HAGYOMÁNY KINCSEIBŐL

 
CEENÁ UREENÁ
 

Évszázadok során a legnépszerűbb, legelterjedtebb, legolvasottabb jiddis nyelvű könyv a „Zsidó nők Bibliája” volt. Ez a vaskos könyv Mózes öt könyvének, a Tórának, valamint a Biblia egyéb könyveiből válogatott részleteknek szabad, nem szó szerinti, értelmező, magyarázó fordítása, vagyis parafrázisa, Tájcs Chimisnek, „német” (valójában jiddis)

Tórának is nevezték.

A könyvet a lengyelországi Janowban élt Jáákov ben Jichák Áskenázi rabbi (1550-1626) fordította, írta, szerkesztette. Héber címét az Énekek Énekéből (3:11) kölcsönözték: Ceená ureená – „Menjetek és lássátok (Cion leányai)… „ – , azonban inkább jiddis kiejtésű alakjában – Cenerene – vált közismertté.

A könyv a tulajdonképpeni tóraszöveg-adaptáció mellett sok, több évszázados hagyományra visszatekintő kommentárt is tartalmaz, amelyet át- és át szőnek a Midrásból vett legendák és erkölcsi tanítások. A szerző név szerint is említi forrásai között Rásit, Náchmánideszt stb..  Ez a gyűjtemény keletkezésétől kezdve évszázadokon keresztül nagyon népszerű és megbecsült volt a vallásos zsidó nők körében, főleg a nagyobb mérvű asszimilációt megelőzően, amikor az egyes nemzeti nyelveken még nem készült zsidó Biblia-fordítás, a nők pedig héber tudás híján csak a jiddis változatot olvashatták.

Nemzedékeken keresztül a Ceená ureená jelentette a zsidó tudás kincsesbányáját a nők számára, akik a gyermekek nevelése során is felhasználták a lebilincselő stílusban előadott történeteket. Bár köztudottan és hagyományosan tipikus női olvasmány, s mint említettük, címe is erre utal, a legrégibb fennmaradt kiadás (1622. Bázel) címlapja szerint „ e mű rendeltetése, hogy felkészítsen férfiakat és nőket… Isten szavának megértése – egyszerű nyelven” . A szerző szándéka szerint tehát a könyv mindkét nem számára íródott.

A Ceená ureená több mint 250 kiadást ért meg, elsősorban Közép- és Kelet-Európában, de az Egyesült Államokban és Izraelben is ismert, kapható. Századunk kezdete óta az eredeti jiddis szöveget héberre, németre, angolra, franciára is lefordították és többször kiadták.

Magyar nyelvű fordítását Büchler Zsigmond (1860-1941) albertirsai főrabbi készítette jiddis eredetiből. Két kiadást is megért, 1905-ben, majd második kiadása 1928-ban jelent meg, az akkor már Csehszlovákiához tartozó Dunaszerdahelyen. Ma is érdekes és hasznos olvasmány.

Borsányi Schmidt Ferenc

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 52. szám – 2014. augusztus 5.