HOGY ? HOGY NEM ?

 

Képzőművészet a zsinagógában

A zsidóság mindig is fontosnak tartotta a tárgyi szépséget, esztétikát, és ennek megfelelően évezredes szokás a zsinagógák díszítése. Fontos, hogy a díszítés a hagyomány szellemében és a háláchá előírásainak megfelelően történjen. Íme néhány példa:

Az előimádkozói állványra sok helyen Isten szent nevét és tórai idézeteket tartalmazó lapot helyeznek, míg mások ezt igyekeznek elkerülni, nehogy az elvonja az előimádkozó figyelmét az imától.

Rajzok, festmények, képek stb. csakis embermagasság fölött lehetnek, nehogy elvonják az imádkozók figyelmét. Emberi alakok és “angyalok” képeit nem szabad egyáltalán elhelyezni a zsinagógában. (Általában tilos emberi kép vagy tükör előtt imádkozni.)

A Jechezkél próféta és Jehuda ben Témá által említett jelképes állatok (pl. oroszlán, sas) ábrázolása a legtöbb helyen elfogadott szokás.

A két kőtáblát általában félköríves felső szegéllyel ábrázolják, bár a Talmud szerint azok téglalap alakúak voltak (ld. A rebbe szava – Gut Sábesz 17. számában.)

A Szentély menóráját ferdén álló, egyenes karokkal kell ábrázolni, Rási és Rámbám leírásának megfelelően, és nem félköríves formában, Titus diadalívének utánzataként (melynek hitelessége erősen megkérdőjelezhető).

J.D.

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 34. szám – 2014. július 30.