Egy Bné Brák-i férfi szerette volna megismerni a nagyapja nevét, ezért felkereste a tel-avivi vallási tanácsot, hogy segítsenek ebben neki. A tanács sikeresen kiderítette nagyapjának a nevét, ám ezáltal kiderült az is, hogy a férfi kohanita származású, ezáltal apja és ő is a papi nemzetség tagja lehet – számolt be a VINnews ortodox hírportál.
A kohanita származás napfényre kerülése a legtöbb esetben nem jelentett volna háláchikus problémát, azonban a férfi felesége egy korábban már elvált asszony. A házaspárnak hat gyermeke van, viszont a Tóra törvényei szerint egy kohén nem házasodhat elvált nővel:
„Szentek legyenek Istenüknek és meg ne szentségtelenítsék Istenük nevét, mert az Örökkévaló tűzáldozatait, Istenük kenyerét áldozzák ők, azért szentek legyenek. Parázna nőt vagy meggyalázottat el ne vegyenek, és nőt, aki elvált férjétől, ne vegyenek el; mert szent (a pap) az ő Istenének.” (3Mózes 21:6–7.)
A vallásos házaspár ezután a városuk rabbijához Ráv Jicchák Zilbersteinhez fordult, aki nemzedékünk egyik legnagyobb vallási döntéshozója. Miután előadták a váratlanul előállt problémát, Zilberstein rabbi azt mondta, hogy költözzenek külön, míg megalapozott döntés nem születik.
Problémát okozott a férfi apjának ketubája, azaz házassági levele is, amiben eredetileg az állt, hogy az apa „Jiszráél”, azaz olyan zsidó, aki se nem kohanita, se nem levita, azonban később a Jiszráél szót kitörölték és azt írták fölé, hogy kohén. Kérdés volt tehát, hogy az ilyen jellegű bizonyíték háláchikus szempontból elfogadható-e, és képes-e változtatni a férfi vallásjogi státuszán.
Az ügyet a Sa’alvim Bét Din elé terjesztették, azt remélve, hogy a vallási bíróság talál olyan megoldást, ami miatt a házaspárnak nem kell elválnia.
A vallási bíróság döntésének meghozatalában fontos szerepe volt annak, hogy a férfi apja nem volt vallásos, és soha nem is említette a fiának, hogy a család kohanita származású lenne, és ezt a vallásjogi státuszt az izraeli főrabbinátuson sem jelentette be.
A Bét Din megállapította, hogy a kérdést tárgyaló négy nagy tekintély – RáSI, Rábénu Tám, RáMBáM és RáMBáN – közül három nem fogadja el a házassági dokumentumot annak bizonyítékaként, hogy valaki kohanita származású. Sőt, mivel a ketubából töröltek szavakat, ezért a negyedik autoritás sem fogadná el háláchikusan hitelesnek a dokumentumot.
Ráadásul az apa házassági kivonatában csupán egy tanú aláírása szerepel, holott a háláchá tisztán kimondja, hogy két kóser tanúnak kell aláírásával bizonyítani a ketubában szereplő információk hitelességét. Ezentúl pedig nemzedékükben már egyáltalán nem biztos, hogy minden kohanita származású ember valóban Áron papi családjának leszármazottja, hiszen az erre irányuló, származást igazoló papírok nem léteznek.
A fentiek alapján a Bét Din végül kimondta, hogy a férfi háláchikus státuszát a fenti bizonyítékok alapján nem változtatják meg, azaz a továbbiakban sem kohénként, hanem, ahogy eddig, jiszráeliként tekintenek rá, így aztán visszaköltözhet feleségéhez, s nem kell elválnia.
| A kohanita származás esetleg meghatározható lehetne genetikai vizsgálattal is, miután az Y-kromoszóma csak az apától öröklődik, s mivel a kohanita státusz is apai ágon öröklődik, így az esetleg kimutathatóvá válik, miután a közvetlen rokonságban álló férfi vonalaknak közös haplotípusa van. Michael F. Hammer és Karl Skorecki professzorok 1997-ben publikált tanulmányában az Y-kromoszóma és a zsidó papi nemzetség közötti tapasztalataikról számoltak be. A meglehetősen korlátozott, 188 alany mintáján végzett vizsgálat alapján azt állapították meg, hogy a genetikai markerek egy szűk halmaza azonosítható a kohanita származásúak valamivel több mint 50%-ánál, de kimutatható a saját kohanita származásáról nem tudók mintegy 5%-ánál is. Hammerék egy későbbi, 2009-es tanulmánya a papi származásúak 46%-ánál egy J-P58-ként azonosított Y-DNS haplocsoportot találtak, de a kohaniták 14%-ánál egy másik származási vonalat is megállapítottak, hogy azok a J2a-M410-es haplocsoporthoz tartoznak. Ezzel szemben az úgynevezett kohén modális haplotípust (CMH), melyet a magát kohanimnak vallók többségében azonosítottak, sok nem-zsidóban is kimutatható, így például a nem-zsidó jemeniek mintegy 68%-ában vagy a jordániak körülbelül 7%-ában. Ezek után nem meglepő, hogy egyelőre a genetikai eredmények nem játszanak szerepet a rabbik zsidó jogi döntéshozatalában. |
Illusztráció: Pixabay