A holográfia feltalálójaként írta be nevét a tudomány történetébe, de kevesen tudják, hogy a Nobel-díjas Gábor Dénes eredeti családneve Grünszberg volt.
A Nobel-díj a tudomány, az irodalom és a béke területén elért kiemelkedő teljesítmények legnagyobb nemzetközi elismerése. Az 1895-ben alapított kitüntetés történetében feltűnően magas a zsidó származású díjazottak aránya: a több mint kétszáz Nobel-díjas zsidó származású tudós, író és közéleti személyiség között számos magyar kötődésű alkotót is találunk. A magyar kötődésű Nobel-díjas közül 12-en zsidó családból származtak. Közéjük tartozott Gábor Dénes is, aki a holográfia megalkotásával forradalmasította a modern képalkotást.
A magyar Nobel-díjasok között
A Nobel-díjasok teljesítménye az egész emberiség javát szolgálja, mégis természetes, hogy minden nemzet büszkén tekint saját nagyjaira. A magyar Nobel-díjasok számbavétele nem egyszerű feladat, hiszen legtöbben külföldön érték el világraszóló eredményeiket. Ebbe a kivételes társaságba tartozik dr. Gábor Dénes (1900–1979) fizikus, gépész- és villamosmérnök is, aki 1971-ben vehette át a fizikai Nobel-díjat, nyolcadikként a magyar kötődésű Nobel-díjasok sorában.
Grünszbergből Gábor
A tudóst ma a világ Dennis Gabor néven ismeri, ám születésekor még Grünszberg Dénesként látta meg a napvilágot 1900. június 5-én Budapesten, Terézvárosban. Édesapja, Grünszberg Bernát a Mátra vidékéről érkezett a fővárosba, ahol szorgalmának és tehetségének köszönhetően az Általános Kőszénbánya Rt. egyszerű tisztviselőjéből a vállalat vezetőjévé emelkedett.
Édesanyja, Jakobovits Adél egy gyulai órásmester lánya volt. A család 1902-ben magyarosította nevét, így lett a Grünszbergből Gábor.
A Markó utcától Berlinig
A fiatal Gábor Dénes a Markó utcai főreáliskolában tanult, ahol meghatározó hatással volt rá osztályfőnöke, dr. Szemere Samu filozófus és esztéta. Nemcsak az irodalom szeretetét ültette el benne, hanem életre szóló barátság is kialakult közöttük.
A budapesti Műegyetemen kezdte felsőfokú tanulmányait, de hamarosan úgy döntött, hogy Németországban folytatja képzését. Döntésének hátterében nemcsak szakmai ambíciók álltak.
„Nem voltak méltók a Műegyetemhez”
Egy 1972-es budapesti látogatása során így emlékezett vissza távozásának okaira:
„Úgy éreztem, hogy a Turul és más bajtársi szövetségek naponta megismétlődő egyetemi botrányai nem voltak méltók a Műegyetemhez és nem segítették elő tanulmányaimat. Ezért mentem Berlinbe…”
Bár a numerus clausus személyesen még nem érintette, a kor légköre és az egyetemi antiszemitizmus hatása alól ő sem vonhatta ki magát. Berlinben mérnöki diplomát szerzett, majd a német elektromos iparban helyezkedett el.
Hitler és Gábor Dénes nem élhettek egy országban
A történelem azonban ismét közbeszólt. Amikor 1933-ban Adolf Hitler hatalomra került, Gábor Dénes gyorsan felismerte a veszélyt.
„Tudatában voltam annak, hogy Hitler és én egy országban nem élhetünk.”
A tudós még ugyanabban az évben Angliába költözött. Londonban új hazára és új lehetőségekre talált: az Imperial College professzora lett, ahol később világhírű kutatásait is folytatta.
A találmány, amely megelőzte a korát
A holográfia története jól példázza, hogy a tudományos zsenialitás nem mindig talál azonnal visszhangra.
Gábor Dénes már 1947-ben kidolgozta a holográfia elméletét, amely lehetővé tette a tárgyak háromdimenziós, térhatású megjelenítését. A technológia azonban évtizedekkel megelőzte korát: a szükséges lézeres eszközök még nem álltak rendelkezésre.
A tudományos világ csak a hatvanas években kezdte felismerni munkájának jelentőségét. A késve érkező elismerés végül 1971-ben Nobel-díj formájában érkezett meg.
A teniszpályán született a holográfia?
A Nobel-díj után az amerikai sajtó egy különösen látványos történetet kezdett terjeszteni. Eszerint a holográfia ötlete teniszezés közben jutott eszébe a tudósnak, miközben a röpködő labdákat figyelte.
A legenda jól hangzott, de nem volt igaz.
„Amikor én teniszeztem, akkor a labdákat azért figyeltem, hogy vissza tudjam ütni. Ha közben a holográfiára gondoltam volna, akkor biztosan elvesztettem volna a szettet.”
A történetnek ugyanakkor volt némi valóságalapja. Gábor Dénes elismerte, hogy a teniszpálya melletti várakozás közben gyakran foglalkoztatta a holográfia problémája.
„A tudós pihenés alatt sem tud szabadulni tudományos problémáitól.”
Forrás: Zsadányi Oszkár, „Gábor Dénes útja a Markó utcai főreáltól – a Nobel-díjig”, Új Élet, 1972. 27. évf. 9. szám, 5. old.
Borítókép: Wikipédia. AI segítségével méretezve.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.