Talmud
Nők a Talmudban (III)[1]
A Talmud Hét Prófétanője
Mögilá 14a-b.
A Bökcsek azt tanították egy Brájtában: Negyvennyolc próféta és hét prófétanő prófétált Izraelnek…
Ki volt ez a hét prófétanő? Sára, Mirjám, Debóra, Hanna, Avigail, Hulda és Eszter.
Sára prófétanő volt, amint írva van[2]: „…aki atyja Milkának és atyja Jiszkának”. Azt mondta Ráv Jichák: Jiszká tulajdonképpen Sára. És miért hívták Jiszkának? Mert a szent ihlet sugalmazta a gondolatait (száchin = „látó”), amint írva van[3]: „Bármit mond neked Sára, hallgass a szavára”. És egy másik magyarázat: Azért nevezték jiszkának, mert mindenki bámulta (száchin) szépségét.
Mirjám, a Messiás megjövendölője
Mirjámmal kapcsolatban ez áll a szentírásban[4]: „Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nővére…”. De hát nem volt-e ő egyúttal Mózes testvére is? Ráv Náchmán Ráv nevében a következőt mondta: Mert akkor prófétált, amikor még (csak) Áron testvére volt, (mielőtt Mózes megszületett volna), mondván: „Anyám nemsokára fiút szül majd, aki meg fogja szabadítani Izraelt”. És amikor végül megszületett (Mózes), az egész ház fénnyel telt meg. És akkor az atyja felemelkedett, megcsókolta Mirjám fejét, és így szólt hozzá: „Leányom, a próféciád beteljesedett”. Mindazonáltal, amikor belevetették (az újszülött Mózest) a folyóba, Mirjám atyja megfenyítette a lányát, és e szavakkal vonta kérdőre: „De leányom, hát hol van a te híres próféciád?” Ezért olvashatjuk[5]: „És ott állt a nénje távolabb, hogy megtudja, mi történik vele” – hogy miképpen végződik a prófécia (azaz végül életben marad-e Mózes és megszabadítja-e Izráelt, amint azt ő, Mirjám prófétálta).
Debóra hadvezér
Debóráról ezt olvashatjuk[6]: „…Debóra prófétanő, Lápidot felesége…”.
Mit jelent az, hogy Lápidot (lángok) felesége? Korábban kanócokat készített a Szentély számára. (Rási – a Templomsátor számára, amely Silóban állt.) „Debóra pálmája alatt szokott tartózkodni”[7]. Miért (döntött úgy Debóra, hogy) éppen egy pálmafa alatt (ítélkezik Izrael dolgaiban)? Simon ben Ávsálom rabbi azt mondta: Azért, hogy meg ne szegje a jichud (kettesben maradni egy férfival) tilalmát. Debóra nagyon vigyázott arra, hogy meg ne szegje ezt a tilalmat. (Rási – egy pálmafának, más fákhoz viszonyítva, nagyon magasan vannak az ágai. Ezért aztán, ha felkereste egy férfi, nem lehetett azt állítani, hogy intim kettesben van vele, míg egy házban vagy egy alacsonyabb lombozatú fa alatt inkább érhette volna ez a vád.) Egy másik ok: Amiképpen ennek a pálmafának is csupán csak egy szíve volt, ugyanúgy egész Izrael is, abban a nemzedékben, egy szívvel szerette az ő mennyei Atyját.
A szarú profétája
Hannáról ez áll az írásban[8]: „Akkor Hanna így imádkozott: »Szívem ujjong az Úrban, magasba emelem szarumat Isten dicsőségére«”. (Azzal hogy) a „magasba emelem szarumat” (kifejezést használta) a „magasba emelem kulacsomat” helyett, (prófétikusan azt sejtette), hogy a szaruból (öntött olajjal) felkent Dávid és Salamon uralkodása hosszú lesz, míg a kulacsból (öntött olajjal) felkent Saul és Jéhu uralkodása nem lesz hosszú.
A „fonogató” próféta nő
Avigailról ezt olvassuk[9]: „Amikor a szamáron ülve egy hegy által eltakarva lefelé ment…”. (Miért használja a szentírás azt a kifejezést, hogy) „egy hegy által eltakarva”? Nem az kellene ott álljon, hogy „a hegyről”? Rábá bár Sámuél azt mondta: Ez (a szokatlan kifejezés) azt jelzi, hogy Avigail és Dávid találkozásakor olyan vér folyt, amely az elrejtett testrészekből ered. Avigail a kezét megkente (nidá) vérrel, és odamutatta Dávidnak (kérve őt, hogy döntsön, nidá-e vagy sem). Mire Dávid azt kérdezte tőle: „Mutogatjuk-e a vért az éjszaka sötétjében?” (azaz éjjel nem lehet vérrel kapcsolatos kérdéseket vizsgálni és ezekben döntést hozni). Avigail így felelt: „Szokták-e főben járó vétségek esetében éjjel lefolytatni a büntető eljárást?” (A válasz természetesen: nem. Akkor meg miképpen dönthetsz férjemről, Náválról és ítélheted halálra őt?”) Dávid azt mondta neki: „Ő (Návál) elárulta a koronát, és ezért nem szükséges ítélkezni felette (azaz itt rögtön megölethetem, akár az éjszaka közepén is).” Avigail erre azt felelte: „Saul még él, a te kiválóságodról pedig még nem szerzett tudomást a világ (vagyis még nem vagy felhatalmazva arra, hogy mint a király elleni lázadót, halálra ítéld).” Ő (Dávid) erre azt mondta neki[10]: „Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert megakadályoztál ma a vérontásokban”. A „vérontásokban”-nal két (olyan) esetre (is) utal, (amelyben megmentette Dávid életét. Mégis csupán egyet örökítettek meg ezek közül). A szentírás feltárja, hogy Avigail megmutatta a lábát (és Dávid, attól fogva, hogy megpillantotta), a fényénél utazott tovább (Rási – iránta [Avigail iránt] érzett emésztő vággyal a szívében) három párszányi úton át. Dávid azt mondta Avigailnak: „Figyelj rám (vagyis hálj velem)!” Mire az asszony[11]: „Ne legyen egy ilyen botlásod”. Az ilyen-nel azt sejteti, hogy lesz még egy másik (eset) is. És mi volt ez a másik eset? A Batseva-epizód. Vagyis igaznak bizonyult a prófécia.
„Az életed, uram, akkor is az élők csomójába lesz kötve”[12]. Amikor Avigail elbúcsúzott tőle (Dávidtól), azt mondta neki[13]: „És ha majd az Örökkévaló jót tesz veled, uram, ne feledkezz meg szolgálódról!”. Ráv Náchmán azt mondta: Úgy van, ahogy mondani szokták: Egy nő, miközben beszél, már „fonogat”. (Rási – Náválról beszélt ugyan, mégis szóba hozta, hogy amikor Návál meghal, Dávidnak jusson eszébe [ő, Avigail] és vegye el feleségül.) Mások azt mondják: A liba járás közben előregörbed, de a szeme a távolt fürkészi (vagyis Avigail előrenézett, a jövőbe, amikor majd Dávid feleségül veszi őt. Ebből látjuk, hogy Avigail prófétanő volt).
Hulda a próféta rokona
Huldáról ezt olvassuk[14]: „Hilkijá főpap, Achikám, Akbór, Sáfán és Aszájá (elment Hulda prófétanőhöz)”. Egy olyan helyen, ahol Jeremiás volt (a próféta), hogyan prófétált Hulda? Ráv tanháza Ráv nevében a következőt mondta: Hulda Jeremiás rokona volt, ezért az utóbbinak nem volt ellenére Hulda prófétasága. De hát maga Jósiáhu hogyan hagyhatta cserben Jeremiást, és küldhette el követeit inkább Huldához? Silá tanháza erre a következőt mondta: Mert a nők könyörületesebbek a férfiaknál… (A Talmud egy második választ is ad erre, mégpedig azt, hogy Jirmijáhu éppen külföldön volt, s így nem volt elérhető.)
Eszter
Eszterről ezt olvassuk[15]: „Három nap múlva királynői ruhába öltözött Eszter”. A szentírásban az kellene hogy álljon, hogy Eszter királyi ruhát (öltött magára). Ehelyett a szentírás azt sugalmazza, hogy Eszter a Szent Lelket öltötte magára. Ezen a helyen az áll: „öltözött”; egy másik helyen pedig[16]: „És Ámászáj lélekbe öltözött…” (vagyis próféta volt. A Talmud a לבשה [öltözött] szó hasonló értelmű használatára alapozva von párhuzamot).
Zákáj Rabbi Édesanyja
Mögilá 27b.
A tanítványok megkérdezték Zákkáj rabbitól (aki nagyon hosszú ideig élt), minek tulajdonítja, hogy ilyen magas kort élt meg? Ő erre azt mondta nekik (a Talmud több okot is felsorol, de mi itt csupán azt tárgyaljuk, amelyben egy nő története kap helyet)…, hogy soha életében nem mulasztotta el, hogy (szombati) kidust mondjon. Volt neki egy idős édesanyja. Egy alkalommal (amikor Zákáj rabbinak nem volt pénze borra) az asszony eladta parókáját, és az érte kapott pénzen vett a fiának (bort) a kidushoz. Egy Brájtából megtudjuk: Amikor az asszony (Zákáj rabbi édesanyja) elhunyt, 300 hordó bort hagyott a fiára. Amikor pedig Zákáj rabbi halt meg, ő 3000 hordó bort hagyott a fiára.
Ráv Chiszdá Felesége
Moéd Kátán 9b.
(A Talmud egy fejtegetés közben fontolóra veszi, hogy bizonyos tevékenységek engedélyezhetőek-e félünnepen. A Misna szerint a nők számára ezeken a napokon engedélyezett a szépítőszerek használata.)
Ráv Chiszdá felesége egy alkalommal a menye előtt szépítkezett. Ráv Huná bar Chániná ült Ráv Chiszdával szemben és azt mondta neki: „Ők (a misnai bölcsek) azt tanították, hogy ez (a háláchá, amely engedélyezi a szépítkezést félünnepkor,) a fiatal lányokra, nem pedig az idős asszonyokra vonatkozik.” Rav Chiszda erre azt felelte neki: „Istenemre mondom, (ez az érvényes háláchá) még a te édesanyádra is, sőt még az édesanyád anyjára is, és még akkor is, ha már fél lábbal a sírban van.” Mert azt mondják: Egy hatvanéves asszony ugyanolyan, akár egy hatéves kislány – mindkettőt izgalomba hozza a csengettyűszó. (Rási, Rán, Méiri – Ahogyan egy hatéves kislány élvezi a zenét egy menyegzőn és szalad, hogy hallhassa, ugyanúgy hozza izgalomba a zeneszó a hatvanéves asszonyt is. A zene élvezete nem korfüggő. És ugyanez igaz a szépítkezésre is. Egy asszony nem lehet elég öreg ahhoz, hogy sminkelni akarja magát, így aztán bármilyen életkorban lévő nő számára engedélyezett, hogy félünnepkor szépítőszert használjon.)
[1] Első rész: Zsidó ismeretek tára, VIII., 14–22. oldal; második rész: Zsidó ismeretek tára, X., 28–33. oldal.
[2] 1Mózes 11:29.
[3] Uo. 21:12.
[4] 2Mózes 15:20.
[5] Uo. 2:4.
[6] Bírák 4:4
[7] Uo. 4:5.
[8] 1Sámuél 2:1.
[9] 1Sámuél 25:20.
[10] Uo. 25:33.
[11] Uo. 25:31.
[12] Uo. 25:29.
[13] Uo. 25:31.
[14] 2Királyok 22:14.
[15] Eszter 5:1.
[16] 1Krónikák 12:19.
