Egy különleges könyvben elul hónapról, illetve a jomim noráimról, vagyis a félelmetes napokról kapható iránymutatás. Ebből most hat kérdést és a rájuk adott hat választ szemlézzük a VINnews cikke alapján, korunk egyik legmeghatározóbb vallási döntéshozójától, Ráv háGáon Smárjáhu Joszef Chájim Érde

Mit mond a háláchá arról, ha valaki olyan minjánban imádkozik elul hónapban, ahol nincsen sófár? Szükséges-e egy olyan zsinagógát keresni, ahol van sófár, vagy ez a közösség feladata lenne és nem az egyéné?

Helyénvaló olyan minjánban imádkozni, ahol van sófár. [Érdekességképpen megjegyzendő, hogy egy hasonló kérdésben Ráv Kanievsky apósa, Joszef Sálom Eliashiv (1910–2012) rabbi, akit az askenáz világban sokszor úgy emlegettek, mint a poszek hádor, vagyis a „nemzedék döntéshozója”, úgy ítélt, hogy ez nem az egyén, hanem a közösség feladata.]

Ha valaki még dávenolás, imádkozás előtt hallott sófárfújást egy másik közösségtől, akkor eleget tett-e a kötelezettségnek?

 Igen.

Ha valaki késik a hajnali szlichot imáról, akkor kezdje az elejétől mondani (miközben a megfelelő részeket ismétli a közösséggel), vagy csak ugorjon oda, ahol a minján éppen tart?

Ahogy az illető szeretné, az úgy megfelelő. [Megjegyezendő, hogy a poszek édesapja, a Szteipler gáon, Jákov Jiszráél Kanievsky (1899–1985) azt mondta, hogy ilyen esetben a közösséghez kell becsatlakozni, ahol éppen tartanak.]

Ha valaki olyan minjánba megy, ahol a Szlichot imákat lengyel, vagyis haszid szokás szerint mondják, de az illető a litvis minhágot követi, akkor úgy kell neki is mondani, ahogy az ottani többség, vagy maradhat a saját hagyományánál?

Ahogy neki kényelmesebb.

Hallottam, hogy egyszer Ros hásánákor Ráv Eliezer Shach (1899–2001) valami fontos ügyben a közösség előtt beszélnie kellett Ráv Slomó Lawrence rabbival. Ez a megbeszélés két sófárfújás közben történt. Nem tekinthető ez hefszeknek (megszakításnak)?

A második sorozatra nem mondunk áldást, csak a lechátchilá alatt nem szabad beszélni.

Jom kipurkor mindenki saját maga mondja a sehehejánu áldást. Ilyenkor miért nem a sáliách cibúr, vagyis az előimádkozó mondja, mint ahogy a sófárfújásnál vagy például a Megila-olvasáskor is?

 Jom kipurkor nehezebb lenne hallani a sáliách cibúrtól. [Yair Hoffman rabbi hozzáteszi, hogy Kanievsky rabbi itt arra gondolhat, hogy a zsinagóga Jom kipurkor sokkal zsúfoltabb, mint Purimkor, vagy esetleg arra, hogy ilyenkor az előimádkozó a bimánál és nem az omednél áll.]

Ezeket a kérdéseket 2006-ban Ávrahám Chájim Shtzigel rabbi tette fel Kanievsky gáonnak és a Dolé uMáské című széferben adta közre. Azóta egy újabb kötetre való, több mint kétezer újabb kérdés és válasz gyűlt össze. Ha valaki szeretne segíteni ezek közzétételében, kérjük vegye fel a kapcsolatot Yair Hoffman rabbival.

Elul 25: a világ teremtésének napja

Emlékezzünk meg a teremtés kezdetére és gondoljuk át az elmúlt évben végrehajtott tetteinket.