Dovber Sneuri rabbi volt a Chábád mozgalom második szellemi vezetője, a Mitteler Rebbe. Születésének és egyben halálának évfordulója kiszlév hó 9-re esett. A Mitteler Rebbe volt az, aki a mozgalom központját az oroszországi Lubavicsba (oroszul Ljubavicsi) helyezte. A Chábád e faluról kapta közismert nevét.

Snéur Zálmán rabbi, az Álter Rebbe, vagyis a mozgalom első rebbéje Lioznában született, és sokáig ott is működött rabbiként. Liozna fehéroroszországi település, melyet a XVII. század legvégén stetlként, azaz főként zsidók lakta kisvárosként tartottak nyilván. Az Álter Rebbe 1801-ben Stanisłav Lubomirski herceg meghívására a szintén fehéroroszországi Ljádiba költözött. Ez az akkoriban szintén elsősorban zsidók lakta stetl, akárcsak Liozna, a környék nagyvárosa, Vityebszk vonzáskörzetében fekszik.

Az Álter Rebbe egészen 1811-ig ebben a városban tartotta fenn székhelyét, és innen kapta előnevét is, mivel gyakran a ljádi Snéur zálmán rabbiként emlegetik őt. Fia, a második rebbe, akit Mitteler Rebbeként emlegetnek, szintén Lioznában született. Ő volt az, aki apja életművét összefogva rendszerezte a mozgalom célkitűzéseit. Székhelyét, megfelelő helyet keresve, végül Lubavicsba helyezte át.

Zsidó temető Lubavicsban

Dovber rabbi 1813-ban, elul hónap 18-án érkezett Lubavicsba. Ez a nap volt egy évvel korábban elhalálozott apja, az első rebbe, valamint a hászidizmus alapítója, a Báál Sém Tov születésnapja (cháj elul). Ettől fogva ez az oroszországi kisváros, zsidó stetl volt a Chábád mozgalom központja, itt van eltemetve két rebbe is, és a mai napig ez a város adja e hászid irányzat nevét. A várost végül a ötödik rebbe, a rebbe Rásáb hagyta el az első világháború fenyegetései elől menekülve 1915 szeptemberében, 102 évvel a Mitteler Rebbe érezése után.

Lubavics városát nagyjából ötszáz évvel ezelőtt alapították. Egyes dokumentumok szerint egy bizonyos Meir rabbi volt az alapítója, aki az orosz „ljubov” – szeretet szóra utalt az elnevezéssel, hangsúlyozva népének Isten iránti szeretetét. A helyszín kiválasztása különlegesen fontos volt, ugyanis a cári Oroszországban, egészen 1917-ig, a zsidók csak egy meghatározott területen telepedhettek le, az ország nyugati területein. Lubavics ennek a térségnek a Moszkvához, vagyis a fővároshoz legközelebb eső szélén fekszik. Zsidó családok százai telepedtek le a városkában. Ezek alapján magától értetődő, miért választotta szélhelyéül a Mitteler Rebbe éppen ezt a települést.

Dovber Sneuri rabbi a zsidó tanulás fellegvárává tette a kisvárost. Kelet-Európának minden szegletéből érkeztek a zsidók, hogy tanácsot, eligazítást, lelki támogatást kapjanak, és sokan közülük le is telepedtek Lubavicsban, hogy közel legyenek szellemi vezetőjükhöz, a rebbéhez. Itt élt a harmadik rebbe, a Cemách Cedek, valamint őt követő, fiatalon elhunyt fia, a lubavicsi Smuel rabbi is, a Máhárás aki a Chábád negyedik rebbéje volt. Ők mindketten Lubavics falu zsidó temetőjében nyugszanak. Itt kezdte meg munkásságát az ötödik rebbe, Sálom Dovber rabbi is, aki 1897 nyarán megalapította Lubavicsban a Chábád jesivák számára azóta is mintaként szolgáló Tomchéj Tmimim jesivát. Azonban, ahogy fentebb említettük, az első világháború során kénytelen volt elhagyni otthonát és Rosztovba menekülni. A városkában maradt zsidókat végül a nácik gyilkolták meg 1941-ben.

500 Chábád rabbi 2016-ban egy regionális küldött-találkozón Lubavicsban

Az elmúlt évtizedekben, a vasfüggöny leomlása óta azonban újra feléledt az érdeklődés a kezdetek, a mozgalom bölcsője iránt. Az 1990-es évektől egyre többen látogatnak a helyszínre. Eleinte néhány tucatnyi látogató érkezett havonta, mára (a koronavírus járványt megelőzően) már tízezerre nőtt az évente Lubavicsba zarándoklók száma. 2008-ban információs központot nyitottak a helyszínen, a korábban zsidók lakta részen, közel a zsidó temetőhöz, ahol a harmadik és a negyedik rebbe sírja található. A kerítéssel körbezárt területen konferenciákat tartanak, és látogatókat fogadnak az év minden szakában. Nemrégiben korlátozott számú résztvevő jelenlétében tartottak gyűlést a küldöttek számára a helyszínen. A néhány száz fő által lakott, igen elszegényedett falu is alkalmazkodott az igényekhez. Az utcák a Chábádhoz köthető neveket viselnek, így lett a főutca Derech Lubavics (Lubavics út, héberül), egy másik utca Chábád utca, egy harmadik pedig Schneersohn út.

zsido.com