Szukot ünnepének jellegzetes imái a hosánot, melyeket lulávval és etroggal a kézben, a tóraolvasó emelvényt körbejárva mondanak el. Szombaton nem használjuk az ünnepi csokrot, ekkor egyes közösségekben nem mondják el az aznapi hosánákat, más helyeken viszont csokor nélkül is felolvassák. Az ima neve a „hosá ná” – ments meg, kérlek kifejezésből ered, mivel ez a szókapcsolat rendszeresen ismétlődik az imában könyörgésként, kérésként az Örökkévaló Istenhez. E szóból ered a magyar „hozsánna” kifejezés.
A Misnában olvassuk (Szuká 4:5), hogy a kohének (papok) szukot minden egyes napján körbevezették a népet az oltár körül, szukot utolsó, hetedik napján, hosáná rábákor pedig hétszer tették ezt meg, és közben azt mondták: hosiá ná, ments meg minket. Ezt a szertartást a Szentélyben a korbán muszáf, a délelőtti áldozat bemutatása után tartották, ezért az askenáz zsinagógákban most is a muszáf ima részeként hangzik el a hosánot. Más közösségekben az ünnepi zsoltárcsokor, az Istent dicsőítő Hálél után mondják. Ez utóbbi szokásra két magyarázatot is találunk: egyfelől ez a kabalisták hagyománya, másfelől praktikumot is rejt magában: a Hálélt az ünnepi csokorral a kezünkben mondjuk, ahogy a hosánát is, tehát nem kell letenni, majd a muszáf befejeztével ismét elővenni azt.
A Szentély pusztulása után bölcseink, a Nagy Gyülekezet tagjai elrendelték, hogy – bár áldozatokat már nem mutathatunk be, és oltár sincsen, amit körbejárhatnánk – folytassuk a hosánák gyakorlatát a zsinagógákban, és az oltár helyett a bimát, a tóraolvasó emelvényt járjuk körül. Ez alkalomból elővesznek egy tóratekercset, a bimára helyezik és a tóraszekrényt is nyitva hagyják.
Szukot utolsó napjának külön neve is van és kiemelt jelentőséggel bír, bár abban az értelemben nem ünnepnap, hogy megengedett a munka. Hosáná rábá azt jelenti: a nagy hosáná, és ez az a nap, amikor a hagyomány szerint végleg lepecsételik az égi ítéletet. Hétszer járják körbe a csokrokkal a bimát, majd a földhöz csapkodják a fűzfaágból készített csokrokat. Erről a napról részletesen itt írtunk.
A ma hosánotként ismert imákat nagyrészt, vagy teljes egészében Elázár HáKálir pájtán, vagyis liturgikus verseket alkotó költő írta a polgári időszámítás szerinti hatodik-hetedik évszázadban. A zsidó liturgikus költészet egyik legnagyobb alakjának életéről szinte semmit nem tudunk, ám alkotásai – szám szerint több száz át- meg átszövik ünnepi imáinkat. Leghíresebbek közülük a tisá beávra írt kinot könyörgések, és a hosánák is az ő művei közé tartoznak. A különböző témaköröket felölelő, alfabetikus rendben írt hosánák sorrendje naponként változik, és attól is függ, hogy milyen napon kezdődött maga az ünnep.
zsido.com
