Globalízácló, kóserság, magyar zsidóság

Beszélgetés a Rabbinicai Center of Europe által szervezett budapesti kósersági konferencia kapcsán

A kínai zselatin sem kóserebb, mint a magyar – mondja mosolyogva Menachem Margolin rabbi beszél­getésünk kezdetén, amikor arról kérdezem, hogyan be­folyásolja a globalizáció a kóser étkezés szabályait, és miért éppen ez volt an­nak a konferenciának az egyik fontos kérdése, amit Budapesten több mint 80 európai ortodox rabbi rész­vételével rendezett a brüsszeli székhelyű Rabbinical Center of Europe idén már­ciusban. A szervezet ügyvezetőjétől megtudom, hogy az Egységes Ma­gyarországi Izraelita Hitközség és Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség meghívására létrejött értekezleten, a kóserság kérdésére szakosodott rabbik azért
a globalizáció és a modern élelmiszer technika kérdéseit vitatták, mert ezek azok a területek, amelyeken na­gyon otthon kell lennie – természe­tesen a vallási szabályrendszeren túl – azoknak a rabbiknak, akik ma a kó­sersági felügyeletet végzik.

A háború előtt volt „neológ-kóser”, „sábesz” és „mikve”

De nem csak erről szólt a három na­pos tanácskozás. A RCE vezetői kö­zött több magyar származású rabbi is van, mint például a párizsi rabbitanács főrabbija Jirmijáhu Kohn, vagy a gen­fi Ávrahám Yafe Schleisinger, aki ugyancsak békéscsabai születésű. Ezek a rabbik külön figyelmet szenteltek a magyarországi közösség mai helyze­tének. A rabbik közötti beszélgeté­sekben arra az érdekes helyzetre em­lékeztettek, hogy Magyarországon az asszimiláció mellett, mindig is egy na­gyon erős vallásos gyökerű zsidó kö­zösség élt. „Magyarországon sohasem volt reform irányzat” – figyelmeztet Jichák Méir Hertz londoni főrabbi. Sőt még a neológ közösségek is folyama­tosan igyekeztek a háláchához igazod­ni, olyannyira hogy a tízes évektől erős törekvések voltak a Sulchán Aruch autoritásának formális elismerésére is. Nagyon érdekes, hogy annak elle­nére, hogy hazánkban volt közismer­ten a legélesebb a hitközségek közötti szakadás, de ez mégis elsősorban po­litikai jellegű volt. Szervezeti szinten nem igazán működtek együtt, de a vallási törekvések tekintetében a ma­gyar neológia nagyon ragaszkodott a hagyományokhoz. A háború előtt volt „neológ-kóser”, „sábesz”, sőt állítólag a Dohány utcai zsinagóga pincéjé­ben még egy rituális fürdőt is kialakí­tottak, amikor a zsinagógát építették. „Hol van ez a konzervatív (maszorti) vagy reform irányzathoz képest, amely minden alaphagyománytól teljesen el­szakadva semmifajta jelentőséget nem tulajdonít ezeknek a micváknak és a háláchá követésé­nek?” – kérdezi a bé­késcsabai születésű Schlesinger rabbi.

A rabbik beszá­molóiból azt is meg­tudhattam, hogy nem véletlenül az amerikai reform és
konzervatív (masorti) irányzat ellen kelt ki nemzedékünk egyik legnagyobb rabbija Moshe Feinstein (1895-1986) „ők ugyanis elveikben utasítják el a zsidó vallás alapjának, a Tórának isteni mi­voltát, és a zsidó vallásra inkább, mint emberi alkotású történelmi hagyomány­ra tekintenek” – magyarázza a párizsi (pesti születésű) Kohn főrabbi.

Magyarországon soha nem volt gyökértelen zsidóság!

 A konferencián az is szóba került, hogy milyen mértékben gyarapodnak a kó­ser fogyasztók világszerte. Évente 8-10 százalékkal növekszik a kóser élelmi­szerekre való igény és ez nyilván annak tudható be, hogy a világon mindenütt egyre több a vallásos zsidó és a fiatal nemzedék különösen az ortodoxiát tartja legautentikusabbnak. „Európá­ban soha nem volt számottevő reform vagy konzervatív zsidóság – Kelet-Euró­pában különösen nem -, de Ameriká­ban egészen 10-20 évvel ezelőttig még a reform zsidóság volt a legnagyobb. Mégis a mai felmérések és statisztikák szerint 2050-re az amerikai zsidóság­nak több mint a fele az ortodox irány­zathoz fog tartozni” – hívja fel a figyel­münket Margóim rabbi – „A gyökerek nagyon lényegesek. Magyarországon például hagyománya van a vallásos or­todox zsidóságnak, a chászid és a nem chászid irányzatoknak, de még a neo­lógiának is. Ezek mind ragaszkodtak a maguk módján a gyökerekhez (egy részükkel egyet lehet érteni, más ré­szükkel meg nem). Szemben a reform vagy konzervatív (masorti) zsidósággal, amely mindent felülbírált és így gyökér­telen zsidósággá vált! A Misna szavaival élve (Atyák 3:17.) »egy fa, amelynek kevés a gyökere. Ha vihar kerekedik, gyökerestül kitépi és felfordítja…« Eu­rópára amúgy is inkább jellemző a ha­gyományok tisztelete, és talán éppen ezért nem jött létre itt soha számottevő reform vagy konzervatív közösség”. „Örömmel tapasztaltam” – teszi hozzá Oberlander Báruch pesti rabbi – „hogy az elmúlt években a Mazsihisz szellemi vezetői is egyre inkább törekszenek a Sulchán Áruch megtartására. A legtöbb zsinagógából mára kikerült az orgona, függöny került a férfi és női oldal közé és a fiatal rabbik között is egyre többen igyekeznek a szombatot tartani és orto­dox életvitel szerint élni. Azok a fiatal neológ rabbik, akik tanítványaim is vol­tak, mind egytől-egyig a hagyományos módon a szabad ég alatt esküdtek”.

Egy ortopéd orvos sem végez sebészeti beavatkozást…

 A konferencia amúgy annak az érdekes ténynek is tanulsága volt, hogy még az ortodox rabbik között is mennyire fon­tos egy adott szakterület közvetlen is­merete. „Még ortodox rabbik között sem mindenki szokott kósersági fel­ügyeletet végezni, pláne válásokat vagy betéréseket intézni. A világon nagyon sok rabbi tartózkodik ezektől, ugyanis egy hibaejtés esetén, ha a válás vagy a betérés nem felel meg a háláchának, akkor annak nemzedékeken át örök következményei lehetnek egy ember és egy egész család életére. Ahogyan egy jó ortopéd orvos sem biztos, hogy vál­lalkozik sebészeti beavatkozások vég­zésére, ugyanígy egy felelősségteljes rabbi is csak a szakterületére koncent­rál, az oktatás mellett, ami mindannyiunk kötelessége és küldetése. Tel­jes szívemből kívánom Oberlander, Weisberger és Köves rabbiknak, hogy a helyi közösséget erősítve vigyék to­vábbra is a történelmi zsidóság zászla­ját. Nem könnyű feladat ez, de rabbik nem riadnak vissza a nagy kihívások­tól” – erősíti meg Schleisinger rabbi.