„Ha az ember öreg lesz, zsidó lesz”

„Ha az ember öreg lesz, zsidó lesz”

Alább közöljük néhány résztvevő gondolatait a 2002-es Nyári Zsidó Szabadegyetemről, elsőként egy, a programot lezáró diplomaosztáson elhangzott búcsúbeszédet.

Engedjétek meg, hogy elmondjak egy történetet. Egyszer volt, hol nem volt, volt egy nagy tudású, művelt, kulturált ember, akit 1943. januárjában haza­engedtek három napra a munkaszol­gálatból.

Aztán szeptemberben megszület­tem én. Az a munkaszolgálatos ember, az édesapám, csak több hónappal ké­sőbb látott meg először, de hála az Örökkévalónak túlélte a borzalmakat.

Ti többnyire könyvekből ismeritek a közelmúlt történelmét, ami nekem személyes élményem volt. Az az idő, nem kedvezett annak, hogy zsidó ne­velést kapjak. Ám az életben mégis rendre azon az oldalon találtam ma­gam, ahol a zsidók voltak. Hol azért, mert odalöktek, hol azért, mert óda-vonzottak. A tradíciók, a hasonló ne­velés, a könyvek odahaza, a családsze­retet mindig összehozott a hasonlóak­kal. A legtöbb barátom zsidó volt, és ma is sok a közülük való barát.

Ezért éreztem jól magam a Nyári Zsidó Szabadegyetemen. Ügy éreztem, kicsit hazataláltam. Megtaláltam vala­mit, amit kerestem, megtudtam vala­mit abból, hogy honnan jöttem. Egykeveset édesapám és nagyapám tudá­sából, pár morzsát az ősök gondolata­iból. Választ kaptam sok miértre. És sok új kérdés merült fel bennem.

És megtanultam, hogy kérdezzek és tanuljak. Hogy nincsenek tabuk – min­denről lehet beszélni, és mindent meg lehet beszélni. Hogy nincsenek kész vá­laszok, lehet, sőt, kell gondolkozni. Azon, hogy van-e Isten, és hol van, hogy miért vagyunk, mi a dolgunk, és mi a világ. Kicsit megismertem a Tó­rát és a micvákat. Nekem a legfontosabb mégis az volt, amita leiekről ta­nultunk. Édesapámat 19 éves korom­ban veszítettem el. A traumát a mai napig nem hevertem ki. Nem tudtam belenyugodni, hogy egyszer csak nincs. Hogy elveszett az a csodálatos ember, aki addig mellettem volt. Hogy nyom­talanul megszűnt a szeretete, a szelleme, az az óriási tudás, aminek birtoká­ban volt. Negyven évnek kellett eltel­nie, hogy kicsit megnyugodjak. Meg­nyugodjak, mert megtanultam, hogyan működik a lélek. A gyertyaláng hason­lattal szólva, átadta lángját, de maga nem szűnt meg világítani. Ez jó érzés­sel tölt el. Lehet, micva volt eljönnöm a JesiVAkációra és lám, igaz, hogy a micva jutalma maga a micva.

Oberlander Báruchnak elmeséltem, most elmondom nektek is, talán három éves lehettem. Egy este odamentem a nagyapámhoz, aki nem válaszolt, ami­kor szóltam hozzá. Kimentem a kony­hába és megkérdeztem az anyukámat, miért nem beszél velem a nagyapám. Anyám éppen valamit csinált, csak mellékesen válaszolta: azért nem szól hozzám, mert imádkozik.

Kérdeztem, miért imádkozik, anyám azt felelte, mert zsidó.

Mire én azt kérdeztem: Ha az em­ber öreg lesz, zsidó lesz?

Nos, öreg lettem – és zsidó lettem. Zsidóbb, mint eddig voltam. S kicsit megnyugodtam. Megtudtam, hogy az­óta elvesztett édesapám csak fizikailag hagyott el, csak ideiglenesen. És tu­dom, merre tartok.

Örömmel látlak magam körül ben­neteket. Fiatalok vagytok, ti hamarabb éreztétek meg, mint én: fontos, hogy zsidók vagytok. Remélem, ugyanúgy jól ereztétek magatokat a JesiVAká-ción mint én, s ha így van, akkor a ne­vetekben is köszönöm Báruchnak és Slomónak a sok okosságot, s a türel­met és Juditnak a finomságokat.

Tanulni – egy életen át

„Tórát tanulni akkor is micve, ha a tanuló nem tartja be,

– ennél nagyobb micve nincs a világon” (Naftali Kraus: Az ősi forrás).

Hálás vagyok a fenti üzenetért és azért is, hogy rátaláltam erre az intenzív, az idei évben ötödik alkalommal megren­dezésre kerülő Nyári Zsidó Szabad­egyetem keretében lévő tanulási lehe­tőségre, Magyar Zsidó Kulturális Egye­sületnek a Bálint-ház kis polcán elhe­lyezett Hírlevelében.

A jesiva tanulói – zömmel fiatalok – velem együtt azonos céllal, kíváncsi­ságtól, tudásszomjtól hajtva, ki-ki gyö­kerét keresve vettünk részt a kurzuso­kon, ahol az igazi jesivák tanmenetét követve a két nagy tudású, csodálatos, mesteri tanítási módszerekkel, vitakul­túrával és fantasztikus erényekkel ren­delkező fiatal Oberlander Báruch és Köves Slomó rabbi magas szintű, min­den igényt kielégítően „öntötték” be­lénk a tudományt, az ismereteket. Aszinte minden témát felölelő tananyag, ízelítőt adott a Talmudból, a chászid filozófiából, jogból, etikából, misztiká­ból, a Kabbalából, a Biblia tanulmányo­zásából, héber irodalomból, írásból és olvasásból, a zsidóság mindennapjai­nak szokásaiból, a családszeretetből,ünnepekből, imarendekből…

Az étkezések, a csodálatosan finom sütemények elfogyasztása (receptek), is tanulásnak számítottak. Felejthetetlen volt a szombat fogadása együtt, a tisá beáv megtartása, és még sorolhatnám.

Minden nap végén mi, a nappali és esti tagozatos hallgatók rájöttünk, hogy egy élet is kevés arra, hogy mindent megismerjünk, és most tudtuk meg, hogy mennyire keveset tudunk. Ezért soha sem szűnhet meg kíváncsiságunk, tudásszomjunk, identitásunk erősítése.

     A kéthetes kemény tanulási szakasz végén telefonszámokat, lakás- és e-mail címeket cserélve, gut sábesz-t kí­vánva búcsúztunk el (de nem örökre!) egymástól jelezve, hogy követői va­gyunk, leszünk a hagyományőrzésnek.

Köszönet és hála a Mesternek, a lubavicsi rebbenek, Rabbi Menachem Mendel Schneerson-nak, aki ideküld-te Oberlander Báruch rabbit 1989 nyarán, aminek következtében létre­jöhetett a Chábád Lubavics Zsidó Ne­velési és Oktatási Egyesület Magyaror­szágon.

Zoboki Beatrix

Kár hogy nem hat évvel ezelőtt…

Kezemben az imakönyv és a szombat esti imát olvasom. Arra a barátomra -Hollander Györgyre – gondolok, akitől ezt az imakönyvet kaptam. Sajnos már nincs közöttünk. Betegsége miatt barát­ságunk nagyon rövid ideig tartott, de megígértem Neki, hogy tanulni fogok. Amit a szüleim nem tanítottak meg ne­kem, mert féltek és féltettek. Nem kár­hoztattam Őket soha, hiszen szörnyű dolgokat éltek át. Inkább szégyellem magam. Mindig találok kifogásokat:

Én már öreg vagyok a tanuláshoz.

A gyerekekkel kell foglalkoznom.

Állj! Mit mondjak? Hogyan köszön­jek? Mindegy, majd csak lesz valahogy!

Újabb mély lélegzet, és mint egy kisiskolás odaálltam a rabbi elé:

– Szeretnék a JesiVAkációra jelent­kezni, nappali tagozatra!

És eljött a nyár és vele a JesiVAká-ció. Az első két nap számomra nagyon fárasztó volt, de roppant érdekes és iz­galmas. Egész más gondolkodásmódot igénylő előadásokat hallgathattam, mint amit eddig a hétköznapjaimban. De szerencsére könnyen beleszoktam,hála az érdekes előadásoknak és a ba­ráti, jó légkörnek, így nagyon izgalmas napok következtek. Nem kellet szé­gyellnem, hogy a tudásom bizony na­gyon hiányos. A minket tanító rabbik nagyon türelmesek voltak, így bátran lehetett kérdezni őket, sőt vitatkoznivelük.

Amikor rendőr állt a templom előtt…

Pici gyerekként nehezen értettem mi az, hogy zsidónak lenni. Apám sokat mesélt, magyarázott, de valószínűleg a környezet és talán az ő féltése miatt megszakadt egy láncszem. Aki Magya­rországon él, az jól tudja, akkor más idők voltak.

Késő tizenéves koromban saját bel­ső érzelmeim indítottak el a zsidóság megismerésére. Emlékszem, amikora zsinagógába mentem rendőr állt a kapu mellett, és figyelték, ki megy be a kapun. A templomba járás eredmé­nyeként 1989-ig nem kaptam enge­délyt nyugati országokba utazáshoz. Akkor annyi bátorságom volt, hogy elkezdtem olvasni a zsidóságról szóló minden hozzáférhető írott anyagot. A mai napig sokat olvasok, mégis tuda­tában vagyok, hogy sem a magyar, sem az angol nyelvű könyvekből nem lehet azt a tudást megszerezni, ami ahhoz szükséges, hogy ismereteimet és tudásomat a saját belső elvárásaimnak megfelelő mélységben bővíthessem.

A két hét alatt megerősítettétek bennem az érzést, hogy magam va­gyok felelős magamért, csak magamat hibáztathatom azért, amit elszalasztok, amiről úgy gondoltam, hogy talán még ráér, majd a közeljövőben, vagy jövő­re. Ez a valami – belülről jövő készte­tés, ami folyamatos tanulást, az isme­retek mélyítését, bővítését jelenti szá­momra.

A napi nyolc-tíz órás munkavégzés és a meleg egy kicsit megnehezítette a részvételt, de megérte.

Nagyon színvonalas előadásokat és sok új ismeretet adó két hetet kaptam tőletek.

Tetszett, hogy a szerteágazó anya­got magas szinten, de nern szigorúan iskolai formában, hanem könnyen ért­hetően tanítottátok, adtátok át.

Tetszett, hogy a két hét bármelyik percében bármilyen kérdést meg tud­tunk vitatni, nyílt kérdésekre nyílt és világos válaszokat kaptam. Olyan ké­nyesnek mondható témák is előkerül­tek, amelyeket esetleg más társaságban nem néznek jó szemmel. Ezekre is részletes, akár a témát több szempont­ból is érintő írásokat, hagyományokat, törvényeket magyarázó, idéző válaszo­kat adtatok.

A JesiVAkáció véget ért, de bízunk benne, hogy ezután is folyamatosan gyarapítani tudjuk majd tudásunkat, ismereteinket.

Viszlát, télen!

.. .Jól éreztem magam, örülnék, ha
lenne Téli Zsidó Szabadegyetem,
mert lenne még mit tanulnom!
Köszönöm az oktatóknak és a társaságnak!

Kapcsolat az Örökkévalóval

„Ha végre itt a nyár és meleg az idő …” kezdhetném a jól ismert dal kez­dősoraival. Igen vannak, akik strandra járnak, vagy éppen nyaralnak, és van­nak olyanok is, akik az alma maternek hódolva éppen zsidóságuk lényegét, mibenlétét próbálják felfedezni a káni­kula és a hiteles források értelmezésé­nek izzadságcseppjeiben. Idén ötödik alkalommal került sor atöbbek által JesiVAkáció néven ismert, Nyári Zsi­dó Szabadegyetem meg­rendezésére a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület és a Pesti Jesiva Zsidó Ok­tatási Központ szervezé­sében. A rendezvényhez adományaikkal többek között Tordai Péter ésDr. Olti Ferenc is hozzá­járultak.

A program alapvető célja az volt, hogy közérthető, igazi képet adjon a zsidóságról, valamint betekintést nyújtson a jelenlévők szá­mára a valódi jesivák tanmenetébe, oktatási rendszerébe. A napi 10 óra tanulást felölelő intenzív oktatás kere­tein belül, lehetőség nyílt az esti tago­zaton (17-21 óráig) azok számára is bekapcsolódni a tanulásba, akik nem tudtak a nappali tagozat (9-19 óráig) programján részt venni. A hatékony, alapos, esetleges félreértéseket, tévhi­teket tisztázó tanulás érdekében nem egyetemi előadásokhoz hasonló órá­kat, hanem beszélgetéseket tartottak az előadók Oberlander Báruch és Köves Slomó rabbik; ezeken mindenki felte-hette a témába vágó kérdéseit.

Többek között jómagam is, vallási elkallódás áldozata, próbáltam zsidó gyökereimnek nyomába eredni, köze­lebb kerülni a számomra oly távolihoz,

ismeretlenhez. Több éves, helyenként igen csak lusta és kitartás nélküli pró­bálkozásaimnak (is) köszönhetően ne­hezen jutottam igazán kielégítő infor­mációk birtokába. Mégis vágytam egy­fajta lelkesítő motivációra és arra, hogy legalább alapvető szinten, de megis-merkedhessern egy több ezer évet túl­élő nép és hit lényegével.

Ezúttal a legjobb helyen jártam és a legjobbkor. Igazán örülök, hogy egyi­ke lehettem a Nyári Zsidó Szabadegye­tem 44 hallgatójának. Mindannyiunk nevében őszintén kijelenthetem, hogyaz intenzív tanulás nagyon hasznosnak bizonyult; saját részről pedig megjegy­zem, számomra ezen felül különös je­lentőséggel is bírt.

A Nyári Zsidó Szabadegyetem kivá­ló lehetőséget teremtett arra, hogy megmutassa a kezdeti lépéseket a nagy (élet-) úton. Csodálatos időutazás volt ez, s közben pillanatról pillanatra vált nyil­vánvalóvá számunkra, hogy az ősi kin­cseket, amelyekre „rábukkantunk”, itt és most, a mi világunkban, a jelenben, nekünk kell hasznosítanunk. Személy szerint, a kételyeimből és a hiányos tu­dásomból fakadó kérdésekre logikus, jól kifejtett válaszokat kaptam, és persze újkérdések vetődtek fel bennem.

Megtaláltam a lelkesítő motivációt és az értelmét annak, hogy zsidónak születtem. Megértettem, az igazság nem az, amit gondolunk – hogy mi, okos emberek egy oktalan univerzum lakói vagyunk, hanem éppen fordítva: mi, akik néha oktalan, önhitt emberekvagyunk, egy abszolút tudatos világnak nem a „lakói” hanem elválaszthatatlan részei vagyunk, melyben minden min­dennel, azaz az Örökkévalóval és an­nak teremtő szándékával összefügg. Nem ok-okozati alapon, hanem eredendően és szétválaszthatatlanul. Amindenség nem értelmet­lenül kattogó, öntudatlan gépezet, hanem minden ízében tudatos világ, ame­lyet az egyetlen tökéletes intelligencia teremtett, maga a Teremtő, sőt maga is benne van és megnyilvánul annak min­den pillanatában! Úgy is mondhatnánk, hogy a„véletlenben” nem az emberi, hanem az Isteni igazság mű­ködik.

Talán még csak annyit: ha valaki rászánná magát közelebbről megismer­ni a Tant és azon keresztül önmagát, mint zsidót, inkább a kutató kételyével, mint a csodavárók vakhitével tegye. Az igazság kibírja a kételyt – sőt fölfedezé­se igényli is. Vakhit csak olyasmihez kell – de ahhoz nagyon -, ami nem igaz.

A fülembe cseng egy mondat, ami­nek a forrására már nem igazán em­lékszem, de esetünkben a tartalma a lényeges: „A leghosszabb út is egyet­len lépéssel kezdődik.” (Ez egy kínai közmondás. N.K.)

Ehhez a felfedezőúthoz, ahol min­denki megtalálhatja a csakis neki szó­ló feleletet a saját kérdéseire, jó utat kívánok!

Miért ne? Igazán tanulhat­nék most, hogy végre lehe­tőségem van rá – gondoltam a két hetes Nyári Zsidó Sza­badegyetemről olvasva. Végre rendszerezettebben és többet tudhatnék meg arról, ami a mi családunk­ban, sajnos, nem hagyományozódott át folytonosan,generációról generációra. Mint egy fel nem épült ház alapját, ami csak sejtet egy formát, és üresebb a semmi­nél, hordozom a hagyo­mány árnyékát magamban.

 Tanultunk a zsidóságról -nem mint absztrakt fogalom­ról, hanem mint lehetséges életformáról. Nem kívülről és megközelíthetetlenül, hanem egymás között, a minden­napokban. Nem mint múlt­ról, hanem a múlt folytatásaként élő jelenről. Éreztem, hogy a vallástól lecsupaszítottszellemiségnek, ha csak egy kis része is, átöröklődött be­lém is, jó volt látni, honnan ered az az eszmevilág, ami a mai napig hasonlóvá tesz bennünket. És mindezt jó tár­saságban, kellemes vitákkal fűszerezve és sok-sok süti majszolása közben tettük. Az étvágyunk nem csillapodott,folytatás télen!

…Habár csak viszonylag ke­vés alkalommal tudtam a kur­zusokon részt venni, minden olyan óra, melyen általam addig nem ismert területek­be nyerhettem betekintést, további tanulmányaim szem­pontjából egészen bizonyo­san meghatározó élményt nyújtott. Remélem alkalmam lesz jövőre is (intenzívebben) tanulni a Jesi V Akáción.

Egy dunaszerdahelyi orvos ötlete: jidiskájt-tanulás az interneten

Sálom kedves Oberlander rabbi! Elsősorban szeretném nagyon szépen megköszönni, hogy részt vehettem az Önök által kiválóan szervezett Nyári Zsidó Szabadegyetemen. Úgy vélem,a vallásunkról a rendelkezésre álló rö­vid idő alatt rengeteg értékes informá­ciót sikerült átadniuk, és megerősítet­tek hitemben.

Sikerült visszahozni a sábesz fényét az otthonunkba. A JesiVAkáció előtt is gyújtott az anyukám gyertyát, sütött bárcheszt, az édesapám megáldott, de most, miután hazaérkeztem, a Jesi-VAkációról, imádkozással és éneklés­sel fogadjuk menyasszonyunkat – a szombatot…

Hétköznap tfilint légolok, és min­den nap próbálok tanulni. Este A zsidó élet törvényeiből; így szeretnék otthont teremteni az Örökkévalónak a világunkban.

Bölcs tanárként tisztelem Önt és Köves Slomót; türelmesen válaszoltak a kellemetlen világi kérdéseimre is. A legfontosabb, amit hazahoztam ma­gammal – a szabad akarat. Megértet­tem, hogy létezik ilyesmi, és imádko­zom az Örökkévalóhoz, hogy legyen szabad akaratunk és erőnk tanulni a szavát…

A tanuláshoz közösség kell és nagy tudással rendelkező tanár, ezért szeret­ném Önt megkérdezni, hogy nem le­hetne-e valamilyen módon Interneten keresztül tanulni, és így folytatni a Nyá­ri Zsidó Szabadegyetemet.

Fel adna nekünk (biztosan lenne több érdeklődő) egy-egy heti tananya­got, amit a munkánk mellett reálisan át tudnánk venni, és azután megvitat­nánk a kérdéseket, esetleg a bócherek segítségével.

F. Cháim (Dunaszerdahely, Szlovákia)

Sosem késő elkezdeni…

Az első nap mindig idegeskedéssel, szo­rongással is jár a kíváncsiság mellett, bárhová is megyünk. Azon a vasárnap reggelen – a Nyári Zsidó Szabadegye­tem első reggelén – ilyen vegyes érzel­mekkel keltem át a városon. Amikor odaértem a megadott címre, ismeretlen emberek mosolyogva, kedvesen bíztat­tak, hogy reggelizzek velük. Már itt be­szélgetések indultak, és mire a tanulás elkezdődött, már oldódott a hangulat.

Tanultunk: szigorú órarendhez kö­tötten, de kíváncsian, érdeklődéssel tele, és az egyre fesztelenebb hangulatban kérdésekkel „irányítottuk” az óra mene­tét. Ahogy a gyerekek, mi is mindent megkérdeztünk, a hallottakról jót vitat­koztunk és már el is telt az első nap.

A közel két hetes Szabadegyetem hasonlóképpen zajlott: érdekes zsidó té­mák, figyelmes hallgatók. Voltak fiata­lok és kicsit idősebbek; voltak, akik ott honosan mozogtak a zsidó életvitel szo­kásai között, és voltak kezdők (jómagam is), félénken ide-oda leselkedők, hogy vajon hol tartunk most az imában? Jól csinálom én ezt? És mindent megmutat­tak, segítettek. Jóindulatúan, szelíden.

Hiszen a JesiVAkáció célja az volt, hogy minél többen, minél mélyebben ismerjük meg a zsidóságot. Sokunk a múlt révén kötődik a valláshoz, számos családban a háború után kimaradt egy generáció. Egy korosztály nem isme­ri, és ezért nem tudja továbbítani sem a zsidó hagyományokat.

De ha meg akarjuk őrizni az identi­tásunkat, ha nem akarjuk, hogy az itt élő utódok teljesen beolvadjanak a tár­sadalomba, akkor erősíteni kell a zsi­dó érzelmeinket! Ismernünk kell a múltunkat, hogy a jövőnket ezzel a háttérrel tudjuk továbbépíteni.

Különböző okok vezéreltek minket július elején a JesiVAkációra. Egy folya­mat indult el, hiszen a zsidóság megis­merése, tanulása életre szóló program, amit mindenkinek a maga tempójában,önmagának megfelelően kell végeznie.

A tanulást elkezdeni sohasem késő!

Jó volt reggelente úgy felkelni…

Három éve mentem el első alkalommal a Nyári Zsidó Szabadegyetemre. Akkor olyan feledhetetlen spirituális élményt nyújtott, amit azóta sem tapasztaltam semmilyen más zsidó témájú előadá­son. Idén újra alkalmam volt elmenni a jesivába. és részt venni Oberlander Báruch rabbi és Köves Slomó rabbi előadásain. A napok végén boldogan és nyugodtan tértem haza, egy sor megválaszolt és sok, időközben felme­rült kérdéssel a fejemben. Jó volt reg­gelente úgy felkelni, hogy már előre izgultam az aznap felvetődő problémá­kon.

Remek ötlet volt a héber-olvasás óra, felfrissült a szunnyadozó „nyelvtu­dásom”. Örültem a lelkesedésnek, amit a két rabbi és a Pesti Jesiva növendé­keinek arcán láttam. A JesiVAkációnagyon is létező hiányt pótol, néhány éve a zsidóság nekem nem sokkal volt több a puszta ténynél, hogy honnan származom, és néhány ünnepnél, amiknek felszínesen tudtam a történe­tét. Ez mára jelentősen megváltozott, amiben a JesiVAkációnak óriási szere­pe volt. Hálás vagyok érte.

A zsidóság kapuja kitárult…

Mivel, én nem régen léptem Ábrahám szövetségébe, nekem sok minden új volt még. így a véleményem nem el­fogulatlan. Ha röviden és tömören kel­lene összefoglalnom, azt mondanám, életem egyik felejthetetlen élménye volt a Nyári Zsidó Szabadegyetem kéthete.

Aminek a legjobban örültem, az volt, hogy… és ilyenkor az ember meg­említ egy dolgot, ami a legjobb volt számára, de én nem tudom ezt meg­tenni, mivel engem csak olyan beha­tások értek, amelyek még eddig soha, és ez szokatlan számomra. Nagyon-nagyon sokat tanultam, és mint az egy­szeri ember, rádöbbentem, hogy mennyi mindent nem tudok még. A második „legjobb” érzés az volt. hogy kitárult előttem egy új, az eddigieknél sokkal hatalmasabb kapu. A zsidóság kapuja ez, ahonnan folyamatosan áramlik felém a tudás.

Nekem személy szerint nagyon tet­szett a JesiVAkáció jesivai stílusa, ira­ma és színvonala. Ki merem jelenteni, hogy a jesivai tanulási-tanítási stílust tartom a világ legjobbjának. Tanulni csak kérdezve, beszélgetve, így lehet (… és mit mond erre rabbi Méir?…). A tananyag összeválogatása, kidolgo­zása sok munkát és tudást rejt maga mögött. Vallásról és kultúráról hihetet­lenül átfogó képet kaptunk abban a két hétben. Tényleg egyetem volt a javá­ból. A Tórától a Brájtán keresztül a Talmudig, mindenben elmélyültünk a mi gyakorlatlan, tanulatlan szintünkön. A tanulás élményén és örömén kí­vül, ott volt az érme másik oldala: azegyüttlét. A közös tanulás, közös be­szélgetés, evés-ivás, imádkozás, böjtölés, viccelődés csapatkovácsoló érzése. Öröm volt számomra együtt lenni né­hány olyan emberrel, akikkel én egy cipőben járok, mivel sokan ott ismer­kedtek a zsidósággal először. Sok ba­rátot és ismerőst szereztem. Eddigi éle­tem 19 éve alatt soha nem hallottam annyi zsidó viccet, mint az alatt a két hét alatt…

Az lenne jó, ha ezt a JesiVAkációt komolyabb alapra tudnánk helyezni, mert két hét nem elég. Az idő hiányá­nak tudom be azt, hogy a zsidó élet mindennapjaira kevesebb idő jutott. De erre vannak a Pesti Jesivában az előadá­sok, amiket nagy élvezettel hallgatok.

Új út, ismeretlen gödrök…

Még nem részesültem hasonlóan inten­zív és széleskörű oktatásban, ezért na­gyon kellemes meglepetésben volt ré­szem. Nem gondoltam, hogy ennyire nyitott és barátságos lesz a környezet. Az órák többsége átlátható, könnyen érthető volt számomra és Ti is nagyodaadással, figyelemmel és türelemmel ismertettétek a zsidó vallás alapjait.

Azt érzem, hogy elkezdem megta­lálni az Örökkévalóval az egyensúlyt, vagyis önmagamat a zsidó vallásban. Ismét tapasztaltabb lettem, sok újat tanultam és ezzel együtt valami mást is. Úgy érzem, hogy feljebb léphetek egy szinttel, és mindezt általatok tehettem. Új útra leltem, ami ugyan még tele van ismeretlen gödrökkel, de idővel simá­vá fog válni előttem a folyamatos ta­nulással.