Történt egyszer, valamikor az 5510-es években, hogy az engesztelőnapra sok előkelő és módos zsidó is Premislánba utazott, hogy ott reb Méir, a nagy Báál Sém Tov hűséges haszidjának imaházában önthessék ki szívük fájdalmát, hogy a rebbével böjtölhessék át a hosszúnapot.

Már este volt, a Kol nidré ideje, de a rebbe még mindig nem volt az imaházban, s távolmaradása egyre nyugtalanabbá tette az embereket. Már-már a legrosszabbtól tartottak a hívek, mikor ajtó nyílott, s a küszöbön megjelent reb Méir és rettentő hangon így kiáltott fel:

„Ti itt abban a reményben gyűltetek össze, hogy én, Méir, majd elmondom a Kol nidrét. De tévedtek, mert ha holnap estig álltok helyeteken, akkor sem fogok nektek előimádkozni!”

A rabbi szünetet tartott, de senki sem mert megszólalni, mindenki rettegve várta a folytatást:

„Áldott emlékű Bölcseink tanítják, hogy tisri hónap 10-én az ember levezekelheti bűneit, melyeket az Isten ellen vétetett. Azonban azokért a bűnökért, melyeket a felebarátaink ellen vétettünk, azért bocsánatot az Égből csak akkor nyerhetünk, ha azt már megbántuk és bűnünkért megbocsátottak nekünk itt, a földön… Én ezért mindenekelőtt azt kérem tőletek, hogy bocsássatok meg egymásnak!”

Erre egyként kiáltotta az imaház tömege: „Megbocsátunk egymásnak!”

De reb Méir még mindig nem mozdult el a küszöbről.

„Azt hiszitek kifogtok rajtam? Most persze megbocsátotok egymásnak, de majd ha elmúlik az engesztelés napja, újból kiújul gyűlöletetek és újra haragra lobban szívetek. Miért vagytok oly gonoszak, hogy a szegényeknek koldulnia kell?”

Az imaházban volt néhány gazdag lembergi kereskedő, akik úgy érezték a rebbe hozzájuk intézte utolsó szavait, ezért előreléptek, s hangosan megfogadták, hogy gondoskodni fognak a szegényekről. Ezután a rabbi az omed elé lépett s így szólt:

„Világ Ura! A zsidók bevallják, hogy vétkeztek s ígérik, hogy többé nem fognak bűnözni. Te hiszel és megbocsátasz nekik, ezért nekem is hinnem kell a szavukban. De ti zsidók, tudjátok meg, hogy ha nem úgy tesztek, ahogy megfogadtátok, nem lesz áldás ezen az esztendőn, amely jó esztendő csak azok számára lesz, akik őszintén megtartják, amit ma nékem megfogadtak!”

S ezután megkezdődött az istentisztelet…