HÉTRŐL HÉTRE
 

A Peszáchi vérszerződés

“És mondá az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak: Ez a Peszách törvénye – idegen ne egyen belőle. És egy pénzen vásárolt rabszolga – ha körülmetélted őt – akkor ehet belőle. Bérmunkás, vagy ideiglenes lakós – nem ehetnek belőle” (2Mózes 12:43-45.).

Ez a Peszách törvénye. A Peszách itt nem csak az ünnepet, hanem elsősorban az áldozati bárányt jelenti, amit szintén így hívnak. Peszách – az “átugrás” emlékére, arra hogy a halál angyala átugrotta a zsidó házakat, és nem bántotta a zsidó elsőszülötteket, beleértve a fáraó fiát is.

Az utasítás értelme: a peszáchi bárányáldozatból nem lehet vendégelni nem-zsidókat. Azt csakis és kizárólag a megjelölt házakban lévő héberek ehetik. És “ki a zsidó” Egyiptomban, a rabszolgaság házában?

Aki körül van metélve. Aki őrzi Ábrahám szövetségét. A Midrás (Mechiltá 15.) ezt itt igencsak egyértelműen fejezi ki, amikor az “idegen” (ben-néchár) kifejezést magyarázza, szerintük: “Idegen az aki elidegenült égbeli atyjától”. Ez a Talmud alapján azt jelenti, hogy “aki kitért, elhagyta hitét és eltávolodott égbeli atyjától – erre mondta a Könyörületes, hogy ne egyen belőle” (Jevámot 71a.). Rási még hozzáteszi (a Mechiltá alapján) hogy “az utasítás akár nem zsidóra, akár kitért, mesumád zsidóra vonatkozik”. Tehát az idegen lehet egy eltávolodott, elidegenült zsidó is. Az egyiptomi valóságban ez a körülmetélés megtagadásával kezdődött.

Nachmanides szerint a megszorító utasítás csak zsidókra vonatkozik, mert nem-zsidóknak semmi közük a Peszách áldozathoz és magától értetődik, hogy egy körülmetéletlen nem zsidó nem csatlakozhat a szabadulást ünneplő zsidókhoz – ha nem tér be, többek között körülmetélés által. Rámbán Onkelosz fordítását idézi, ahol egyértelműen kitért, mesumád zsidóról van szó, aki eltávolodott ősei hitétől.

* * *

Már említettük azokat az asszimiláns tendenciákat, amiket a 210 éves egyiptomi gálut során a zsidók magukévá tettek. Az elsők között volt Ábrahám szövetségének megtagadása. “Legyünk olyanok, mint az egyiptomiak” – idézi a Midrás a góseni zsidó intelligenciát, nem sokkal Jákob fiainak halála után, még mielőtt az üldözés elkezdődött volna. Eszerint a gyorsan szaporodó zsidók Egyiptomban gyorsan asszimilálódtak is és megszüntették a körülmetélést. Amikor a Peszách áldozat törvényét és használati utasításait közölte Mózes – kiderült hogy az egész nép felhagyott a körülmetéléssel – Lévi törzsét kivéve – és most egy csapásra nyilvánvalóvá vált, hogy ez a kiszabadulás hátulütője lett.

Most adjuk át a szót a Midrásnak:

“Simon ben Cháláftá mondta: Amikor az izraeliták kivonulóban voltak Egyiptomból, azt mondta az Örökkévaló Mózesnek: figyelmeztesd a zsidókat a Peszách áldozat törvényére, amely szerint, aki nincs körülmetélve, az nem ehet belőle. Amikor amazok megtudták, hogy a körülmetélés az előfeltétel, szinte percek alatt elvégezték a circumcisiót, magukon, fiaikon, szolgáikon…

“Egy másik verzió szerint, ez nem ment ilyen egyszerűen. Amikor elérkezett a szabadulás ideje, nem volt minek érdemében kiszabadulniuk, mert nem voltak Ábrahám szövetségében. Mit tett az Örökkévaló? Elküldte Mózest, hogy metélje körül őket… de sokan közülük nem voltak erre hajlandók. Ekkor Mózes parancsot kapott, hogy készítse elő a Peszách bárány áldozatot… és az Örökkévaló megparancsolta a szélnek, hogy fújdogáljon a világ négy tája felé és hozzon az Éden kertből mennyei illatokat és ezek az illatok áthatották Mózes bárány-áldozatát, melynek ínycsiklandó szaga messze távolra érződött. Jöttek a héberek Mózeshez és kérlelték, adjon nekik enni a bárány húsából. Mózes meg azt felelte: parancsba kaptam az Örökkévalótól, hogy csak azok ehetnek belőle, akik körül vannak metélve – ha nem, nem kaptok belőle, mert idegen nem ehet belőle… – erre mindnyájan beleegyeztek és körülmetéltettek és a szövetség (circumcisió) vére összekeveredett a Peszách áldozat vérével és az Örökkévaló áldott legyen az Ő neve, mindegyiküket homlokon csókolta és megáldotta, ahogy azt a próféta mondja: » És arra jártamban láttalak, ahogy fetrengtél véredben és mondám neked: véredben fogsz élni! Véredben fogsz élni!« – a Peszách áldozat vérében és a körülmetélés vérében!” (Smot rábá 19:5.).

Ez volt tehát a megújult vérszerződés, amit a Peszách áldozat bemutatásával egyidejűleg kötöttek Izrael fiai az Örökkévalóval.

* * *

Egyébként ez az előírás, hogy a peszáchi áldozatból nem ehet és nem lehet benne része nem-zsidónak – vagy hitehagyott renegátnak – a mai napig érvényes. Egyrészt egyfajta sorompót jelent, amely megszűri azokat, akik ilyen vagy olyan okból zsidónak adják ki magukat és próbálnak beszivárogni a zsidó népbe, anélkül hogy a szükséges és előírt betérési eljáráson keresztül mennének. Másrészt, a dolog pszichológiai része egyértelműen tanúsítja, hogy a szellemi szabadság fogalma zsidó fogalom és az Egyiptomból Szinájba vezető út csak úgy járható, ha azt megelőzi az ábrahámi szövegségbe való felvétel, az ősi vérszerződés.

A Talmud elbeszél egy konkrét esetet, amikor egy arameus, aki a babilóniai Necivinben lakott, eldicsekedett az ottani jesivá vezetőjének, Jehuda ben Betérá rabbinak, hogy ő minden Peszáchkor elzarándokol Jeruzsálembe, ahol eszik a szentélyi Peszách áldozatból, annak dacára hogy ő nem zsidó. Jehuda megkérdezte, hogy a birkafarok kövérjéből adnak-e neki, majd negatív válaszát hallván, azt tanácsolta, legközelebb kérjen ebből. Így is tett, de mivel a farok húst nem szokták megenni hanem feláldozták kiderült, hogy az illető nem zsidó… (Pszáchim 3b.)

A tömeges körülmetélésnek nem volt folytatása. A pusztaságban vándorló hébereknek nem volt lehetőségük – higiéniai okokból – a műtétet elvégezni. Igy negyven éves kényszer-szünet következett, ami után a honfoglaló Józsua volt az, aki behozta az elmaradottat és egy kollektív circumcísió során a férfi népességet körülmetélte. Ettől kezdve, – napjainkig – a zsidó nép nagy többsége betartja az ábrahámi szövetség ezen utasítását és a hagyományos vérszerződéssel pecsételi meg a zsidósághoz való tartozását. Napjainkban az Izraelbe allijázó orosz zsidók közül sokan körülmetéltetik maguk 30-40-50 éves korukban.

Naftali Kraus

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 15. szám – 2014. július 28.