Vájáász Chirom et hákijrot…

Bécálél kései utódja

“Készített azután Chirom üstöket, lapátokat és hintőedényeket. Ezzel bevégezte Chirom az egész munkát, amit az Örökkévaló házához kellett készítenie Salamon király megbízásából.” (1Királyok 7:40.)



Ez a mindössze tíz szakaszból álló rész Vájákhél szakaszának háftárája az áskenáz rítus szerint. A szfárd zsidók P’kudé háftárájaként olvassák ugyanezt. A Vájákhél t és a P’kudé t rendszerint együtt olvassák: ezek pontosan részletezik azokat a tárgyakat és felszereléseket, amelyeket Salamon immár fölépült Szentélyében készített Chirom mester. Maga a részletes leírás és a mesterember alakja párhuzamos a két Tóra- fejezettel. A pusztaságbeli hajlék és a jeruzsálemi Szentély közötti folyamatosság is összeköti a háftárát a heti szakasszal: mindkettő Izrael Istenének, a Világegyetem Urának lakhelye. Salamon avatóbeszédében fölveti ugyan: “…vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba Téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem!” (1Királyok 8:27.) de a nép szemében mégis a Szentély jelképezte az isteni Jelenlétet.

A Szentély építését elbeszélő fejezetekben gyakran találkozunk “Chirom” formában Chirám mester nevével. Ez a zsidó mesterember a Tórá ban szereplő Bécálél kései utódja noha nem leszármazottja volt, “egy Náftáli törzséből származó özvegyasszony fia… az apja azonban türoszi [cori] rézműves” (1Királyok 7:14.). A párhuzamos szövegből (2Krónikák 2:6.) további részletek derülnek ki. Salamon kérte Türosz királyát akit érdekes módon szintén Chirámnak hívtak , hogy küldjön neki “egy olyant embert, aki ért az arany, az ezüst, a réz és a vas megmunkálásához”. Ez a király jó barátja volt Dávidnak, és annak idején cédrusfát küldött neki a palotaépítkezéshez. Amikor Salamon trónra lépett, Chirám barátságos üdvözletet küldött neki, és újabb cédrusszállítmányokban egyezett meg vele.


* * *



Ki lehetett az “idegenbe szakadt hazánkfia”, a Türoszban élő Chirám mester? Kétségtelenül zsidó volt hiszen az Írás tanúsága szerint édesanyja Náftáli törzséből származott, s talán második házassága révén került Türoszba , és Flavius szerint “Chirám anyai részről Náftáli törzséből származott, míg apja türoszi volt, [de] izraeli származású” (Flavius: A zsidók története 8:76.). A krónikák második könyvé ben egy másik hagyomány nyomait találjuk: anyja Dán törzséből származott, és apja volt a Náftáli törzsből való (2:13.). Rási és Kimchi Flavius nyomán úgy vélik, hogy Chirám apja izraeli zsidó volt, és azért mondja az Írás “türoszinak”, corinak, mert ott telepedett le. J. Kiel (Dáát Mikrá, 1Királyok 7:14.) azt gondolja, hogy az “apja türoszi ember” (“is cori”) kifejezés mesterére vonatkozik, akitől a rézművességet tanulta. Az sem lehetetlen, hogy apja Türosz egyik vezető embere volt.

Chirám elsősorban rézműves volt. Kiel ebből arra következtet, hogy arany- és ezüstművesekből Salamonnak nem volt szüksége külföldi szakemberekre.


* * *



A Midrás még egy párhuzamot fedez föl a pusztabeli hajlék és a jeruzsálemi Szentély között: mindkettő építésében Jehudá és Dán törzse tűnt ki. A Sátor építőmestere, Bécálél, Jehudá törzséből származott, segédje, Oholjáv pedig dánita volt. A háftárában maga a király képviseli Jehudá törzsét, s A krónikák könyve szerint a türoszi mester származott a Dán törzsből. A Midrás ebből azt a tanulságot vonja le, hogy a jól működő társas kapcsolatokat érdemes megőrizni (Pszikta Rábá 6.).

A Szentély-építés munkálatainak befejezéséből a Midrás eredeti következtetéseket von le: a “munkálatokban” az azonos szóhasználatból kiindulva – “vátislám kol hámálchá” – a világ teremtésének munkálatait is bele kell érteni, tehát a világ teremtése tulajdonképpen most, a jeruzsálemi Szentély fölépítésével fejeződött be. “Ezért hívják Salamont (héberül) Slomónak, ami a “sálém” (egész) szótőből ered, mert általa egészült ki, teljesedett be a világ megalkotása…” (Uo.) További gondolattársítással a Szentély befejezése, a “vátislám” és a béke eszméje között teremt összefüggést a Midrás: meglett a Szentély, és békességet hozott…