Egy megfilmesítésre váró történet.

 

Amikor Sherwood “Sherry” Bassin 1983-ben megtudta, hogy ő vezeti a Szovjetunióban tartandó világbajnokságra utazó kanadai junior hokicsapatot, úgy érezte, eljött az idő, hogy tegyen valamit a szovjetunióbeli zsidóságért. Bár magát a vallás gyakorlását már nem üldözték abban az időben a Szovjetunióban, a különféle utazási megszorítások, és az, hogy az állam rendszeresen lecsapott a zsidó iskolákra és nyomdákra, meglehetősen megnehezítette a helyi zsidók életét.

„Tudtam, milyen megszorításokat alkalmaztak akkoriban a Szovjetunióban a vallásokkal és különösképpen a zsidósággal szemben.” – emlékezett vissza Bassin. Egy torontói zsidó érdekvédelmi szervezettől hallotta, hogy a szovjetunióbeli zsidóknak hatalmas szükségük van imakönyvekre és táleszekre (imaleplekre). Nem sokkal a világbajnokság előtt merész tervvel kereste fel a csapat edzőjét és néhány játékosát, és megkérdezte tőlük, hogy vajon segítenének-e neki abban, hogy imakönyveket és imalepleket vigyen Oroszországba. „Beszéltem néhányukkal, és azt mondták, hogy tárgyalhatunk róla.” Végül az egész csapat megszavazta, hogy magukkal vigyék e kegytárgyakat.

Bassin, aki ukrajnai zsidók leszármazottja, néhány tucat szidurt és táleszt vásárolt a torontói Bathurst Street egy judaika boltjában, és kiosztotta azokat a játékosok között. A későbbi sztárok, Mario Lemieux, Steve Yzerman és Dave Andreychuk mind úgy utaztak a Szovjetunióba, hogy imakönyv és tálesz volt a csomagjukban. „A hokitáskájukba tettük a tárgyakat” – mesélte Bassin, aki kulcsszerepet játszott a csapat sikerében. Úgy gondolja, hogy ennek is része volt abban, hogy belementek a csempészés tervébe. – „A játékosok megértették, hogy mi történik ott a zsidókkal, ám leginkább miattam csinálták. Beszéltem a kanadai jégkorong liga elnökhelyettesével is, és csak megrántották a vállukat.”

Az indulásnál minden rendben is ment, azonban a Leningrád felé robogó vonaton Bassin aggódni kezdett. A határon két katona és egy tiszt szállt fel a szerelvényre, és mindenkitől megkérdezték, hogy mi van a csomagjukban. A Bassinnál levő újságokat, egy Time-ot és egy Newsweek-et például azonnal elkobozták. „Bizonyos voltam abban, hogy nemzetközi szintű incidens lesz belőle.” Ám erre végül nem került sor, a hokitáskákba ugyanis senki nem nézett bele. A csapatot azonban értesítették arról, hogy a hatóságok lefoglalják minden csomagjukat, többek között a hokitáskákat is. Míg a szállodájuk felé masíroztak, Bassin azon törte a fejét, hogyan is szerezhetné meg a csomagokat. Nem kellett azonban sokáig töprengenie, ugyanis a verseny szervezői még aznap délután felkérték Bassint, hogy adja át a programjukat. „A visszatartott felszerelésünkkel van az is” – felelte a csoportvezető, egy gyors kézmozdulattal elhallgattatva egy buzgó csapattagot, aki közbeszólt, hogy neki van egy másolata.

A leningrádi városvezetés hamarosan elrendelte a csomagok visszaszolgáltatását a tulajdonosaiknak. „Az épületben sóderből volt a padló, és egyetlen villanykörte világított. Mindenünk ott volt. Hideg volt, késő éjszaka volt, de végül megkaptuk a holminkat.” A szállodába visszatérvén Bassin összeszedte a játékosoktól a táleszeket és az imakönyveket, bepakolta őket egy nagy kartondobozba, taxit rendelt, és azonnal Leningrád egyetlen működő zsinagógájához vitette magát. A taxisofőr azonban nem volt hajlandó kockáztatni, hogy az épület előtt álljon meg, így Bassin végül több saroknyi távolságból cipelhette a zsidó felszereléssel megrakott dobozt a zsinagógáig.

„Felmentem a lépcsőn, és mindenki megrémült tőlem. Nem tudták, hogy KGB-ügynök vagyok-e, vagy kicsoda. Láttam, hogy hárman-négyen használtak egy szidurt.” Bassin elmagyarázta nekik, hogy kanadai zsidó, aki a hokicsapattal érkezett a Szovjetunióba. Amikor kinyitotta a dobozt, az emberek ámulva gyűltek köréje. „A mai napig emlékszem a nézésükre” – emlékezik vissza Bassin, aki végül a délutáni imához is csatlakozott. „Amikor elindultam kifelé, mindannyian kikísértek, és nem tudták eléggé megköszönni, amit vittem. Aztán egy sarokkal lejjebb sétáltam, és taxit hívtam. Ekkor már könnyebb volt gyalogolnom, hiszen a doboz már nem volt velem.”

Ami a meccset illeti, a kanadai csapat végül harmadik lett a Szovjetunió és Csehszlovákia mögött. Jócselekedetek tekintetében azonban bizonyosan az első helyen végeztek.

zsido.com

Forrás: cjnews

 

Megszakítás