást” (Endlösung). A holokauszt (görög eredetű szó, jelentése „tűzben elégő áldozat”, héberül soá) során nemcsak zsidók, hanem mintegy kétszázezer cigány, valamint homoszexuálisok és fogyatékkal élők is áldozatul estek. A budapesti Holokauszt Emlékközpont szerint az európai zsidó holokauszt áldozatainak száma öt- és hatmillió között mozog, köztük körülbelül 500-600 ezer magyarországi zsidó volt.
Az Auschwitz (lengyel nevén Oświęcim) melletti megsemmisítő tábort 1940-ben, Lengyelország lerohanása után hozta létre az SS, a náci párt fegyveres szervezete. Eredetileg lengyel foglyok számára alakították, munkatábor is működött benne. A tábor bejáratánál cinikusan azt hirdette a felirat: „A munka szabaddá tesz” (Arbeit macht frei).
A nácik el akarták tüntetni a tömeggyilkosságok nyomait
Itt építették meg az első gázkamrákat, és 1941 szeptemberében kezdődtek a tömeges gyilkosságok, ciángázzal. Az iparszerű népirtás 1943 márciusában indult meg, amikor négy krematóriumot is üzembe helyeztek a holttestek elégetésére. Auschwitz-Birkenau hamarosan az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált, és az oda érkezők többségére szinte azonnal halál várt. A háború végén, amikor a szovjet csapatok közeledtek, a gázkamrákat felrobbantották, a foglyokat elpusztították, vagy gyalogmenetben indították őket nyugat felé.
A náci vezetés igyekezett eltüntetni a tömeggyilkosságok nyomait, így az áldozatok számáról a mai napig nincsenek pontos adatok. Az auschwitzi múzeum hozzávetőleg 1,3 millióra teszi a haláltáborba deportáltak számát, közülük mintegy 1,1 millió volt zsidó, de sok lengyel, roma és szovjet hadifogoly is áldozatul esett. Az itt meggyilkolt személyek száma legalább 1,1 millióra tehető.
A videó forrása: Holokauszt Enciklopédia