Szukkot több jelentésű ünnep. Részben mezőgazdasági jelentőségű, és az őszi betakarítás végét jelzi, részben pedig történelmi eredetű, és arra emlékeztet, hogy a zsidók sátrakban laktak a negyvenéves sivatagi vándorlás során.
Miután az Örökkévaló kiszabadította a népet Egyiptomból, a zsidóknak a pusztai körülményekkel kellett megküzdeniük: forrósággal, éhséggel, szomjúsággal, veszélyes állatokkal. A nép három vezetője, Mózes, Áron és Mirjám érdemében Isten három csodát biztosított folyamatosan a zsidóknak. Az egyik volt a manna, melyre ma a szombati és ünnepi kalácsok emlékeztetnek, a másik a csodás kút, mely a zsidókkal együtt vonult, és azt mondják, ma is valahol ott rejtőzik a Kineret-tó vizében, a harmadik pedig a felhőoszlop, mely védelmezte a zsidókat a nap hevétől és a veszélyes állatoktól, és vezette őket az úton. Erre is emlékeztet a szukkoti sátor, mely minden oldalról körbeveszi az embert.
A másik szimbólum a szukka mellett a luláv, a szukkoti csokor, melynek minden egyes összetevője – pálmaág, mirtuszágak, fűzfaág és etrog – a zsidó nép tagjait jelképezik: az illatos és ízes etrog azokat jelképezi, akik Tórát is tanulnak és jó cselekedeteik is vannak; az illatos, ám ízetlen mirtusz azokat, akik ugyan jót cselekszenek, ám nem jeleskednek a tóratanulásban; az ízes (datolya), de szagtalan pálmalevél éppen fordítva, azokra utal, akik tanulnak, ám nem tűnnek ki jó cselekedeteikkel, végül a fűzfa, melynek se íze, se illata nincs, azokat a zsidókat képviseli, akik se nem tanulnak, se nem cselekszenek. A csokrot egybefogjuk, jelképezve, hogy a zsidó nép sokféleségében is egységes, és így mondjuk el rá az áldást.
Elterjedt szokás, hogy az ember a szukkáját díszekkel teszi szebbé, ahogy a talmudban olvassuk:
Készítsetek egy gyönyörű sátrat, egy gyönyörű lulávot, egy gyönyörű sófárt, gyönyörű imarojtokat, gyönyörű pergament egy tóratekercs számára, és írjátok arra az Ő Nevét gyönyörű tintával, gyönyörű lúdtollal, szakértő írnok által, és tekerjétek be a tóratekercset gyönyörű textilbe. (Sábát 133b)
Amíg a legtöbb közösségben a gyerekek lelkesen díszítik a szukkát, addig a Chábádnál ez nem szokás. Ahogy a cánzi rebbe, Chájim Halberstam rabbi mondta: „Nincs a szukká kidíszítésének szebb módja, mint ha az ember meghívja magához és nem hagyja éhesen a szűkölködőket.”
Idei szukkoti sorozatunkban minden nap egy-egy rövid szukkoti történetet vagy magyarázatot mutatunk be és könnyű, ízletes receptekkel is szolgálunk, hogy ne sokat kelljen törniük a fejüket rajta, hogy mivel lakatják jól a vendégeket.
