Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:
Széfer Ávodá: A Szentély-szolgálat könyve
Szentély építésének szabályai
1. fejezet
A Szentély

A szentély építésének kötelezettsége

1. §. Tevőleges parancsolat az Örökkévaló Házának felépítése a cél­ból, hogy ott áldozatokat mutassunk be; évente háromszor zarándokolunk oda, miképpen írva van: „És készítsetek számomra szentélyt.” A Mózes által épített szentélyt a Tóra leírja: ideiglenes volt, miképpen írva van: „Mert még nem jutottatok ahhoz [a nyugalomhoz és birtokhoz].”

A különböző szentélyek
 

2. §. Miután [a zsidók] beléptek az Országba, Gilgálban emeltek Szentélyt arra a tizennégy évre, míg meghódították és fölosztották [az országot]. Onnan Sílóba mentek, kőből épült Házat emeltek és a Hajlék függönyét terítették fölé. Nem volt tetőzete. A silói szentély 369 évig állt. Amikor Éli meghalt, elpusztult.

[Majd] Nóbba érkeztek, és ott szentélyt építettek. Amikor Sámuel meghalt, [a Szentély] elpusztult. Ezután Gibeónba mentek, és ott szentélyt építettek. Gibeónból az örök helyhez mentek [Jeruzsálembe]. Nób és Gibeón napjai összesen ötvenhét év.

3. §. Mióta a Szentély felépült Jeruzsálemben, azóta egyetlen más helyen nem lehet az Örökkévalónak házat építeni vagy áldozatot bemutatni.

Nincsen Szentély egyetlen más nemzedéknek, csak Jeruzsálemben és csak a Mórija-hegyen, miképpen írva van: „Mondta Dávid: Ez legyen az Örökkévalónak, az Istennek háza és ez égőáldozatnak való oltár Izráel számára”, s miképpen írva van: „ez nyugvóhelyem mindenkorra.”

4. §. A Salamon által emelt építményt részletesen leírja a Királyok könyve. Az Eljövendő Templom ugyan említve van Ezékiel könyvében, de nincs részletezve és nincs megmagyarázva. Ezért Ezra idejében a nép a Második Szentélyt Salamon építményének mintájára építette, és bizonyos részeiben Ezékiel leírását követte.

A Szentély főbb paraméterei
 

5. §. A következő dolgok fontosak a szentély megépítésekor:

    a. a kodes [a szentélycsarnok],
    b. a kodes hákádásim [a Szentek Szentje],

c. legyen a szentélycsarnok előtt egy hely, melynek neve ulám [előcsarnok].

Ennek a háromnak a neve Héchál [Templom].

Készítsünk válaszfalat a Templom körül, [kissé] távolabbra, a pusztai [szentély] udvarát övező szőttes vászonfalakhoz hasonlatosat. Mindaz, amit e válaszfal körülvesz, a Találkozás Sátrának udvarához hasonló és ázárának [templomudvar] nevezik.

Az egész [területet] együtt a Mikdás [Szentély].

6. §. A következő felszerelést készítsük a Szentélynek:

oltár az égőáldozatnak és más áldozatoknak;

az oltárhoz felvezető rámpa, ami az előcsarnok előtt, attól délre van;

egy medence és talapzata, melyben a papok [mosással] megszentelték kezüket és lábukat a [templomi] szolgálatra. [Ez] az előcsarnok és a oltár között helyezkedett el, kissé délre, a Szentélybe való belépéskor bal oldalon;

oltár a füstölőáldozatnak;

    a Menóra, és

asztal [a színkenyérnek].

[Utóbbi] három a szentélycsarnokban állt, a Szentek Szentje előtt.

7. §. A Menóra délen állt, a bejárattól balra. Jobbra állt asztal, melyre a színkenyeret helyezték. Mindkettő a Szentek Szentje előtt állt, míg a füstölőoltár hátrább [állt], e kettő között.

A templomudvaron jelzőcöveket kell állítani: meddig [jöhet] Izráel, és meddig a kohén [aki részt vehet a templomi szolgálatban].

És építeni kell helyiségeket a Szentély különféle szükségleteire. Ezeket a helységeket liskának [kamra] nevezik.

Az építéshez használt anyagok
 

8. §. A Templom és a templomudvar építéséhez nagyméretű köveket használjunk. Ha nem találunk köveket, építsük téglából.

Az építkezésen használt köveket nem faraghatjuk meg a Templom-hegyen: faragjuk meg és csiszoljuk [a Templom-hegyen] kívül, és [utána] vigyük oda, miképpen írva van: „és fejtettek nagy köveket, becses köveket, hogy alapozzák a házat faragott kövekkel.” Továbbá ez is írva van: „sem kalapács, sem fejsze, sem bármi vasszerszám nem hallatott a háznál, amikor épült.”

9. §. Az építménybe beépített fa nem látszódhat, csak a kő, a tégla és a vakolat.

És nem emelhetünk fából [ácsolt] galériákat sehol a templomudvarban, inkább csak kőből vagy téglából.

10. §. Becses kövekkel kövezték ki az udvart.

Az ágyazatból kimozdult kövek alkalmatlanok, még ha helyükön maradnak is, mivel megsérültek. Ezért a papnak tilos rálépni a [templomi] szolgálat ideje alatt, míg [ismét] nem ágyazták vissza a földben.

11. §. A legjelesebb micvá, ha megerősítjük az építményt és megma­ga­sítjuk a közösség erejéhez mérten, miképpen írva van: „emeljük fel Istenünknek házát.”

Díszítsék fel és szépítsék erejükhöz mérten. Nagy micvá, ha lehetőség szerint arannyal borítják és minden tekintetben feldíszítik.

Az építés ideje és módja
 

12. §. Nem építhetjük a Szentélyt éjszaka, miképpen írva van: „azon a napon pedig, amelyen felállították a hajlékot.” [E verset a következőképp magyarázzák:] Nappal emelhetjük, de éjjel nem.

Foglalatoskodhatunk építésével napkeltétől a csillagok eljöveteléig.

Mindenki köteles építeni és segíteni, személyesen és pénzzel, férfiak és nők, miképpen a pusztai szentély [esetében]. Az iskolás gyermekek azonban ne szakítsák félbe a tanulást. A Szentély építésével nem törhetjük meg az ünnepnapot.

A Szentély kövei
 

13. §. Az oltár nem épülhet másból, csakis kövekből.

Habár a Tórában írva van: „Földből oltárt készíts nekem”, [vagyis] az oltár érintkezzen a földdel, és ne épüljön boltív vagy barlang fölé.

Habár a Tórában írva van: „Ha pedig kőoltárt építesz…”, a szóbeli hagyomány arra tanít, hogy ez nem mérlegelés [tárgya], hanem kötelezettség.

14. §. Bármelyik kő, amelyik legalább annyira sérült, hogy megakad­hat benne egy köröm, hasonlóan a vágókéshez, alkalmatlan az oltár vagy a rámpa [építésére], miképpen írva van: „Ép kövekből építsd az Örökkévaló, a te Istened oltárát.”

Honnan hozták az oltár köveit? Szűztalajból. Ástak, ameddig olyan rétegig jutottak, melyet nem használtak sem földművelésre, sem építésre, és onnan emelték ki a köveket, vagy pedig a Földközi-tengerből [hozták], és azokból építették.

Ugyanígy, a Templom és a templomudvar kövei is épek voltak.

15. §. A Templomból és a templomudvarból [származó] sérült vagy töredezett kövek alkalmatlanok, azokat nem lehet kiváltani [és profán célra használni], hanem el kell rejteni.

Ha bármelyik követ vas érintett, alkalmatlan az oltár vagy a rámpa építésére, még ha nem is sérült meg, miképpen írva van: „mert kardodat emelted reá, és ezzel megszentségtelenítetted.”

Aki sérült vagy vas által érintett kőből építi az oltárt vagy a rámpát [megszeg egy parancsolatot, ezért] megkorbácsolják, miképpen írva van (uo.): „ne építsd faragott kövekből.”

Aki sérült kővel épít, tevőleges parancsolatot szeg meg.

16. §. Bármelyik kő, ha megsérült vagy vas érintette miután beépítet­ték az oltárba vagy a rámpába, az a kő alkalmatlan, de a többi alkalmas.

Az oltárt kétszer egy évben lemeszelték: Peszách és Szukkot idején. Amikor meszelték, rongyot használtak és nem vas[tárgyat], nehogy érintse a követ és alkalmatlanná tegye.

A rámpa és más fontos kellékek
 

17. §. Nem készíthetünk lépcsőt az oltárnak, miképpen írva van: „ne menj fel lépcsőkön oltáromra”; inkább építsünk dél felől emelkedőt az oltárhoz, [ami] kisebbedik és csökken az oltár tetejétől a földig. Ennek neve: keves [rámpa].

Aki lépcsőn megy fel az oltárhoz [megszeg egy parancsolatot, ezért] megkorbácsolják.

Ugyanígy, aki egyetlen követ is lerombol az oltárból, a Templom egészéből, vagy az előcsarnok és az oltár között [fekvő területen], megkorbácsolják, miképpen írva van: „Romboljátok le oltáraikat, … Ne tegyetek így az Örökkévalóval, a ti Istenetekkel.”

18. §. A Menóra és tartozékai, az asztal és tartozékai, a füstölőáldozat oltára, és valamennyi szent edény csak fémből készülhet. Ha fából, csontból, kőből vagy üvegből készült, alkalmatlan.

19. §. Ha a közösség szegény, ónból is készítheti. Ha [később] meggazdagszik, készítsék el aranyból.

Az égőáldozat oltárának medencéit, nyársait és gereblyéit, valamint a [Templomban használt] mérőedényeket, erejükhöz mérten, készítsék aranyból.

Az udvar kapuit is vonják be arannyal, erejükhöz mérten.

20. §. A [Templomban használt] eszközöket eredendően szent célra kell készíteni. Ha eredetileg hétköznapi célra készültek, nem használhatók szent célra.

Olyan [szent célra készült] eszköz, melyet nem használtak erre, használható profán célra. Ha már egyszer használták [a Templomban], nem használható profán célra.

[Azok a] kövek és gerendák, melyeket egy zsinagóga [építéséhez] faragtak, nem használhatók a Templom-hegy építkezésén.

2. fejezet
Az oltár
Az oltár helye

1. §. Az oltár helye nagyon pontos[an meghatározott], ami sohasem változhat, miképpen írva van: „Ez égőáldozatnak való oltár Izráel számára.”

A Szentély [eljövendő helyén] kötözték meg Izsákot, miképpen írva van: „menj el Mórija földjére” és említve van a Krónikákban: „És elkezdte Salamon építeni az Örökkévaló házát Jeruzsálemben, a Mórija hegyén, ahol [az Örökkévaló] megjelent atyjának Dávidnak, azon a helyen, melyet előkészített Dávid a jebúszi Ornán szérűjén.”

Az oltár helyének történelme
 

2. §. Közismert hagyomány, hogy az a hely, ahol Dávid és Salamon az oltárt építette, Ornán szérűje, ugyanaz a hely, ahol Ábrahám oltárt épített és megkötözte Izsákot.

Ez az a hely, ahol Noé [oltárt] épített, amikor kilépett a bárkából.

Ez [annak] az oltár[nak a helye], ahol Káin és Ábel áldozatot mutatott be.

Itt mutatott be áldozatot Ádám, az első ember, és innen teremttetett meg, miképpen bölcseink mondják: „Az ember bűnbánatának [meglelésének] helyén teremttetett.”

3. §. Az oltár méreteinek igen pontosnak kell lenniük. Formáját egyik [nemzedék] tanította a másiknak. A [babilóni fogságból visszatért] száműzöttek által épített oltár az Eljövendő Korban épített oltár mintájára épült. Nem szabad csökkenteni vagy növelni a méretét.

4. §. Három próféta tért vissza a néppel [Izrael földjére] a [babilóniai] fogságból.

Az egyik bizonyosat tudott mondani nekik az oltár helyéről.

A másik bizonyosat tudott mondani a méreteiről.

A harmadik bizonyosat tudott mondani [a háláchá tanítása alapján arról, hogy lehetséges] áldozatokat bemutatni [ezen] az oltáron, noha a Templom még nem [épült még meg és nem] volt ott…


A Jeruzsálemi Szentély alaprajza

1.   A női karzat kapuja – שער עזרת נשים

2.   A női karzat – עזרת נשים

3.   A názir kamrája – לשכת הנזירים

4.   Az olaj kamrája – לשכת השמנים

5.   A leprás kamrája –לשכת המצורעים

6.   A fa kamrája – לשכת העצים

7.   Az izraeliták udvarához vezető lépcsők
 מעלות לעזרה

8.   Nikánor kapuja – שער ניקנור

9.   Pinchász – a ruhákért felelős kamrája

 לשכת פנחס המלביש

10. A Chávitin kamrája – לשכת חביתין

11. Az izraeliták udvara – עזרת ישראל

12. Az emelvény – דוכן

13. A kohénok része – עזרת כהנים

14. A vágókő kamrája – לשכת הגזית

15. Párhedrin kamrája – לשכת פרהדרין

16. A Golá kamrája – לשכת הגולה

17. A só kamrája – לשכת המלח

18. A Párvá kamrája – לשכת הפרוה

19. A mosók kamrája – לשכת המדיחין

20. A tűzhely kamrája –בית המוקד

21. A víz kapuja – שער המים

22. Ávtinász házának kamrája

 לשכת בית אבטינס

23. A kis oszlopok – ננסים

24. A mészároshíd asztalai

 שולחנות של בית המטבחים

25. Gyűrűk az áldozati állatok lefogására

 טבעות

26. Az Oltár – מזבח

27. A Rámpa – כבש

28. A Mosdó –כיור

29. A Csarnok bejárata és az oltár közötti rész –בין האולם ולמזבח

30. A Csarnok és az Oltár közötti lépcsők

 מעלות בין האולם ולמזבח

31. A Csarnok bejárata – פתח האולם

32. A Csarnok – אולם

33. A kések kamrája – בית החליפות

34. A Szent kapuja – שער ההיכל

35. A Szent – היכל

36. Az arany oltár – מזבח הזהב

37. A színkenyér asztala – שולחן

38. A menóra – מנורה

39. A párochet – függöny
      – פרוכת (אמה טרקסין)

40. A szentek szentje – קודש הקדשים

41. A szövetség ládája – ארון הברית

42. Az elsőszülöttek kamrája – שער הבכורות

43. A láng kamrája –שער הדלק

44. A szikra kapuja – שער הניצוק

45. Az áldozat kapuja – שער הקרבן

46. A tűzhely kapuja – שער בית המוקד



2Mózes 25:8.
5Mózes 12:9.
1Krónikák 22:1.
Zsoltárok 132:14.
1Királyok 5:31.
Uo. 6:7.
Ezrá 9:9.
4Mózes 9:15.
2Mózes 20:24.
Uo. 20:22.
5Mózes 27:6.
2Mózes 20:22.
Uo. 23.
5Mózes 12:3-4.
1Krónikák 22:1.
1Mózes 22:2.
2Krónikák 3:1.