Gyermekszemmel az Örökkévalóról
Szerintetek miért imádkozunk?
Áron: Azért, hogy megköszönjük Istennek, amit adott nekünk. Például amikor játszottam, és nyertem, akkor azt megköszöntem Istennek.
Mojsi: Azért imádkozunk, hogy örömöt szerezzünk Istennek.
Mivel lehet még szolgálni az Örökkévalót?
Noémi: Áldozatokkal.
Hol mutatták be az áldozatokat?
Mojsi: A Szentélyben.
Ma vannak áldozatok?
Együtt: Nincsenek.
Hol találjuk meg Istent?
Noémi: Mindenhol.
Marci: Fent és lent.
Noémi: És középen. A földben nem, mert az tele van földdel.
Ha Isten mindenhol jelen van, akkor mi hogyan férünk el a világban?
Áron: Úgy, hogy olyan pici, hogy nem is látszik.
Isten kicsi?
Mojsi: Nem, akkora, mint az egész világ.
Marci: De a világ végtelen nagy.
Akkor mekkora lehet az Örökkévaló?
Noémi: Ő is végtelen nagy.
Marci: Átlátszó, át lehet lépni rajta, mint a levegőn.
(Mindegyik felugrik, sétál fel-alá, mutatják, hogy hogyan lehet átsétáni a levegőn.)
Mojsi: Isten láthatatlan, nem lehet Őt elképzelni.
Áron: Én úgy képzelem el Istent, hogy nagy szakálla van, de nem öreg, olyan fiatalos az arca.
Mojsi: Isten láthatatlan, nem lehet Őt elképzelni.
Marci: Én úgy képzelem el Őt, hogy egy ilyen alak (ujjával felhőformát rajzol az asztalra), és van két szeme meg egy mosolygós szája.
Mojsi: Nem lehet elképzelni, de néha mégis elképzelem. Nagy szakálla van, és nagyon-nagyon öreg.
Mojsi: Mózes, Ávrahám.
Áron: Mindenki, aki álmodik.
És ki beszélhet Vele?
Noémi: Mózes.
Mojsi: Ávrahám is beszélt Vele, meg Jákov. Meg a próféták.
Áron: Mindenki beszélhet Vele?
Hogyan tudunk Istennel beszélgetni?
Áron: Álmunkban.
Áron: Mindenki.
(A beszélgetés itt rémálmok elmesélésébe fulladt.)
(Steiner Anna)
