HOGY ? HOGY NEM ?
 
Az Ámidá ismétlése

Bölcseik elrendelték, hogy miután a közösség elmondta az Ámidá imát, az előimádkozó ezt ismételje meg, hogy az is, aki nem tud imádkozni eleget tehessen kötelezettségeinek. Ez minden Ámidára vonatkozik a mááriv kivételével, mivel az eredetileg eredetileg nem volt kötelező.

Akkor is érvényes ez a rendelet, ha az egész közösség tud imádkozni, mert bölcseink azt nem rendelték el, hogy minden egyes alkalommal ellenőrizzük, van-e jelen legalább egy olyan személy, aki nem tud imádkozni, hanem automatikusan történjék meg az Ámidá ismétlése. A másik ok pedig a hangos Ámidába betoldott Kdusá, amit csak az Ámidá ismétlésében lehet mondani.

Ha nincs idő a teljes ismétlésre (pl. ha sokkal naplemente után imádkoznak Minchát), akkor a halk Ámidá helyett az előimádkozó rögtön hangosan kezdi el mondani az áldásokat a Kdusával együtt. Ebben az esetben a Háél hákádos (“A Szent Isten…”) áldás bejezése után folytatja halkan az előimádkozó, míg a közösség ilyenkor is szabályosan válaszol a Kdusára, majd annak befejeztével belekezd a halk Ámidába

Ez utóbbi lehetőség csak kivételes esetekben alkalmazható, minden más esetben kötelező a teljes Ámidá megismétlése.

J. D.

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 44. szám – 2014. július 31.