A Fortepan adatbázisábába, Magyarország legnagyobb, ingyenesen felhasználható online fényképgyűjtő oldalára történelmi jelentőségű, haszid életképeket ábrázoló fotók kerültek. A fekete-fehér fotók segítségével elevenítjük fel az elpusztított felsővisói zsidó világot.
A Fortepan folyamatosan bővülő adatbázisába nem oly régen kerültek feltöltésre dr. Szánthó István 1940-ben készült képei. Habár a képekhez egyelőre nincsen hozzárendelve a készítésük helyszíne, egy-két tábláról az is leolvasható: Havasmező (Poienile de sub Munte, Románia), Felsődabas és egy Horthy Miklós tér… A 148 kép legtöbbje Észak-Erdélyben készült, vannak közöttük táj- és utcaképek, katonák és közöttük valószínűleg munkaszolgálatot teljesítő emberek is, hétköznapi életképek, melyek közül néhányon haszid férfiak is láthatók. Utóbbiak a havasmezői tábla, a templomtornyok és a haszidok viszonylagos nagy csoportja alapján beazonosíthatók: Felsővisón (Vișeu de Sus, Románia) készültek. Ezek a képek kiemelkedő jelentőséggel bírnak, ugyanis haszid közösségekről, pláne ebben a térségben csak igen kevés kép készült, de legalábbis kevés kép jutott el a széles nyilvánossághoz.
Felsővisón a 19. század elejétől kezdve megfordultak már zsidók, ám nagyobb számban csak 1850 után telepedtek le a városban. A hitközséget formálisan 1877-ben szervezték meg. A szervezeti felépítéssel kapcsolatban külön érdekesség, hogy a tagok nem fizettek hitközségi adót, hanem adományokkal támogatták a zsinagógák, mikve stb. fenntartását.
A helyi zsidó közösség a századfordulón már a lakosság harmadát jelentette, mely létszámában egészen a vészkorszakig folyamatosan növekedett, igaz arányaiban, az összlakossághoz képest csökkent a számuk: 1910-ben 3667 fő (32,9%), 1941-ben pedig 4269 fő (26,8%) tartozott a hitközséghez. Beszédes tény, hogy 1941-ben a hitközség tagjaiból 3804 ember vallotta magát jiddis anyanyelvűnek, azaz a közösség 89,1%-a (!). A város jiddis megnevezése „Oberviseve”. Felsővisón héber betűs nyomda is működött.
A felsővisói hitközség az orthodoxia erős bástyáját alkotta, ahol négy nagyobb zsinagóga volt, számos héder és jelentős jesiva is működött.
A közösség első ismert rabbija egy sátoraljaújhelyi Talmud-chóchem, Günzler Jehuda Léb fia, Günzler Sámuel (Reb Smuél Smelke, 1835–1911/5671. ijár 5.) volt, akit a hagyomány szerint maga az újhelyi rebbe, a Jiszmách Móse áldott meg. Mádon a híres Kol Árje tanítványa lett, majd tanulmányai befejezése után több rabbitól is kapott szmichát, közöttük a ternopoli rabbitól, Ráv Joszef Babadtól (1801–1874), aki maga a szánzi rebbe híve volt és a híres Minchát Chinuch szerzője. Günzler rabbi korai tekintélyét mutatja, hogy az 1868/69-es zsidó kongresszuson „képviselő” volt, igaz az ülések többségétől távol tartotta magát, mivel azokon elsősorban a haladópártiak érvényesültek. Günzler rabbi egyébként kiválóan beszélt magyarul, melyet egy 1900 nyarán írt beszámoló is tanúsít, mely a felsővisói kerületi választásról számolt be, ahol „a főrabbi szép magyar beszéddel üdvözölte a dr. Nagy Ferenc államtitkárt”. Fülbemászó ünnepi beszédei és Tóra-magyarázatai Mésiv Nefes (Máramarossziget, 1912) címen jelentek meg.
A hitközségben kiváló dájánok is működtek, így Ráv Schiffmann Eliezer Méir (Lázár, 1860?–1939), aki 1900-ban Nyírlugoson lett főrabbi, mely posztot haláláig tölött be. A másik kiemelkedő rabbiülnök pedig Ráv Gottlieb Chájim Mordecháj Jákov (Reb Jánkele, 1878–1936) volt, aki 1926-ban Miskolcra költözött, ahol az ottani szefárd, vagyis haszid közösség rabbija lett; sírja máig zarándokhely.
Miután az első világháborúban Viznitz (Vizhnitsa, Ukrajna) hadszíntérré változott, akkor az ott székelő híres rebbe, Jiszáél Hager (1860–1936) Nagyváradra (Oradea, Románia) tette át udvartartása székhelyét. A harmadik viznitzi rebbével utaztak fiai is; – Felsővisó Tóra-csillaga még nagyobbra emelkedett, amikor 1926-ban Ráv Menáchem Mendel Hager (1886–1941/5701. tévét 13.) ide költözött. Aki Menáchem Mendel Hager rabbit ismerte, tudta, hogy a rebbe kívülről idézi a Talmudot, lapra és oldalrészre pontosan tudja megmutatni a Gemárában az egy-egy kérdésre vonatkozó válaszokat… Visón hatalmas jesivát alapított, és az apja nevét viselő („Bét Jiszráél”) két emeletes modern intézményt építtetett. Amikor szentéletű apja visszaadta lelkét az Örökkévalónak, akkor ő éppen Amerikában volt, hogy pénzt gyűjtsön több mint 200 szinte éhező, szegény sorban sínylődő bóherei számára. Apja örökébe öccsét, Ráv Chájim Méir Hagert (1887–1972) választották, azonban a viznitzi haszidok egy része nem őt, hanem Reb Mendelét tekintette a negyedik rebbének, így Felsővisó igazi haszid központtá vált.
Reb Mendele halálakor az orthodox zsidó sajtó a Tóra szavait idézte, hogy a rebbe utáni veszteséget legjobban „gyermekei”, vagyis a jesiva bóherei tudják átérezni: „… Izrael egész háza („Bét Jiszráél”), sirassák meg a tüzet, melyet kigyújtott az Örökkévaló” (3Mózes 6:10.).
A visói admúrt idősebb fia, Báruch Hager (1908–1944) követte a rabbiszékben, akit a közösség javával együtt deportáltak Auschwitzba. Az elpusztított felsővisói közösségről ez a néhány fotó állít mementót. Emlékükből fakadjon áldás!
Dr. Szánthó István teljes albuma a Fortepanon ide kattintva érhető el.
Cseh Viktor
Források:
Kepecs József dr. (szerk.), A zsidó né– pesség száma településenként 1840–1941. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal, 1993. 190–191. o.
Spitzer, Slomo (szerk.), Kehilot Hungaria. Jerusalem: Machon Yerushalayim, 2009. 322–324. o.
Ujvári Péter (szerk.), Magyar Zsidó Lexi- kon. Budapest: Zsidó Lexikon, 1929. 272. o.
„A felsővisói főrabbi”, Orthodox Zsidó Ujság, 1941. 3. évf. 4. szám, 3. o.
„A felső-vissói választás.”, Budapesti Napló, 1900. 5. évf. 218. szám, 2–3. o.