Chulin 95. lap első oldal közepétől
a 95. lap második oldalának közepéig (kihagyással).
Ráv azt mondta: Ha egyszer akár egy rövid időre is egy darab húsfelügyelet nélkül maradt, eltűnt a szem elől és nem volt látható, akkor afogyasztása tilossá válik, mert elképzelhető, hogy valaki vagy valami, például egy állat kicserélte nem-kóserre. Habár ennek az esélye igen kicsi, de mivel a kóserság törvényei nagyon fontosak, ezért az elővigyázatosság még idáig és kiterjed…
[A Gömárá egy másik Misna alapján kétségbe vonja a Ráv-féle szabályozást:]
Jöjjetek és tanuljátok meg a Ráv-féle rendelkezés elutasítását a következő Misnából:
AZ OLYAN húst, AMIT VIDÉKEN (azaz nem Jeruzsálemben) TALÁLNAK az utcán egy olyan városban akár, amelyikben a mészárosok többsége zsidó: ha csak FEL VAN DARABOLVA, TRÉFLINEKTEKINTENDŐ, mivel fogyasztása tilos, ezért az ember nem fárad azzal, hogy fölszeletelje, hanem csak feldarabolja, és úgy dobja a szemétre. Ha viszontSZELETEKRE VAN VÁGVA, akkor ENGEDÉLYEZETT,mivel a mészárosok többsége zsidó és a húst szeletekre vágva és evéshez előkészítve találták, nyilvánvaló, hogy az kóser.
Mindenestre azt látjuk, hogy az utcán őrizetlenül heverő szeletelt hús fogyasztható, és nem kell amiatt aggódni, hogy esetleg egy holló kicserélte egy másik városból származó húsra, ahol a mészárosok többsége bálványimádó! – ? –
[A Gömárá kizárja az egyik válaszlehetőséget:]
És ha most is azt mondanád, hogy a Misna egy olyan esetre vonatkozik, amikor a zsidó távol áll, és szemmel tartja a tulajdonos által elejtett húst (így a hús állandóan szem előtt volt, és Ráv tilalma nem alkalmazható),akkor miért rendelkezik úgy a Misna, hogy ha az állat csak darabokra volt vágva, akkor tréflinek tekintjük? Hiszen ha a zsidó látta, hogy nem szándékosan hajították ki az utcára, akkor feltételeznünk kéne, hogy a hús még akkor is a város többségben kóser húsából való (és a tulajdonos még az előtt ejtette el, mielőtt fölszeletelhette volna)!
A Misna, amelyik abból a feltételezésből kiindulva tiltja a feldarabolt húst, hogy azt eldobták, nyilván egy olyan esetről beszél, amikor a zsidó az utcán találja a húst. Mivel ez így van, ebből következik, hogy az első rendelkezés, amelyik engedélyezi az ilyen hús fogyasztását, ha az szeletekre van vágva, még olyankor is, amikor a húsra senki sem vigyázott, s így elveti Ráv állítását, miszerint a felügyelet nélkül maradt hús nem fogyasztható. – ? –
[A Gömárá megválaszolja ezt a kétségbevonást is:]
Kinek szólt ez a Misna-szabályból levezetett kérdés, miszerint az utcán talált felszeletelt hús fogyasztható? Nem másnak mint Rávnak! Ráv szerint viszont ennek a kérdésnek, semmi alapja. Hisz azt mondották, hogy ezzel a Misna-szabállyal kapcsolatban Ráv azt mondotta: a Misna nem a talált hús fogyasztásáról vagy annak tilalmáról szól, hanem amikor a Misna azt állítja, hogy ha valaki húsdarabokat talál az utcán, azoktréflinek tekintendők, akkor ez alatt az értendő, hogy a húsdarabok nem csak tréflik, hanem azok tumá, azaz tisztátlanság forrásai is. Mármost mikor a Misna később azt mondja, hogy „ha viszont szeletekre van vágva, akkor engedélyezett”, akkor az nem azt jelenti, hogy az elfogyasztásuk engedélyezett, hanem csak azt, hogy a hússzeletek (a húsdarabokkal ellentétben) nem hordozói a növélá tisztátlansági tilalmának. Ennek ellenére ezeket a hússzeleteket nem szabad megenni, mert felügyelet nélkül maradtak.
Lévi azonban vitatja a Ráv-féle rendelkezést, és azt mondja, hogy a hús attól, hogy felügyelet nélkül maradt, még nem lesz tiltottá. Következésképp ő az egyszerű olvasat szerint értelmezi a Misnát, miszerint a hússzeleteketmég megenni is szabad.
Ennek a Misnának az alapján tehát nem lehet kérdést szegezni Rávnak, mivel ő azt állítja, hogy a Misna tiltja a hús fogyasztását, és ez a tiltás csak a tisztátlanság törvényére vonatkozik.
[A Gömárá megjegyzi:]
Ez a Ráv-féle szabály, miszerint ha a húst egy időre szem elől tévesztették, nem fogyasztható, nem volt fehéren-feketén kimondva, hanem következtetés útján, egy Rávval történt esetből vezették le.
Ráv ugyanis egyszer az Istátit folyón járó kompnál ülve látott valakit, aki egy kóser állat fejét tisztította a rajta lévő vértől a folyóban. Ez a komp pedig egy olyan város kikötőjében működött, ahol a mészárosok többsége zsidó volt, és az ottani húst kósernek tekintették. A fejkicsúszott a kezéből, és a folyóba esett. Az illető hozott egy kosarat, azt a vízbe merítette, és két fejet húzott föl vele! Ráv azt mondta: „Így van ez rendjén, hogy valaki elveszít valamit, és kettőt talál helyette? Nyilván már más fejek is voltak előtte a folyóban, amelyeket esetleg egy holló hozott oda egy olyan városból, ahol a húsok többsége nem kóser! Mindkét fejet megtiltotta az illetőnek.
Ráv Káháná és Ráv Ászi csodálkozva azt kérdezte Rávtól: „Azért tiltottad meg ezt a húst, mert a tilalmas hús gyakori, és az engedélyezett ritka? Hisz épp ellenkezőleg: mivel a komphoz közeli városban a húsok többsége kóser, ezért a fogyasztható húsok vannak többségben! Így, még ha mindkét fej ott volt is már, még mindig feltételezhetjük, hogy mindkettő kóser?
Ráv erre azt felelte: „Igen! A tilalmas hús gyakoribb.”
Ebből a történetből következtetünk arra, hogy Ráv szerint az a hús, amely egy időre eltűnt szem elől, az tilalmas. Mivel tartanunk kell attól a lehetőségtől, hogy a fejeket hollók hozták egy távoli városból, ahol a nemkóser hús gyakoribb, mint a kóser, ezért összességében valóban a nemkóser hús a gyakoribb. Mert különben mit értett volna az alatt, hogy „a tilalmas hús gyakoribb”, hiszen ezen a helyen az engedélyezett hús volt a gyakoribb!
[A Gömárá megvizsgálja a történetből való következtetést:]
Mivel a Gömárának rá kellett mutatnia, hogy Ráv álláspontja (miszerint a szem elől veszett hús tilalmas) nem volt fehéren-feketén leszögezve, hanem egy esetből vezették le, ezért nyilvánvalóan van némi fenntartásunk ezzel a következtetéssel kapcsolatban. A Gömárá tehát megkérdezi:
És mi van, ha ezt a szabályt csak egy levezetésen keresztül ismerjük?Miféle gyöngeség van ebben a levezetésben?
[A Gömárá válaszol:]
Ez bálványimádók kikötője volt,és noha a város mészárosainak többsége zsidó, ennek ellenére, mivel a kikötőt sok bálványimádó látogatja, fel kell tételeznünk, hogy a hús a kikötőben többségben lévőből való, s így nem kóser. Tehát mondhatjuk, hogy Ráv nem amiatti aggodalmában tiltotta a fejeket, hogy azokat esetleg egy holló hozta máshonnan, hanem azért, mert a kikötőben a húsok többsége nem volt kóser. Logikusnak is tűnik,hogy valóban ez lehetett Ráv elgondolása, mert azt mondotta nekik: „A tilalmas hús gyakoribb”,ami feltételezhetően azt jelenti, hogy ténylegesen úgy tudták, hogy ezen a helyen a nemkóser hús a gyakoribb.De ha Ráv arra gondolt volna, hogy a húst esetleg hollók hozták oda egy másik városból, ahol a nemkóser hús a gyakoribb, akkor konkrétan ezt mondta volna ki.
[A Gömárá fölteszi a kérdést:]
De ha Ráv gyakorlatilag tilosnak nyilvánította a szem elől tévesztett húst, akkor egyáltalán hogyan evett húst?
[A Gömárá válaszol:]
Az állat levágásának pillanatában,azaz rögtön a levágását követően vette át, amikor egy pillanatra sem vette le a szemét a húsról, és így az nem maradt őrizetlen.
Vagy ha úgy jobban tetszik, mondd azt: amikor a húst egy zsákbabekötözték és lepecsételték, ilyen esetben nem kell attól tartani, hogy a húst esetleg kicserélik. Ennélfogva a hús még akkor is fogyasztható, ha őrizetlenül maradt.
Vagy úgy is ehetett húst, hogy ismertetőjelet tett magára a húsra (ami bizonyítja, hogy az ugyanaz a darab kóser hús, amit felügyelet nélkül hagyott), mint azt Rábá bár Ráv Huná szokta volt tenni, aki háromszög formára vágta fel.
Miért nem vett részt Ráv veje lakomáján?
[A Gömárá egy idevágó esetet idéz:]
Ráv elindult egyszer a veje, Ráv Chánán házába. A folyópartra érvelátta, hogy éppen közeledik a komp. Azt mondta Ráv: „Komp közeledik felém, ez jó jel: azt jósolja, hogy ünnep lesz vejeméknél! Miután a komppal átkelt a folyón, elment a veje házához, megállt a kapunál, és belesett az ajtó résén, és odabent levágott és felfüggesztett állatokatlátott, melyek az esti lakomához voltak előkészítve. Kopogtatott, miremindenki kijött, hogy üdvözölje. A húst előkészítő mészárosok is kijöttek,hogy üdvözöljék, és őrizetlenül hagyták a húst. Ráv azonban nem vette le a szemét a húsról. Azt mondta a mészárosoknak: „Ha most a ti elővigyázatosságokra hagyatkoztunk volna, tiltott húst etettetek volna a lányom fiaival, mivel felügyelet nélkül hagytátok a húst.
Ráv végül nem evett abból a húsból.
[A Gömárá megkérdezi:]
Mi az oka, hogy nem evett a húsból? Talán amiatt, hogy kikerült a látótérből, azaz felügyelet nélkül hagyták, s így mint „szem elől tévesztett hús” tilalmassá vált? De hiszen a történetből kiderül, hogy Ráv nem vette le róla a szemét, és így a hús állandó felügyelet alatt volt! – ? –
[A Gömárá egy értelmezéssel próbálkozik:]
Inkább az a valószínű, hogy amiatt tartózkodott a hús elfogyasztásától,mert előzőleg azzal, hogy a közeledő kompot annak jeleként értelmezte, hogy aznap este a veje házában ünnep lesz, jövőbe látást gyakorolt, és ezzel vétett a Tóra ellen, amely tiltja a jövendölés gyakorlatát. Mivel tehát e lakomát illetően jövendölést gyakorolt, nem kívánt részesülni a húsból.
[A Gömárá elveti ezt az értelmezést:]
Ezt a történetet nem magyarázhatjuk így, mivel Ráv másutt azt mondta: „Semmilyen olyan jövendölés nem tiltott jövendölés, amely nemteljesen olyan, mint amilyet Eliezer, Ábrahám szolgája gyakorolt,melyekben a jövendölő a jövendölés kimeneteléhez köti cselekedetét!Így tehát Ráv, aki az épp kapóra jövő kompot csupán annak jeleként értelmezte, hogy este lakomát rendeznek, de nem ennek alapján döntötte el, hogy utazzon-e vagy sem, nem hágta át a Tóra tilalmát, és nem gyakorolt jövendölést!
[A Gömárá válasza:]
Ráv inkább azért tartóztatta meg magát a lakomától, mert az egy „nem kötelező lakoma” volt,és nem „micva lakoma” . Ráv pedig soha nem vett részt egy „nem kötelező lakomán”, mivel egy Tóra-tudósnak nem szabad hasznot húznia semmilyen olyan lakomából, amely nem kötődik valamelyik micvához.
Ráv kompból jövendölt, azaz ha várt rá komp a kikötőben, akkor útra kelt, mert azt szerencsés jelnek vette, de ha sokat kellett várni a kompra, akkor nem; Smuél tekercsből jövendölt, azaz kinyitott egy irománytekercset, és a szeme elé kerülő versből következtette ki, hogyan tovább; rabbi Jochánán egy gyermek által idézett versből jövendölt, azaz ha nem volt biztos a dolgában, akkor megkért egy gyermeket, hogy idézze az általa éppen tanult Biblia idézetet, és az alapján döntött.
[A Gömárá elmesél egy esetet, amikor rabbi Jochánán egy versre hagyatkozott, amelyet egy gyermek idézett neki:]
Ráv életének minden évei alatt, rabbi Jochánán a neki címzett leveleibenmindig azt írta: „Babilóniai tanítónknak”. Amikor Ráv meghalt, és Smuél lett Babilónia legnagyobb Tóra-tudósa, rabbi Jochánán Smuélnek címzett leveleiben mindig azt írta: „Bibilóniai tudóstársunknak”, mivel rabbi Jochánán a Tóra-tudományok terén egyenlőnek tekintette magát Smuéllel.
Smuél, amikor ezt észrevette azt gondolta magában: „Hát nem tudok én semmi olyasmit, amiben járatosabb lennék nála, és tanítójának lehetne engem tekinteni?” Ezért kiválasztotta a Tóra-tudományok egy olyan területét, ahol meg tudja mutatni rabbi Jochánánnak, hogy őt is megilleti a „Babilóniai tanítónk” címe.
Tehát, Smuél hatvan évre előre megírta neki a naptárhoz szükségeskiigazításokat. Rabbi Jochánánranem hatott a dolog. Azt mondta: „Ebből csak azt látom, hogy csupán a számoláshoz ért.”
Smuélezután írt tizenhárom tevehátnyi állatok kóserságát illető kérdéseket, melyekben felmerült a kétely, hogy esetleg tréflik, és elküldte rabbi Jochánánnak. Ez már tetszett rabbi Jochánánnak, és azt mondta: „Van egy tanítóm Babilóniában, megyek és meglátogatom.”
Mielőtt útnak indult, azt mondta egy gyermeknek: „Olvasd föl nekem azt a versedet, amelyet épp tanulmányozol.” A gyermek felolvasta neki: „És Sámuel [Smuél] meghalt”. Rabbi Jochánán azt mondta: „Smuél nyilván meghalt”.Nem is utazott el.
[A Gömárá megjegyzi:]
Valójában azonban nem így történt. Smuél nem halt meg, hanem az Ég avatkozott közbe, hogy rabbi Jochánán ne fárassza magát.
[A Gömárá egy Brájtát idéz az előjelekkel kapcsolatban:]
Egy Brájtá azt tanította: Rabbi simon ben elázár azt mondja: A Tóra tiltja ugyan a jövendölést és a jövendölésre való hagyatkozást, de az eljövendő dolgoknak vannak előjeleik. Így ha valakinek házépítés,gyermek születése vagy nő feleségül vétele után sikeres az első üzleti vállalkozása, noha tilos a jövendölésre hagyatkozva üzleti ügyeit kizárólag erre alapozni, mégis jó jel ez, mutatva hogy továbbra is jól megy majd neki az üzlet, és ezt a jelet a többi meghatározó tényezővel együtt szintén számításba lehet venni.
[A Gömárá ezt így kommentálja:]
Rabbi Elázár azt mondta: Mindez csak akkor alkalmazható, ha az előjelháromszori ismétlődés formájában megerősíttetik, azaz ha ezek után a történések után háromszor sikerrel jár vagy kudarcot vall. Ahogyan látjuk, hogy a bibliai történetben mikor Jákob fiai arra kérték atyjukat, hogy engedje el velük Benjámint Egyiptomba, Jákob szintén hármas jellel felelt mondván, hogy két fiát már elvesztette, és ha elviszik Benjámint, „mindez engem terhel”, azaz nem menekül meg a további tragédiáktól, ahogy írva van: „És szólt hozzájuk atyjuk, Jákób: Megfosztottatok gyermekeimtől, József nincsen, Simon nincsen, és el akarjátok vinni Benjámint, – mindez engem terhel.”
Skálim 7:3. A Misna annak az esetnek a megvitatásával kezdődik, amikor a jeruzsálemi Szentély udvarán ismeretlen eredetű húst találnak, amivel kapcsolatban leszögezi, hogy ha a hús fel volt darabolva, akkor feltételezhető, hogy olá-nak, égőáldozatnak szánták, mivel azt fel szokták darabolni, mielőtt elégették az Oltáron (lásd 3Mózes 1:6–8., és Misna Jomá 26b.).
Ezt a tisztátalanságot említi a Biblia (3Mózes 11:39.): „Ha elhull valamely barom, amely nektek eledelül szolgál, aki megérinti dögét, tisztátalan legyen estig”.
A Toszáfot [és Ritvá] úgy magyarázza, hogy ha a kosár csak egy fejet merített volna ki, akkor Ráv nem hivatkozott volna a „szem elől tévesztett hús” szabályára, és nem nyilvánította volna tiltottnak. Ráv ugyanis a folyóparton állt, és látta, hogy a fej vízbe ejtése és előkerítése közötti időben nem repült arra holló, ezért nem kell attól tartanunk, hogy az előkerült fejet esetleg egy holló ejtette a folyóba.
A Chidusé HáRán elmagyarázza, hogy a Gömárá nem azt akarja mondani, hogy Eliezer és Jonátán megszegte a jövendölés tilalmát, mivel ez a tilalom csak értelmetlen és logikátlan feltételekre vonatkozik – Szánhedrin 65b–66a.). Eliezer esetében azonban az előjel megfelelt a küldetésének, mivel Eliezer tudta, hogy akit az Ég Izsák feleségének és Izrael Matriárkájának rendelt, kedves és figyelmes nő, és döntését erre a „próbára” alapozta. Hasonlóképpen a Jonátán által figyelembe vett előjel is a filiszteus katonák bátorsági próbája volt. Az, hogy nem jöttek le Jonatánhoz és a fegyverhordozójához, azt mutatta, hogy hiányzik belőlük a bátorság, s így valószínű, hogy két merész harcos le tudja győzni őket (lásd még Rási és más kommentátorok megjegyzéseit az1Sámuel 14:9–10-hez).
Amikor Ráv azt mondja, hogy csak az a fajta jövendölés tilos, amilyenre Eliezer, és Saul fia Jonátán hagyatkozott, akkor ezt nem úgy érti, hogy ők tiltott dolgot cselekedtek, hanem úgy, hogy a Tórának az értelmetlen babonákkal kapcsolatos tilalma csak azokra emberekre vonatkozik, akik a cselekedeteiket kizárólag a babonákra alapozzák – ugyanúgy, ahogy Eliezer és Jonátán támaszkodtak [megengedett módon] a maguk ésszerű előjeleire.
A Tóra mindazonáltal nem tiltja, hogy egy logikátlan jelet kedvező előjelnek tekintsünk: a tilos az, hogy kizárólag erre alapozzuk a döntésünket.
Azaz egy Tóra-tudós lányának és egy tanulatlan embernek a házasságát ünnepelték, ami nem minősül „micva lakomának”, lásd Pszáchim 49a. (Rási)
Ez nem azt jelenti, hogy Ráv csak ettől az egy jeltől tette volna függővé az útját (mivel ez valóban tilos lenne; lásd fentebb, a 7. jegyzetet), hanem azt jelenti, hogy ezt is számításba vette hogy utazzon-e vagy sem. Ha tudta, hogy csak nehezen juthat komphoz, akkor minden tényezőt figyelembe véve úgy döntött, hogy nem indul útnak (Chidusé HáRán).
A Chidusé HáRán fölveti, hogy ebben az esetben esetleg megengedhető kizárólag a gyermek verséből levezetett előjelre hagyatkozni. Ennek az alapja a Gömárá (Bává Bátrá 12b.), amely ezt bizonyos mértékben prófétálásnak tekinti, mint azt rabbi Jochánán mondja: „A Szent Templom lerombolásának napjától a prófétálás [képessége] elvétetett a prófétáktól, és a háborodottaknak és a gyermekeknek adatott.”
Smuél attól tartott, hogy ebből a rabbi Jochánán-féle megszólításból arra következtetnek majd a babilóniai zsidók, hogy méltatlan Ráv utódlására, kevesebbre fogják tartani és csökkentik a hatáskörét (lásd Ijun Jáákov).
