Sokan örülnek ennek a tendenciának, mások az aggályaikat hangsúlyozzák.
A hadsereg nemrégiben hozott határozatának értelmében kötelesek nőket integrálni a tüzérségi alakulatokba. „Egyáltalán nem bánom, hogy ezt az egységet választottam”- mondja a 18 éves Szmádár. „A lehető legharcosabb egységben akartam szolgálni. Amit egy férfi meg tud csinálni, arra egy nő is képes.” Nem egyedi eset az ő története: míg négy évvel ezelőtt csupán három százalék volt a besorozott nők aránya, addig ez mára elérte a hét százalékot, a következő évben pedig várhatóan már 9,5 százalék lesz. A folyamatról néhány hónappal ezelőtt már beszámoltunk.
A nők arányának növekedését részben az okozza, hogy elfogadottá vált a nők szerepvállalása a harcoló alakulatokban, részben pedig az, hogy csökkentették a férfiaktól megkövetelt szolgálati idő hosszát. Jelenleg a férfiak 2 év 8 hónapos, a nők pedig két éves szolgálati időre kötelezettek. Ha egy nő harcoló alakulatban akar szolgálni, akkor neki is 2 év 8 hónapot kell kitöltenie.


Éppen a napokban nevezték ki a második női zászlóaljparancsnokot az izraeli hadseregben. (Az elsőt két és fél évvel ezelőtt nevezték ki az Ejtám nevű harcoló alakulat élére.) Reut a Rochev sámájim (Égutazó) egységet vezeti jövő nyártól. Ez a drónokat kezelő egység 2010-ben vált önállóvá, és a tüzérségi hadtest legfontosabb speciális egységének tartják. Az egység egyes csapatai szárazföldi egységekhez csatlakozva támogatják és látják el információval a csatatéren küzdő katonákat. Részt vettek a 2012-es és a 2014-es háborúban is.
Azonban míg Gádi Eisenkot vezérkari főnök támogatja, hogy nők kerüljenek a tüzérségi egységeken belül vezető pozícióba, addig vannak, akik – különböző okokra hivatkozva – erőteljesen ellenzik a döntést, és azt is, hogy nők harcoló alakulatokhoz kerülhessenek. A szárazföldi erők egykori parancsnoka, Jiftách Ron-Tál szerint a nők szolgálata a fegyveres erőknél az izraeli hadsereg gyengülését eredményezi. „Felháborító elhatározás, mely károkat fog okozni minden elképzelhető területen, többek közt a hadsereg harcképességében is.” Szerinte azok a baloldali csoportok, melyek nagymértékben támogatják, hogy a nők harcoló alakulatok katonái lehessenek, szándékosan gyengíteni akarják a hadsereget: „Ezek a csoportok, bizonyítékok vannak rá, gyengíteni akarják a hadsereget. Első kézből hallottam ezt, és azt gyanítom, hogy ez az úgynevezett ’demokratikus’ folyamat megpróbálja gyengébbé tenni a hadsereget, és ez egyszerűen elképzelhetetlen. Nagyon aggódom.” Ezután így folytatta: „Aki valaha is harcolt ezekben az egységekben, az tudja, olyan lépés ez, melyet örökre bánni fogunk. Harcképtelenné válik tőle a sereg… olyan embereket integrálunk, akik nem alkalmasak ezekre a feladatokra… A Kárákál egységben tucatszor több a sérülés a nők esetében, mint a férfiaknál. És mivel, sajnos, ellenséges országok vesznek minket körül, melyeknek a többsége nem érdekelt a fennmaradásunkban, ez meglehetősen nagy probléma. Nem lesz senki, aki képes lesz harcolni, és megvédeni minket.”

Más szempontot vet fel a nők harcoló alakulatokban való szolgálatával szemben Ávigdor Káháláni tartalékos dandártábornok. „Amikor megsérültem, megégtem, és nem tudtam elhagyni a tankot, csupán egyetlen szót ordítottam: anya! Egy gyereknek csak egy anyja van, és a háborúban harcoló lányok teljesen mások lesznek [mint amilyennek egy anyának lennie kéne].” Káháláni jelenleg az Izraeli Katonák Jóllétéért Egyesület elnöke. A jom kipuri háborúban az ő egysége tartott fel 500 szíriai tankot. A hatnapos háborúban súlyosan megsérült, amikor tankja lángra kapott. Harctéri érdemei elismeréseként több kitüntetésben is részesült.


Forrás: Haaretz, Behind the News, Arutz7, Arutz7, Arutz7