A 120 éves corki zsinagóga bezárása jól szimbolizálja a zsidók tömeges elvándorlását Chájim Herzog és Leopold Bloom szülőhazájából.

Amíg a dubliniak többsége a közelgő választásokra figyel, és a Húsvéti Felkelés 100 éves évfordulójának megünneplésére készül, két öreg zsidó, a 89 éves Freddy Rosehill és barátja azon tanakodnak, hogy mi legyen a bezárásra ítélt corki zsinagóga négy tóratekercsének és tóraolvasó emelvényének sorsa. 120 év működés után ugyanis lakat került az első, zsidókat befogadó ír város, Cork zsinagógájának ajtajára.

Az utolsó istentiszteleten megjelentek a közösség elvándorolt tagjai, valamint olyan helyi zsidók is, akik vegyesházasságot kötöttek, és eltávolodtak gyökereiktől. A dublini hitközség küldöttséggel képviseltette magát a szomorú eseményen. Az ima végeztével összecsomagolták az imakönyveket, összecsukták a székeket és végleg bezárták az ajtót.

“Nem mondom, hogy nem volt szomorú esemény. Borzasztóan szomorú volt. Egy különleges dolog ért most véget” – mondta Rosehill.

A corki zsinagóga
A corki zsinagóga
A zsidókat először 1079-ben említik ír források, bár az első állandó közösséget csak a XV. században alapították Portugáliából elűzött marranok. William Moses Annyas Eanes-t, egy Portugáliából érkezett zsidó unokáját 1555-ben a Cork megyei Youghal polgármesterévé választották, így ő volt az első zsidó, aki hivatalos tisztséget töltött be Írországban.

A zsidók létszáma a későbbi évszázadokban mindössze néhány százra korlátozódott. Az 1940-es években is csak 5500 zsidó élt a szigeten. Többségük Litvániából menekült ide a XIX. században az üldöztetések elől. Hajóik Corkban értek partot. Voltak, akik a kedvező fogadtatás miatt maradtak a városban, mások pedig azt gondolták, hogy New York-ba érkeztek.

“Volt olyan időszak, amikor virágzó hitközség működött itt. Volt egy közösségi központ, vitaklub, pingpong verseny és egy zsidó polgármester” – mesélte Rosehill. Itt persze nem Eanes-re utalt, hanem Gerald Goldbergre, akit 1977-ben választottak meg. Róla egy hidat is elneveztek a városban, melyet a köznyelvben csak “peszách-hídnak” neveznek.

Cork mellett léteztek kisebb közösségek is Droghedaban, Waterfordban and Limerickben. Ez utóbbi városban még zsidó üzletek elleni bojkottot is szerveztek 1904-ben. A sziget északi, az Egyesült Királysághoz tartozó részében is éltek zsidók, Belfastban és Londonderryben.

 “A legnépesebb közösség természetesen az ír fővárosban, Dublinban működött, ahol a ’40-es években már 11 zsinagóga várta a híveket” – mondta el Stuart Rosenblatt. A belfasti születésű, de Dublinban élő üzletember az írországi zsidó közösség lelkes kutatója. Az elmúlt 25 évben összeállította az 1700-as évek óta szigeten élt zsidók listáját, mely már több mint 60 000 nevet tartalmaz. A listán feltüntette a személyek héber nevét, továbbá foglalkozását, illetve születési- és temetkezési helyét is. Rosenblatt gyermekkorában voltak kóser pékségek és húsboltok, működött mikve, két zsidó iskola, óvoda, zsidó cserkészcsapat és sportklub is a városban.  A zsidó negyedben lakó ír gyerekek közül sokan “sábeszgojként” keresték meg zsebpénzüket, azaz a vallásos zsidóknak tettek apróbb szívességeket szombatonként és ünnepnapokon.

A másod- és harmadgenerációs zsidók szép karriert futottak be az üzleti, tudományos és politikai pályákon. Robert Briscoe volt a leghíresebbé közülük, aki eleinte magas tisztséget töltött be az Ír Köztársasági Hadseregben (IRA), és a terrorszervezet fegyverutánpótlását szervezte a Brit Birodalommal folytatott küzdelmük során, később 38 éven át tevékenykedett az ír parlamentben, majd Dublin polgármesterévé választották. Később fia, Ben Briscoe került a város élére. Az észak-ír fővárosban, Belfastban a Németországból bevándorolt zsidó textilkereskedő, Otto Jaffe töltötte be a polgármesteri hivatalt a múlt század elején.

Chájim Herzog, Izrael hatodik elnöke Belfastban született, és Dublinban nevelkedett, ahol édesapja, Isaac Halevi Herzog szolgált Írország első főrabbijaként.

A dicső múltat beárnyékolja azonban a közösség mai állapota, melyet jól szimbolizál a corki zsinagóga bezárása. “A corki fiatalok elvándoroltak a világ minden irányába. A közösség már évek óta képtelen a minjen kiállítására, még az ünnepeken is. Az első zsidók házalóként érkeztek, és sikeresek lettek. Az ő gyermekeik karriert építettek és elhagyták a várost. Nem volt semmi, ami itt tartotta volna őket, sem szociálisan, sem gazdaságilag. A fiatalokat követték a szüleik, vagy meghaltak” – magyarázta Rosehill.

Rosenblatt öt évvel ezelőtti felmérése szerint akkor 1900 zsidó élt Írországban. Mára ez a szám valószínűleg alacsonyabb. Rosenblatt két gyermeke is Londonba költözött.

Írországi zsidó esküvő, 1901
Írországi zsidó esküvő, 1901
A corki zsinagóga bezárása után három működő zsidó imaház maradt az Ír Köztársaságban, mindhárom Dublinban. A 150 tagot számláló, ortodox Hebrew Congregationt egy lubavicsi küldött, Zalman Lent rabbi vezeti, aki nem hivatalosan Írország főrabbijaként is funkcionál. Egy másik ortodox zsinagóga is van a városban, de csak maroknyian látogatják, a harmadik zsinagóga reform szellemiségű, és szintén 150 tagja van. Ez a közösség elfogadja a vegyesházasságokat is. A három közösség nincs kifejezetten jó viszonyban egymással. A helyi zsidókon kívül él Dublinban néhány száz izraeli is, akik elsősorban olyan információtechnológiai cégeknek dolgoznak, mint az Apple, Intel vagy Google. Egy részük részt vesz a helyi közösség életében is.

Észak-Írországban egy zsinagóga működik. A belfasti közösségnek 50 regisztrált tagja van.

Zsidó iskola is működik Dublinban, de a közösség megfogyatkozott létszáma miatt a tanulók jelentős része nem zsidó, és judaisztikát is csupán heti másfél órában oktatnak. Az egykori zsidónegyedben még nyitva tart a Bretzel pékség, azonban mióta új tulajdonosa van, már csak “kóser jellegű” termékeket készítenek.

“Az írországi zsidó közösségből mára leginkább csak az emlékek maradtak” – mondta Yvonne Altman O’Conner, az Ír Zsidó Múzeum igazgatóhelyettese. Az egykori zsinagógaépületben berendezett múzeum zsúfolásig van imakönyvekkel, ír motívumokkal hímzett imaleplekkel és egyéb kegytárgyakkal. Számos fényképet őriznek a Weitzmann és Briscoe családról, illetve megemlékeznek Leopold Bloomról, aki James Joyce egyik regényének – talán fiktív, talán valóságos – zsidó főhőse volt. A múzeum legtöbb kincse egy raktárban porosodik, mert nincs megfelelő nagyságú kiállítótér a bemutatásukhoz.  Az intézmény Időnként fogad iskolás csoportokat, de általában kevesen látogatják. Télen csak vasárnaponként tart nyitva.

Van azonban egy ember Dublinban, aki optimista a közösség jövőjével kapcsolatban. Lent rabbi, a chábád küldött úgy vélekedik, hogy a hitközség létszámának csökkenése nem csak megállítható, de akár vissza is fordítható a jövőben. A rabbi 16 éve költözött át családostul Manchesterből, és úgy tekint Írországra, mint az európai zsidóság egyik lehetséges mentsvárára. “Írországban soha nem volt antiszemitizmus. Ha egy európai zsidó – mondjuk Franciaországból – új, biztonságos otthont keres, ahonnan az európai piacon jelen lévő üzleti ügyeit is intézni tudja, akkor Írország ideális választás lehet a számára”- állítja a rabbi.

“Itt magasak az adók, viszont alacsonyak a jövedelmek – hát persze, hogy ide fognak jönni” – reagált erre Rosenblatt szarkasztikusan. Hozzátette azt is, hogy bár hagyományosan csekély mértékű az írországi zsidóellenesség, azért voltak kellemetlen esetek. Nem szabad elfelejteni, hogy 1948-ban az Ír Igazságügyi Minisztérium azzal az indokkal utasította el néhány száz zsidó gyermek menekült státuszát, mert “a zsidók létszámának növekedése az országban antiszemitizmushoz vezetne.”

Ráadásul az Izrael-ellenességnek nagy hagyománya van az országban. 1982-ben, a libanoni háború idején gyújtóbombát dobtak a corki zsinagógára, a zsidó polgármester pedig életveszélyes fenyegetéseket kapott. A legutóbbi gázai harcok idején több száz fős tömeg tüntetett a dublini izraeli nagykövetség előtt.

Zalman Lent rabbi
Zalman Lent rabbi
Rosehill fia Londonba költözött. A lánya Corkban maradt, de nem zsidó férjet választott magának. Unokája, aki sokáig a corki közösség legfiatalabb tagja volt, a közelmúltban Izraelbe vándorolt. “Mindig boldog vagyok, amikor Izraelbe látogatok, de nagyon jó hazajönni is”- mondta Rosehill, aki legalább tucatszor utazott a zsidó államba.

Bár a zsinagóga bezárt, a temető – mely egyike a hét írországi zsidó temetőnek -, továbbra is működik Corkban. Rosehill családjának nagy része ott nyugszik. “Itt van a feleségem, az apám, az anyám és a két testvérem. Egy nap majd én is ide kerülök.

Forrás: Haaretz