Hogyan vásároljunk peszách után?

A modern kori háláchikus döntéshozók számára érdekes feladat, hogy miként alkalmazhatnak ősi elveket modern problémára. Klasszikus példája ennek, hogy mozgásérzékelő előtt szabad-e elhaladni szombaton, vagy éppen hogy zsidó tulajdonban lévő üzletek peszáchra eladott chámec-készletéből vásárolhatunk-e az ünnep után.

E kérdésekre a kortárs döntéshozók mindmáig az ősi szövegekben keresik a választ – és meg is találják. Bár a talmudi korban nem voltak a maihoz hasonló, hatalmas üzletek, a párhuzamba állítható esetek felhasználásával válaszokat találhatnak e kérdésre is.

Nézzük meg először is, hogy mit jelent a kifejezés: chámec seávár áláv peszách, vagyis olyan kovászos élelmiszer, amely fölött elmúlt egy peszách. Maga a chámec kérdése peszáchkor azért különleges, mert nemcsak a fogyasztása, illetve a bármi más módon való hasznosítása tilos, de még birtokolnunk sem szabad. Ha valakinek mégis a tulajdonában maradt kovászos az ünnep ideje alatt, akkor az a chámec seávár áláv peszách kategóriájába esik, és sem elfogyasztani, sem más módon hasznosítani nem szabad (pl. nem adhatja el, nem viheti vissza a boltba, hogy visszakapja az árát). Amennyiben kötöttünk érvényes chámec eladási szerződést, úgy abba minden, a tulajdonunkban lévő chámec beleértendő, így nem áll fenn ez a probléma. Felmerül természetesen a kérdés, hogy nagy értékű kovászos esetében érvényes-e az eladási szerződés, hiszen vannak esetek, amikor olyan hatalmas összeget kellene fizetni a nem-zsidó vevőnek az eladó minden kovászos élelmiszeréért, amekkorával nyilvánvalóan nem rendelkezik. Elméletben azonban a vevő megszerezheti peszách végéig az összeget, az eladók pedig nyilvánvalóan szabadulni szeretnének az adott időtartamra a kovászos élelmiszerektől, ezért a szerződés érvényes – mondják a rabbik. Ennek ellenére vannak, akik valódi kovászosat (pl. kenyeret, tésztát) nem adnak el e szerződés keretei között sem, hanem elfogyasztják, vagy kidobják. Csupán olyan chámeces élelmiszert adnak el, melyen nem látszik, hogy tartalmaz kovászos alkotóelemet. Ilyen lehet például egy olyan kukoricapehely, melyben liszt is van.

Ha egy zsidó üzlettulajdonos birtokában maradt a kovászos árukészlet az ünnep egész ideje alatt, akkor abból nem szabad vásárolnunk. Még akkor is így van ez, ha egy boltban egy zsidónak kevesebb, mint fele a részesedése, ám ő vezeti az üzletet, és ez a nagy üzletláncokra is igaz.

Ez a tilalom minden olyan dologra vonatkozik, mely a chámec kategóriájába esik, vagyis az öt gabonából (búza, árpa, zab, rozs, tönköly) készült lisztre, kenyérre, süteményre, tésztára, reggelizőpehelyre, illetve búza, vagy árpa alapú italokra (pl. whisky, sör). Érdemes a termékek összetevőit megnézni, az ecet például lehet chámec, vagy peszáchra kóser is, ettől függ, hogy ide sorolható-e. Nem vonatkozik azonban a kitniot csoportjába tartozó élelmiszerekre, pl. rizs, kukorica, borsó, bab, hiszen azoknak csak a fogyasztását tiltották meg az askenázi rabbik, birtokolnunk azonban szabad őket.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy zsidó tulajdonban levő üzletből nem vásárolhatunk peszách után. Ha nem vagyunk bizonyosak abban, hogy megfelelő módon eladta-e a tulajdonos a chámec-készletét a kovásztalan kenyér ünnepének beállta előtt, érdeklődhetünk a helyi rabbinál, vagy választhatjuk a kivárás útját. Néhány hét alatt egészen bizonyosan elfogy a polcokról a peszáchkor még ott álló chámec. Egyes vélemények szerint sávuotig, mások szerint lág báomerig kell várni.

További problémát jelent, hogy – elsősorban Izraelen kívül – előfordulhat, hogy egy üzletlánc zsidó tulajdonosa papíron ugyan megköti a mechirát chámecként ismert kovászos-eladási szerződést, ám a valóságban ugyanúgy üzletel tovább a kovászos élelmiszerekkel. A probléma ráadásul nem is új keletű: a XIX. század második felében élt Chájim Chizkijáhu Medini rabbi írt egy zsidó boltosról, aki eladta minden chámecát és bezárta a boltját az ünnepre, ám a félünnepen kiderült, hogy titokban nem-zsidóknak árulja a kovászos ételeket. A rabbi úgy döntött, hogy a közösség tagjai nem vásárolhatnak peszách után ettől a boltostól semmiféle kovászosat, mivel világos volt, hogy nem gondolta komolyan a szerződést. Különösen igaz ez azokra a zsidó tulajdonban levő boltokra, melyek nemhogy üzletelnek chámeccel peszách idején, de vásárolnak is kovászosat ezen időszakban. Erre a kérdésre is a fentiek vonatkoznak, hogy meg kell várni azt az átfutási időt, amíg a polcokra már új, peszách után vásárolt áru kerül.

zsido.com

Forrás: OU