Forrt a levegő, avagy összegzés a JesiVakációról

Forrt a levegő, avagy összegzés a JesiVAkációról

Milyen emberek lehetnek azok, akik a július felét (azt a gyönyörű második, napsütötte felét) arra szánják, hogy Bibliát, chászidizmust, zsidó irodalmat és kultúrát tanuljanak egy jesivában? Őrültek? Elvetemültek? Tudásra éhes emberek?

Remélem, hogy minden kedves olvasó a harmadik feltevésre tippelt. Az egyetlen közös nevező Oberlander Báruch rabbi nyári jesivájának tanulói között az volt, hogy valamennyien szomjaztak a tudásra. Fogtechnikus és rabbiképzős, a zsidóságba betérni szándékozó és a pozsonyi rabbi leszármazottja, a konyháját éppen kaserolni készülő és megrögzött materialista, magyar és szerb, Tórában járatos és olyan, aki a képes Bibliánál tart egyaránt eljött a JesiVAkációra, hogy július 19-től egészen a hónap végéig naponta reggeltől estig tanuljon. Sokunknak még az ebéd is tanulásnak számított, az áldások, rituálék újszerűsége miatt.

A tanórákon úgy szikrázott a levegő a vitáktól, hogy a forró júliusi nap elbújhatott mellettünk. E sorok írója is részt vett a JesiVAkáción, mint felületes Tóratudású, sok-sok vallási és filozófiai irányzat között tévelygő tősgyökeres zsidó hallgató. Oberlander rabbi úgy építette fel az órákat, hogy a kezdőtől a haladó Tóratanulmányozóig mindenkinek érthető és érdekes is legyen. Nem ez lehetett a legnehezebb feladata, mert a Tóra mindig mond valami újat, akárhanyadszorra is olvassák és a magyarázatot is mindenki más szinten érti meg.

Oberlander Baruch rabbi két bócherével: Nógrádi Bálinttal és Köves Slomóval két hét alatt megtanítottak minket a chászid filozófia, a Talmud, a zsidó irodalom, a mindennapi zsidó élet és a Bibliatanulmányozás alapjaira úgy, hogy annak a tananyagnak íze volt. Nem hevenyészett, nyers tudást, zsidóságvitamin-injekciót kaptunk, hanem illatos, finom, jól fűszerezett eleséget, ami átjárja az emésztés csatornáit, mielőtt felszívódik a vérbe, hogy onnan testünk részévé váljon. A Talmud óra vetekedett a helyi konyha mákos süteményével, amivel pedig nehéz felvenni a versenyt (bevallom, néha a mákos tekercs győzött, de harmadik felszólításra mindenki bent termett az előadáson). Nem is tudom szétválasztani a tartalmat a formától, amit csináltunk (imák, étkezések, szüneti beszélgetések), tanultunk és ahogy tettük mindezt, az egy egységet alkot.

A JesiVAkációnak és Báruch óráinak nem az ismeretátnyújtás a lényege, és azt sem mondható, hogy Báruch téríteni akarja hallgatóit. A foglalkozásokon leginkább kérdéseket tisztáztunk úgy, hogy a legkényesebb, legdurvább kételyeinkkel, feltevéseinkkel is törődtek tanáraink. Nógrádi Bálintot és Köves Slomót külön meg kell említenem: fiatal koruk ellenére megállták a helyüket Báruch mellett. Ez vitakultúrájukat, tudásukat és hitüket dicséri.

És az eredmény? Nem egy újabb izmust tanultam meg, nem azt tanultam, hogy a chászidizmus bölcseinek nyomát kell követni, hanem azt, hogy én is keressem azt, amit ők kerestek – és amit máig is kutatnak.